Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A tuja

Mindmáig szereti a tuját atyánkfia, végig ki is tartott az egyetlen, magnak meghagyott mellett. Nagyon megörült hát a hírre, hogy ismét szaporítják, rövidesen már kettő lesz belőle, ráadásul telepítését az Unió is támogatja (nem úgy, mint a másik idejében, amikor egyre csak ritkították). Még jól emlékszik, éppen 10 éves volt mikor felújították, nyomvonalát szép kavicságyba rakva a Péterfia mindkét oldalán. A szakaszhatárnál szállt le mindig, az Egymalom utcainál, nagynénjéhez menet, spórolva egy megállót meg a vonaljegy árából harminc fillért. Kedvenc kalauza egy kis bodorított bögyös lány (vagy asszonyka?) volt Fancsikáról. Jól szórakozott bemondásain már a pályaudvarnál, mert ha azt akarta, hogy a kocsija szabályosan megteljék, „szorosan emberek, de nem az élivel ám, hanem a lapjával!”- kiáltotta a már fent lévőknek, mire mindenki tudta-tette a dolgát, majd intésére, közmegelégedés és derű közepette indult a járat a Nagyerdő felé.

Mára már a diáknyelvből is kikopott e szó, csupán egy örökzöld megjelölésére szolgál, de úrfi korában még mindenki a csilingelő sárga villamost értette alatta Debrecenben. Öt vonalon járt tuja akkoriban, az idősebbek még többre is emlékeznek, s szinte mindenhová el lehetett így jutni. Szerette a kora reggeli utazásokat, még félálomban, friss tavaszi szélben, a peronon, hol „a rézfogantyú szelíd aranynak álmodja magát”. De csapatostul is tujáztak, leggyakrabban kosármeccsre, az egyetemre, az agrárra, Pallagra vagy a Vágóhíd utcai csarnokba menet. A Csapó utcait meg a nagy kanyar miatt élvezte, mikor a Ruzicska cukrászdánál sikongva jajdultak a kerekek, s a lányok sikítva fogták be fülüket.

Kedveli a maiakat is, a régi csuklósokat, meg a város színeiben pompázó újakat (vajon milyenek lesznek majd az uniósok?), csak azt nem szereti, ha becsomagolják őket, reklámból vagy más pénzszerzési okból, mert némelyik inkább hajaz méretes konzervdobozra vagy koporsóra, mint tujára!

Ha valami miatt majd el kell költöznie – határozta el atyánkfia -, olyan lakáshirdetést fog feladni, mely így kezdődik: „Villamostól két percre…”. A debreceniek ismét tudni fogják majd, hogy ez mit jelent!

Megtekintések: 274

Tetszik

7 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 30, 2011, 8:16pm: Köszönöm a képeket, kedves Zsuzsa! Itt látható az a villamoskocsi is, melyről írtam, amin még igazi rézfogantyú van, s az ütközőjén kényelmesen tujázhattak a debreceni kisdiákok!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Augusztus 30, 2011, 7:16pm: A Közlekedési Múzeumban még megbecsülik a régi járgányokat: http://www.km.iif.hu/allkikep.htm

Itt is látható egy tuja!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Augusztus 30, 2011, 2:25pm: Én is utaztam még ilyen villamossal, amíg fel nem váltották az önműködő ajtós - számomra ismeretlen okból - stukának hívott szerelvények. A mindenáron modernizálás sajnos, minket sem került el - a hagyományos kockakövet aszfalt váltotta fel (mállik, porlik, nem győznek kátyúzni), a régi patinás utcasorok helyén pedig mára lepusztult lakótelepek szomorkodnak... Már csak néhány öregek lakta villa őrzi a régi idők hangulatát.

Milyen jó, hogy legalább ezekből az ódon masinákból méltó módon megőriztek néhányat.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 30, 2011, 1:44pm: Kedves Barátaim, ugye, milyen jó érzés visszagondolni néha kisasszony vagy úrfikorunk helyszíneire! A nosztalgiázást azonban némiképp rontja a közben történt sok-sok változás, ami nem mindig vált előnyére kedves falunknak, városunknak. A mindenáron modernizálás gyakran rosszul sült el, mint többször Debrecen esetében is. A Csapó utcát pl. kiegyenesítették, eltűnt a tuja meg a Ruzicska cukrászda, felejthetetlen fagylaltjaival együtt - a belváros azóta poros és szemetes, mert addig a Csapó-kanyar házai, kertjei évszázadokon keresztül megszűrték a Nyírség felől fúvó északi szelet, s tiszta volt a levegő. A régiek tapasztalatait, tudását és bölcsességét illene ma is figyelembe venni, hogy szűkebb pátriánk élhető legyen a jövő nemzedékeinek is...

Hozzászólt Huszár Lajos Augusztus 30, 2011, 6:28am: Nosztalgiázni jó, sőt kell , szerintem is. Imre Lászlót idézem : '' ...ilyesfajta nosztalgia és cselekvő részvétel nélkül jövendő nemzedékek sem boldogulhatnak, amennyiben nem vihetik sokra, s amennyiben boldogságuk és világélményük sem lehet teljes.''

Hozzászólt Nagy Magdolna Augusztus 29, 2011, 8:57am: Így már tudjuk mihez kötni a tuja elnevezést. A nagyváradi "vasaló"nem maradt meg emlékeimben csak úgy mint egy szükséges borzalom, amint csüngő emberek a nyitott ajtóban, fél lábon állva utaznak munkába vagy akárhová. Lehet, hogy akkor szoktam meg a gyaloglást, ma sem szeretek tömegközlekedni, inkább neki indulok gyalog. Mégis volt abban is valami jó. :)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Augusztus 29, 2011, 8:19am: Debreceni öregdiákokat faggattam - úgy nyolcvanon túl - az elnevezés eredetéről. A leghihetőbb magyarázatot Gajdics Sándor bátyámtól hallottam:

Kisdiákként gyakran futottak a villamos után, s hogy megspórolják a menetjegyet, felkapaszkodtak a hátuljára (az ütközőn vagy a lépcsőn potyáztak). Mire a kalauz észrevette s odaért, addigra leugrottak, majd kezdték az egészet elölről - ezt nevezték tujázásnak. A hátulja szó aztán megrövidülve ráragadt az egész járműre, s így lett belőle tuja.

Hozzászólt Boros Magdolna Augusztus 28, 2011, 11:32pm: Köszönöm Marika, de igazán, nekem is a 15 forint tetszik rajta! Hol van az már!!!

Hozzászólt Bálint Mária Augusztus 28, 2011, 11:17pm: Te is szép vagy rajta Magdi, de a legszebb, az a 15 Forint! Megvallom, soha nem hallottam járműre a szóbanforgó kifejezést.

Hozzászólt Rokonál Ágnes Augusztus 28, 2011, 9:01pm: Szó, ami szó én már el is feledtem, hogy kisiskolás koromban én is a "tuján" zötyögtem nap mint nap iskolába. Jó huzatos volt a peronon! Ismerős a bérlet is :)

Én éppen 1967-ben lettem debreceni lakos.

Sándor! A Ruzicska fagyiját azóta sem feledem, nincs párja!