A   V Á R O S.

Marianum – Kolozsvár. XI.

Kolozsvár...Kolozsvár...Kolozsvár!

Van-e olyan magyar emberfia, aki ne hallott volna Kolozsvárról, a hajdani „Kincses Kolozsvárról?”

Van-e magyar kis-, és nagydiák, gimnazista, netán olyan egyetemista, aki valamikor ne tanult volna Mátyás királyról, az igazságosról, Kolozsvár híres szülöttéről?  Legtöbb magyar embernek, a nem-kolozsváriaknak, legelőször ez ugrik be, ez jut eszébe a város nevéről.

Létezik-e magyar ember, aki valamikor, valahol ne hallotta volna énekelni kedves régi népdalunkat:

„ Kolozsváros olyan város,

A kapuja kilenc záros.

Abban lakik egy mészáros,

Kinek neve Virág János.” (...)

Vagy a következő fülbemászó dalt:

„ Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál,

A szőke Szamosnál, angyalkám gyere már.

Légy sorsom, szerencsém, légy a takaros menyecském.” (...)

Esetleg a Donát úti orgonákról szóló nótát:”A Donát úton nyílnak már az orgonák...”

További kérdés: illik-e magyarként nem tudni, hogy a város főterén áll Fadrusz János leghíresebb alkotása a Mátyás király lovas szobra, amelyet 1902-ben lepleztek le? Műértők és szakemberek szerint is ez az impozáns lovas szobor Európa egyik legszebb lovas szobra!

Továbbá, van-e olyan erdélyi, aki ne hallott volna Kolozsvár kapcsán a „Fellegvárról”, a „Sétatérről”, a „Hója erdőről”, az egyetemeiről, a „Házsongárdi temetőről”, amelynek több mint 420 éves múltja van. Állítólag Európa első köztemetője volt, amelyben Erdély olyan nagyságai pihennek, többek között, mint: Apáczai Csere János (1625-1659) tanár, író, Jósika Miklós (1794-1865) a magyar romantikus történelmi regény megteremtője, Kriza János (1811-1875) folklórgyűjtő, püspök, Mikó Imre (1805-1876) az erdélyi reformkor politikusa, Brassai Sámuel (1800-1897) az utolsó erdélyi polihisztor, Dsida Jenő (1907-1938) költő, Reményik Sándor (1890-1941) költő, Bánffy (Kisbán) Miklós (1874-1950) politikus, író, Szilágyi Domokos (1938-1976) költő, Kós Károly (1883-1977) író, politikus, építész.

Van-e Kolozsvárott felnőtt emberke, aki feledni tudná a Főtéri Szent Mihály-templom harangjainak méltóságos zúgását, hangját? Azt a bizsergető kongást, amely örök életünkre bezsongta magát fülünkbe, hangvilágunkba, lelkünkbe?

Ragozhatnám tovább a furcsa kérdéseket, de nem tudom megállni, hogy a szülővárásom, Kolozsvár iránti rajongásomban ne soroljak fel jó néhány nagyon fontos történelmi tényt, adatsort a teljesség igénye nélkül:

-         124 táján (de lehet, hogy már 117-118 körül) a római hódítások idején, Dacia elfoglalása után, a mai Kolozsvár belvárosi területén fekvő Napoca vicus (falu) municípiumi (városi) rangot kap Hadrianus császártól, római provincia székhelye, római katonai erődítmény,

-         170-180 táján Napocat colonia rangra emelik. 271 körül megszűnik a római uralom Daciában,

-         895-ben a honfoglaló magyarság bevonul Erdélybe, e korszakból származó sírokra bukkantak a Főtéren az ásatások során,

-         1213-ban említi először oklevél a város nevét: castrum CLUS ( A név eredete máig is vitatott:származtatható a latin „zárt, hegyektől közrefogott” jelentésű „clausa-clusa” illetve a német „keskeny völgy”-et jelölő „Klause-Kluse” szavakból, a szláv „forrás,kulcs” értelmű „kluc” szóból, vagy pedig a feltételezett első várispán „Miklus-Miklos/Kolos nevéből).

