Ezt ne kérdezzék tőlem, mert erre én nékem nincsen elméletem.
Egyet felállítani nem is merészelnék, mert bárhogy is lészen, a végén a balhét nekem kéne elvinnem.
S aztán ezzel én is úgy járnék tán, mint szegény Darwin Károly, aki volt olyan bátor a tizenkilencedik század közepe után.
Minek annak előtte úgy 1831 tájékán a Beagle vitorlásra fölszállva,
A fél föld golyóbist át utazta.
Át kelve a szoroson pont úgy mint egykor Magelan, egészen a Galapagos szigetekig jutott el, bizony ám.
Itt aztán megállva, az ott élő állatokat több évig tanulmányozta.
S talán ebből fakadt az ő bátorsága, hogy azután haza utazva az ő könyvét megírta, és ezzel aztán az ő „Evolúciós elméletét” felállította.
S bizony mondom én önöknek, hogy ehhez akkor néki nem kis kurázsi kellett.
Mert egy ilyen eretnekségért bizony ám, nem sokkal az előtt az inkvizíció stólás tagjai, őt boszorkányság vádjával elítélték volna, és azután máglyára vetve elégették volna.
Itt. Mea culpa az egyház képviselőitől, nem megsérteni akartam őket én itt én itt hiszen nagyon jól tudom, hogy egyesek hitük és meggyőződésük szerint tették ez akkor.
Másokról meg ne beszéljünk most itt, mert anno a „Különös Házasság” című könyvének végén Mikszáth Kálmán már megírta az igazat, és pedig ezen a módon.
„Urak a papok”
Hopp! Megint mit mondtam itt? Jobb ha most magamba szállva elhallgatok egy kicsit.
S aztán ismételten mondom, „Mea maxima culpa”, talán ér még ez valamit, mert ha nem ezt nagyon elszúrtam, az Úr szolgáinál a gyufát nagyon kihúztam.
Én most már csak abban reménykedem, hogy ezért ők ki nem átkoznak engem.
Egy nagy szerencsém van most nekem, hogy amennyire tudni vélem, máglyát ők már nem raknak rég, a gyufát meg amit én kihúztam, nem a máglya meg gyújtására használják a papok sem, rég!
De itt jut most eszembe, hogy már több mint tíz éves is. Március tizenharmadik napján, a máglya rakást a számomra, szinte meg spóroltam én nekik, amikor egy baleset folytán magam felgyújtottam.
Ám akkor és még jó sokszor, velem volt valaki onnan fentről vagy talán nagyon lentről. De bárhonnan is jött a segítség, meg őrzött az elkárhozástól.
Na de eleget beszéltem itt magamról, térjünk vissza Darwinhoz hiszen e történet az ö elméletéről szól.
Darwinnak is volt egy nagy szerencséje ám, még pedig az, hogy akkor már.
Cromwell köztársasága folytán, Darwin idejében a Brit királyság papjai már kevésbé acsarkodtak, mivel Cromwell elvette az ő hatalmukat.
Így történt tehát, hogy aztán, nem kevés huzavona után végül is, világ szerte elfogadták a mi Darwinunk „Evolúciós elméletét”, és azóta is tanítják meg publikálják a tanodákban, és mindenűt máshol ahol csak tudják.
Eddig tartott tehát Darwin története, és most jön az én summám.
Na nem másért csak azért mert azt olvasám, mit gondolnak hol?
Hát természetesen a világhálón az-az az interneten.
Hiszen mostanában hol máshol olvashat az ember e féle írásokat, amit egy rossz éjszakai alvás után valaki megálmodott.
Hogy megálmodta az még csak hagyján, de a rém állom szerintem az, hogy ébredés sem segített rajta, ezt megírta az emberek elé a netre fölrakta.
Hogy senki se mondja rólam, hogy untoreláns vagyok, itt most kétséggel önöknek valamit bevallok.
Ez a valami nem volna más, minthogy onnan bennem ez a nagy tudás, hogy néha bennem is így tör fel az írás vágy, aztán a publikálás.
Így aztán nem nagy csoda, hogy egy-egy ilyen írásom után vannak akik a hajukat tépik engem szidva, hogy nem tudok már elmenni a búsba.
Vagy talán sokkal inkább, az én hajam tépegetnék ki szálanként, ezzel remélve talán, hogy így aztán végre majd be fogom a szám.
