Szerda óta készült a sorsdöntő mérkőzésre. A másodosztály utolsó fordulójának keretében a bajnoki cím egyik esélyese, a harmadik helyezett Haladás látogatott városukba. Az összecsapás eredményétől függött a helyi együttes bentmaradása, a kiesés elkerülése. Pénteken már az egész gyár a találkozóról beszélt. Fogadásokat is kötöttek, megbeszélték, hogy győzelem esetén közösen ünneplik meg a sikert.

            A futballmeccs reggelén a szokásosnál korábban ébredt. A nagy izgalom miatt nyugtalanul aludt és nem tudta kipihenni magát. Nesztelenül csukta be a hálószoba ajtaját és kilépett a konyhába. Kávét tett oda, s amíg lecsorgott az illatos nedű a bentmaradási esélyeket latolgatta. Előtte hevert a bajnoki táblázat a jelenlegi állással. Mellette a füzet, ahová a helyi Akarat mérkőzéseinek eredményeit, a góllövőket és a mérkőzés fontosabb eseményeit feljegyezte. Mindenről pontos nyilvántartást vezetett. Hét éve szerepel a csapat a másodosztályban, s azóta mindössze egyetlen hazai mérkőzésről hiányzott. De azért arról a mérkő-zésről is említést tesz a füzet… Szívproblémái miatt kórházi kezelést kapott, s ezért nem ült akkor a lelátón. A kollégái már közvetlenül a találkozó után felkeresték, hogy beszámoljanak a mérkőzésről. Soványka, 1-0-ás győzelem született az összecsapáson, de a lényeg, hogy nyertek a fiúk. Takács fejese döntötte el a sereghajtók rangadóját. Takácsot aztán egy élvonalbeli csapat szerződtette. Micsoda játékos volt!-emlékezett vissza. Kitűnően kezelte a labdát, villámgyorsan rohant el a szélen, hajszálpontosan centerezett, sorsdöntő gólokat szerzett. Kár, hogy ma nem lehet ott a pályán!- sajnálkozott.

            Reggeli után bevásárolni indult a közeli piacra. Szórakozott embernek ismerte mindenki, az asszony  mindig felírta, hogy milyen hozzávalókat vásároljon a vasárnapi ebédhez. Jókedvvel köszöntötte a már ismerős kofákat. Az árusok kedvelték, mert sosem alkudozott. Nem volt gazdag ember, de nem is szűkölködött. Gyermeke nem volt, felesége is dolgozott, anyagi gondjaik sosem voltak. A munkahelyen elismert szakiként ténykedett, többet keresett, mint a mérnökök. Ásványvizet mindig a sarki boltból vásárolt. Tetszett neki a huszonéves barnabőrű, mindig mosolygós kiszolgálólány. Furcsa volt, hogy kezétcsókolomot köszönt ő is, a lány is. Rendszerint mondott valami kedveset, valami humorosat neki.

Az üzletből kilépve egyik barátjába botlott. Persze, hogy a meccsről beszélgettek. Bár a szívük mélyén aggódva várták a mérkőzést, mindketten derűlátóként nyilatkoztak. Elválás előtt megbeszélték, hogy fél órával a kezdőrúgás előtt a pálya melletti sörözőben találkoznak.

          A kiadós ebéd után újságolvasással töltötte az időt. A helyi napilap a mérkőzésről is írt. Az újságíró minden lehetséges változatot tárgyalt. „A döntetlen csak akkor elég, ha a másik két kiesőjelölt nem nyeri meg otthoni találkozóját. A győzelem viszont biztos bentmaradást jelent!” - fejezte be a cikkíró. Nem jó a véletlenben bízni, nyerni kell!- vonta le a következtetést. Kétóra után már ötpercenként nézte a falióra mutatóit. A felesége mosolyogva figyelte a férje izgatottságát. Sosem próbálta lebeszélni őt a fociról. Szombat este kártyázni vagy römizni jártak a barátokhoz, vasárnap rendszerint meccs. Ennyit megérdemel az ember egy egész heti szaladgálás, munka után! - vélte az asszony.

            Pontosan háromkor készülődni kezdett. Megkereste a piros-kék sálját, tökmagot pírított, aztán felöltözött. Egyszerűen, de sportosan. Megcsókolta feleségét, majd kilépett az ajtón.