-          Legrégibb névalakja „Kulusvar in comitatu Culus”, azaz Kolozsvár, Kolozs megyében – 1275- ben jelenik meg,

-         1316-ban Károly Róbert király a települést városi rangra (civitas) emeli. Ekkor kezdik építeni a Főtéri Szent Mihály-templomot (befejezése 1444 tájékán).

-         1366-ban először említik a várost Kolozsvár alakban.

-         1373-ban a Kolozsvári testvérek, Márton és György elkészítik Szent György bronz lovas szobrát (a középkori Európa első lovas szobra), mely 1428-tól a prágai vár dísze (másolatát 1904 óta Kolozsvárt is látható, jelenleg a Farkas utcai református templom előtt áll).

-         Zsigmond király Kolozsvárt 1405-ben szabad királyi rangra emeli.

-         1443. február 23-án (a szülőháza emléktábláján olvasható felirat szerint március 27-én) születik Kolozsvárt Mátyás király, az egyik legnagyobb magyar uralkodó.

-         1557-ben Kolozsvárt megszületik Bocskai István fejedelem.

-         1613-ban Bethlen Gábort az erdélyi rendek a Főtéri Szent Mihály-templomban fejedelemmé választják.

-         1774-1786 - felépül a Bánffy-palota, Kolozsvár legszebb barokk épülete.

-         1792-ben tartja első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság, s ezzel kezdetét veszi a kolozsvári hivatásos színészet.

-         1802-ben Kolozsvárott megszületik Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikus.

-         1821 márciusában nyitják meg a Farkas utcai kőszínházat, az állandó magyar színészet első otthonát.

-         1848. május 29-én a Kolozsvárra meghirdetett erdélyi országgyűlésen kimondják az uniót Magyarországgal.

-         1872. november 10-én megnyílik a kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem.

-         1902. október 12-én országos ünnepség keretében leplezik le a Főtéren Fadrusz János Mátyás-szoborcsoportját.

-         1911-ben a Ferenc József (Horea) úti impozáns épületben megnyílik a Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézet, internátusát 1916-ra húzzák fel.

Hoppá! Megérkeztünk: Kolozsvár történelmi kezdetétől a Marianumig!

A Marianumhoz majd később bővebben visszatérünk.

Már korábban leírtam, ezzel indítottam a visszaemlékező, kutakodó soraimat, történetemet, kijelentettem, bevallottam: a szülővárosom, Kolozsvár és a Marianum...a szerelmem...az életem!

De nincs megállás. A történelem kereke, az események tovább sorjáznak a város életében, amiket csak nagyvonalakban, de muszáj megemlíteni. Olyan történelmi tényeket emelnék ki, amelyek drámaian meghatározták vagy befolyásolták Kolozsvár lakóinak életét, sorsát:

-         1918. december 22-én, Kolozsvár Főterén 50 ezres tömeg 26 vármegye magyarsága nevében tiltakozik a december l-i gyulafehérvári döntés, vagyis Erdély Romániába való bekebelezése ellen.

-         1918. december 24-én a román királyi csapatok bevonulnak Kolozsvárra.

-         1920. június 4-én aláírják a trianoni diktátumot, mely Erdély, ezzel Kolozsvár sorsát is Romániához köti.

-         1940. augusztus 30-án, a második bécsi döntéssel Erdély északi és keleti része (43.492 km 2) Kolozsvárral együtt újra Magyarország részévé válik.

-         1940. szeptember 11-én a magyar honvédek bevonulnak Kolozsvárra.

-         1944 márciusában német csapatok vonulnak be Kolozsvárra.

-         1944. május 3-án kezdődik a városban a zsidók (több mint 16.000 személy) gettóba gyűjtése.

-         1944. október 10-én a magyar csapatok feladják Kolozsvárt és a város szovjet fennhatóság alatt az észak-erdélyi autonóm közigazgatás központja.

-         1944. június l-i kezdettel törvényrendelet intézkedik a román egyetem visszatelepítéséről Kolozsvárra, valamint egy új, magyar nyelvű állami tudományegyetem felállításáról, ezt utóbb Bolyai Tudományegyetemnek nevezik el.