Talán most önök is azon filóznak, hogy szedjék a sátorfájukat vagy inkább, minden türelmüket összeszedve engem végig hallgassanak.
Én mégis azt remélem biz ám, hogy mondókám végén önöket mind itt látom, s bónuszként azt is elfogadom, hogy ha nem ölte meg önöket az unalom.
Tehát Darwin elméletéről olvastam a neten, hogy Maó, Hitler és Sztálin és még több ilyen diktátor, az ö elméletét elolvasva aztán azt a magáénak vallotta.
Az említett cikk megírója nem általlotta és a nácizmus, kommunizmus sőt még a fejetlen materializmus összes áldozatáért Darwin elméletét fő bűnbaknak ki mondta.
Ezt én több okból sem találom etikusnak, mert könnyű azt kimondani bűnösnek és Uram boccsá akár gyilkosnak, aki már több mint száz éve halott, arról nem beszélve, hogy a ki kiáltott bűnös csak egy elmélet volt.
Azt elismerve, hogy a fent említett világtörténelmi nagy majmai, mert embernek nem nevezném őket.
Sőt ezennel a majmoktól is elnézést kérek, hogy ezen lényeket itten hozzájuk hasonlítani merészeltem.
Tehát azt elismerem, hogy ezek a „Rossz fiúk”, kihasználták az adut.
Az-az Darwin elméletét el olvasták, és azt aztán a saját célúkra fel használták.
Nem tudom, hogy ez pozitívum vagy negatívum, de abban biztos vagyok, hogy az említett „urak” esete Darwin elméletének ellent mond, mert az ö evolúciójuk az elmélettel szöges ellentétben, visszafelé zajlott és ezt én őszintén így hiszem.
S ugyan akkor hiszem én azt is, hogy valami csak valamiből jöhet létre, és nagyjából ugyan ez Darwin elmélete.
Nekem csak a fejlődés teóriájával van gondom, mert hát bizony mondom.
Eldönteni én azt nem tudom, hogy mi emberi lények, jó példái lennénk ama bizonyos elméletnek, mely szerint az évek milliói során, minden földi lény hasznára fejlődött, s az elmélet szerint ez tény.
Csak, hogy kérdezem önöktől én, fejlődésnek lehet e nevezni azt, amikor az emberi faj, nap mint nap ön magát gyilkolja, és még az sem túl nagy vigasz, hogy ezt tudatlanságból teszi, s minden csekélységért önmagát eszi.
Azt ugyan tudjuk, hogy a füstölt hús nagyon tartós étel,
De most én jövök az ténnyel, hogy a cigaretta füst nem tiszta, ha belülről füstöljük magunk az minékünk nem haszon, hiszen így hamarabb juthatunk túl ama bizonyos hídon.
Minden szál egy koporsó szög, szokták ezt mondani, mégis nagyon sokan szívják, de le kellene állni.
Még, hogy mi lennénk a teremtés koronái?
Az állatok ezt is tudják, és ezt be is tartják.
Káros szenvedélyeik nincsenek nekik, és bár vadállatoknak nevezzük mi őket, de ők csak éhségük csillapításáért ölnek.
Itt most a nyelvembe harapok én, az emberek szokását erről nem jellemezném.
Mert ha ezt megtenném, kiderülne a tény, miért is vagyok nagy állat barát én.
De persze az embereket is szeretem én, és egyesek véleményével szemben én is ember lévén, a továbbiakban önmagunkat még ekképp jellemezném.
Mondjuk magunkról, hogy felsőbb rendű lények vagyunk, mert, hogy mi gondolkodni tudunk.
Csak tudnám, hogy ez nekünk miért is jó?
Mert a túl sok gondolkodás eredménye lesz a depresszió.
Mondják róla, hogy valamiféle modern kori elme betegség, hogy a fene bele essék.
Bele és az egész gondolkodásba, hiszen az embereknek sokkal könnyebben menne sora ha egy kicsivel kevesebbet gondolkodna.
Mert pár éve valaki azt is kigondolta, a nagyobb gond az, hogy aztán ki is mondta, hogy világválság van.
S tessék. Ezzel mindenkire rá hozta a frászt, hogy az inkább eset volna ö bele.
Mert hát azóta egyikünknek sincs nyugta, és mindenki azon járatja az agyát, hogyan tudjuk túl élni ezt a nagy hanyatlást.