-         1957 márciusában az 1956-os magyar forradalommal való rokonszenvezésük miatt több ismert kolozsvári magyar értelmiségit letartoztatnak, kirakatperekben ítélik el őket.

-         1959. február-márciusában tartják azokat a „meggyőző” gyűléseket, amelyek nyomán ősztől egyesítik, a Bolyai Tudományegyetemet a román tannyelvű Victor Babes Egyetemmel, létrejön a Babes-Bolyai Egyetem.

-         1989. december 21-én a Ceausescu-diktatura elleni tüntetések során Kolozsvárt 26 személy –köztük magyarok is- esik a karhatalmi erők sortüzeinek áldozatául.

-         1997 júliusában megnyílik Kolozsvárott a Magyar Főkonzulátus.

-                  / Forrás: Gaal György: Kolozsvár. Millenniumi Kalauz. Polis kk. Kolozsvár,2001/.

Íme, majdnem megérkeztünk a mába!

Szinte bizsereg a kezem és nagy a kísértés, hogy tovább írjam, soroljam miért kedves, csodálatos és varázslatos, sőt felejthetetlen Kolozsvár. Feltehető a kérdés, hogy valójában mitől is olyan szerethető, szívet-lelket melengető ez a város? A fentebb felsoroltak miatt is! Persze, ezen lehet vitatkozni. De vajon kell-e bizonygatni valakinek Kolozsvár hírességét, jelentőségét a magyar történelem zajos terepén?

Szeretném nem eltúlozni szerény véleményemet. A dicsőséges és drámai vagy tragikus események, a jeles személyiségek, születések, látogatások, országgyűlések szelleme, hatása valamikor neveltetésünk, tanulmányaink, ottani és későbbi életünk során belénk ívódott, tudatunkba, lelkünkbe. Ki kell mondani, be kell vallani: mindez büszkévé tesz minket, hajdani és mostani kolozsvári szülötteket. Hiszem, hogy volt és van erdélyi szellemiség és kolozsvári szellemiség is!

Tovább gondolva: a szülőváros, amelyben megtanultuk az első szót kimondani, (talán a legszebb magyar szó!): „Mama”, Ahol először tipegtünk és orra estünk...Ahol altatódalt és simogatást kaptunk a szerető anyai kéztől...Ahol nekünk először hullott a pelyhes fehér hó, ahol az első madárcsivitelés és az esti csillagok ragyogása, hunyorgása számunkra csoda volt, kacajt fakasztott...Ahol először sírtunk és szerettünk, majd csalódtunk, de mentünk tovább! Ahol őseink, szüleink alusszák örök álmukat a temetőben, ahol felnőttünk, tanultunk, művelődtünk és családot alapítottunk, ahol gyermekeink születtek...Ahol még sok egyéb  ismeretlen, váratlan dolgok történtek velünk. Ahol megtapasztaltuk az élet ága-bogát! .Mindezek benne vannak a szülőváros fogalmában. Talán mindezek giccsesnek tűnhetnek hirtelen, de így igaz, így teljesebb!

Mondogatom, szeretném visszafogni magam és csak halkan, csendben elmormogni, elmondani miért is vallhatom büszkén, hogy ez a város az én lelkem, sóhajtásom, szerelmem.

A levegőjének, légterének, varázsának valamikor részese voltam és emlékeimben most is részese vagyok, tán az is maradok.

Jó lett volna egy szuszra elsorolni mi minden nevezetes e városról, történelméről és sok egyébről. Igaz fennebb megkíséreltem, talán felemás módon. Most így sikerült.

Kolozsvárnak könyvtárnyi irodalma van, leírások, visszaemlékezések, feljegyzések, dokumentumok, térképek, statisztikák, fényképek. Híres szülöttei (Mátyás király, Bocskai István és mások), számtalan nevezetes személyiségei, írók, költők, zenészek, színészek és tudós fők serege. Neves látogatói, néhány közülük: Kazinczy Ferenc (1816-ban), Széchenyi István (1821-ben), Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály (1845-ben), Liszt Ferenc (1846-ban),

Petőfi Sándor feleségével nászúton (1847-ben), majd még ötször egyedül (1849-ben), Bem József (1848-ban), Jókai Mór (1853,1889-ben), Eötvös József (1869-ben) és még sokan mások, akik megfordultak, esetleg alakították, formálták a város arculatát, történelmét.