Én meg azon töprengek, de nagyon.
Hol is van itt válság vajon, mert persze azt én is nagyon jól tudom, hogy az egyszerű embereknek, most nem fenékig tejfel az élet.
De azt mi tudjuk mind, hogy az életük sosem volt könnyű nekik.
Hogy megtudjunk élni, úgy mond emberi módon, mindig gürcölnünk kellett nagyon.
De ha körül nézünk egy kicsit, mit is látunk itt?
A mindennapi kenyerünk és minden más betevőnk meg van, s mégis panaszkodunk, hogy étlen halunk, hogy ha Rama margarin helyett csak Delmát kapunk.
S nem mondom, hogy mindennapi, de a válság ellenére manapság az üzletekben már télen is kapni friss paradicsomot, aki akarja s telik rá neki, ezeket egyenként is megveheti.
Erről még csak annyit, hogy jó apám szerint, olyan az íze ennek, mint az ízesített víznek, az állaga meg egy kicsit kemény, s mivel a zöldségekért nem vagyok odáig én, így ezt inkább elhiszem neki én.
Na de manapság sokak szerint nem az íz a lényeg, fő, hogy kapni lehet, és azt sem tudom én, hogy milyen friss lehet az ilyen paradicsom, amely minimum egy hetet volt konténerben vagy kamionban, amíg Törökhonból mi hozzánk elért.
Na de elég volt a zöldségekből, beszéljek inkább a lényegről.
A lényeg pedig az, hogy mindenünk meg van, hogy élni tudjunk, csak egy nagy baj van.
Hogy habár mindenünk meg van, ez mégsem elég nekünk.
S mindig azon töprengünk, hogy miképpen lehetne több pénzünk nekünk.
Pedig azt mi tudjuk éppen, hogy a „pénz nem boldogit”.
De azért ha van, az sem nagy baj ám.
Visszatérve Darwin elméletéhez, és a már említett lényekhez, mert amint azt már mondám, embereknek nem szívesen nevezném én őket.
Az ö gyilkos természetükért bűn volna Darwint vagy az ő elméletét okolni, mert ha az elmélet meg nem íródott volna, akkor ők úgy is kaptak volna egy okot, hogy végre hajtsák pokoli terveiket, s meggyilkoltassanak több ezer embert,
Ez a szomorú része eme történetnek.
Ha az a könyv meg nem íródott volna, szerintem mostanra úgy is odáig jutottunk volna a fejlődésben, hogy egy kis vélt haszon érdekében szinte mindenre képesek vagyunk, s az sem baj, hogy ha ebbe később belehalunk.
Tehát akárhogy is jött létre az élet itt a földön, arra előbb vagy utóbb mindenki rá jön, hogy „tudósok” nagyon sokan vannak köztünk.
Naponta hallani olyan új kutatásokról, és azok eredményeiről, amelyeket legkésőbb pár nap múlva, egy másik kutatás eredménye meg ne cáfolna.
Ezeket hallgatva lassan azt sem tudom eldönteni, hogy érdemes e még valamit meg enni vagy inni.
Lassan úgy teszek mint az egyszeri malac, ki a másik végével közelítette meg a vályút, táplálkozás céljával.
Hogy sikerült e neki a dolog, arról nem szól a fabula, de szerintem az lett volna a kilencedik világcsoda.
Habár így jobban bele gondolva, előbb-utóbb biztos megjelenik egy írás,
A szerzője persze egy angol tudós lesz, ki más.
Ki majd bizonyítja nekünk, hogy ez a dolog nem is olyan nevetséges.
Az ülepen át a táplálkozás igen is lehetséges.
De most vert ki engem a hideg veríték, mert itt most hirtelen bele gondolék abba, hogy hogyan fognak enni szegény honatyáink, kik az alfeleikkel bele ragadtak a bársonyszékbe.
De azért nem féltem én őket, hiszen okos emberek ők, meg oldnak mindent, és főleg azt, hogy továbbra is ama székben maradhassanak.
Na de most már tovább nem untatom én önöket, köszönöm kedves figyelmüket.
Bocsássák meg nekem ezt a történelem órát, amely ezennel itt lejárt.
Ha nem tetszett lehet szidni a rendszert, na meg a tanárt, ki nem voltam más mint.
ifj: Kovács Árpád