Sajnos nem mellékes a történelem tükrében követni a kolozsvári lakosság számarányát és főleg összetételét. Ez is hű képet adhat a múlt és a jelen városáról:

-         1850-ben Kolozsvárnak: 18.215 lakosa volt (ebből 12.138 magyar, 3.444 román, 1.581 német).

-         1900-ban a város lakossága: 49.295 fő (40.845 magyar, 6.039 román, 1.784 német).

-         1910-es népszámlálás adatai szerint: 60.808 lakos, ebből 50.704 magyar (83,3%), 7.562 román (12,4%), 1.677 német (2,8%).

-         1930-as román népszámlálás szerint:100.844 lakos (47.689 magyar, 34.895 román, 2.500 német, 13.504 izraelita).

-         1941-es magyar népszámlálás alapján:110.418 lakos (97.698 magyar, 10.029 román, 1.825 német, 1.404 más anyanyelvű, más forrás szerint 16.763 zsidó).

-         1948-as népszámlálás szerint a lakosság: 117.915 fő, ebből 67.977 magyar, 47.321 román.

-         1956. februári népszámlálás szerint:154.723 fő (74.033 magyar, 74.155 román, 990 német).

-         1992-es népszámlálás adatai:328.000 lakos, ebből 248.289 román (75.67%),74.483 magyar (22,70%), 3.251 cigány,1.136 német és 353 zsidó.

-         2002-es népszámlálás szerint a lakosság: 317.953 fő, ebből 252.433 román, és 60.987 magyar (19%).

-         2011-ben: 309.136 lakos, ebből 250.585 román, és 49.283 magyar (16%).

Ezek a számok magukért beszélnek!

/Forrás: -Gaal György: Kolozsvár. Millenniumi kalauz. Polis kk. Kolozsvár.2001.

- Wikipédia. /

Hogy milyen volt és mivé lett Kolozsvár, a szülővárosom, ezt próbáltam bevallottan kissé elfogultan felvázolni. Nem teljes a kép, nem hiánytalan a felsorolás. A téma megközelítése is talán szubjektív.

Egy szülőváros, vagy nagybetűvel A SZÜLŐVÁROS kinek ilyen,kinek olyan! Nekem most ilyen. Mindenki másképp éli meg, másképp is érzékelheti, emlékezhet rá.

S hogy most milyen is a jelenlegi arculata, lelkülete, lakóinak sorsa, öröme és bánata, magyarnak és nem magyarnak az bizony függ a mindenkori regnáló hatalomtól is. Az egy másik történet.

A szülőváros most is él! Létezik! És mi, akik bizony elég sokan (sajnos nagyon is sokan) a történelem és a sors, a magánélet jóvoltából esetleg elkerültünk a hajdani „Kincses Kolozsvárról”, gyerekkorunk, ifjúságunk, szerelmeink, álmaink és drámáink helyszínéről emlékezünk, és nem felejtünk! Sőt, reménykedünk! Optimistán és/de reálisan!.

Kimondhatjuk: Kolozsvár, szülővárosunk, híres, nevezetes város! Sok dicső és szomorú események városa! Nagyon sok történelmi személyiség, művészember városa.

Sokszínű, kétségkívül eklektikus is, de szerethető és felejthetetlen!

Talán fellengzősen hangzik,de míg magyar ember élni fog e Földön, akárhol és akár merre a nagyvilágban, ennek a városnak a dicsfénye, nevezetessége, híre fenn fog maradni!

Így legyen!

/Forrásaim:- Gaal György: Kolozsvár. Millenniumi kalauz. Polis kk.Kolozsvár.2001.

-         Általános kislexikon.(Magyar nagylexikon kiadó, Budapest, 2005).

-          Wikipédia. /.

.

2013.július.