            Legalább negyedórával hamarabb ért a sörözőbe. Egy pohár csíkit rendelt, s a pultnál cigarettát vásárolt. Otthon és a munkahelyen sosem dohányzott. Az orvos megtiltotta. De a mérkőzések alatt…  muszáj volt rágyújtani. Átlagosan 8-10 cigarettát füstölt el a kilencven perc alatt. Amíg várakozott, a felállításon elmélkedett. Nagy II vajon felépült a sérüléseiből? Nehéz lesz nélkülözni a játékmestert! Török vagy Répási játssza a beállóst? - tette fel a kérdést magának.

            A barátja pontos volt. A jegypénztárnál alig több mint tíz ember várakozott. A szurkolók nagyrésze rendszerint bérletet váltott a szezon elején. Átlagosan 2-3 ezer ember járt ki a meccsekre. Ezúttal több mint négyezren ültek a lelátókon az ötezer férőhelyes stadionban. Mikor helyet foglaltak a szokásos tizedik sor közepén, már alig volt üres hely a közelükben. Néhány lelkes fiatal, az alkohol hatására derékig levetkőzőtt a hűvös november végi délutánon. Szünet nélkül kiabálták kedvenc csapatuk nevét.

            Húsz perccel öt előtt, megjelentek a csapatok. A vendégegyüttes pályáralépését a szokásos fütty-koncert kísérte. Aztán megjelentek a hazaiak, s elszabadult a pokol. Közel ötezer torok üvöltötte: Hajrá fiúk! Mindent bele! Most vagy soha!

            A játékvezetői hármast gyenge taps fogadta. Egy szakállas, kövér férfi bekiabált: - Vigyázzatok, mert kinyújtóztatunk a végén, ha nem nekünk fújtok!

            A sötét felhők az eső közeledtét jelezték. Eszébe jutott, hogy az ernyőjét otthonhagyta. De sebaj! -gondolta magában. – Most a győzelem a fontos… A hangosbemondó ismertette a kezdőcsapatokat. A hazaiak Bucur- Széll, Novák, Török, Somesan- Szántó, Nagy II, Pop M., Egresi – Újfalvi, Horváth felállításban kezdenek. Megkönnyebbülten felsóhajtott: Török is játszik!

            Tapogatozó játékkal kezdődött a mérkőzés. Mindkét részről sok volt a téves passz. Kevés volt a látványos megmozdulások száma, mindkét csapat visszafogottan játszott. Az első gólhelyzetet a 21. percben jegyezhették az újságírók. Újfalvinak sikerült leráznia ellenfelét, de pontos beadását Egresi fölé bombázta. Két perccel később Novák kapott sárgalapot kezezésért, húsz méterre a kapu előtt. A lelátó felmorajlott. Mindenki izgatottan várta a szabadrúgás elvégzését. Szorongást érzett, nyomást a mellkasában. Mintha nehezebben vette volna a levegőt. Csak képzelődöm. - legyintett magában.

Az ellenfél sepregetője nagy erővel lőtte el a bőrgolyót. A labda a lécről pattant vissza a mezőnybe. Fellélegzett. Szünetig még egy-egy nagy helyzetet puskáztak el a csapatok. Előbb a vendéglátok szerezhettek volna vezetést. Somesan előrevágott labdáját okosan vette át és játszotta meg Horváth. A befejezés azonban kevésbé sikerült, az erőtlen lövést könnyedén fogta a vendégek hálóőre. Aztán a hazaiak kapujánál, Széll hibáját – aki lyukat rúgott- próbálta kihasználni az ellenfél jobbszélsője, de Nagy II az utolsó pillanatban mentett. Nagy küzdelmet hozott az első játékrész, de a góllövés egyelőre elmaradt.

Szünetben a vízcsaphoz ballagott, hogy szomját oltsa. A sós tökmag hatása. - gondolta. Lehajolt, hogy igyék, s enyhe szédülést érzett. - Nem volt rossz a játék, nyerni fogunk!- mondta visszatérve a barátjának.

A második félidő első jelentős eseménye Novák kiállítása volt. A sepregető reklamálásért kapott pirosat. Kovács edző Szántót hívta le a pályáról, s helyette a hátvéd Csutakot küldte be. A közönségnek nem tetszett a csere. A szurkolók véleménye az volt, hogy három védővel kell folytatni egy olyan mérkőzést, amelyen a győzelem a tét. Nem kellett volna a negyediket beállítani.

A második 45 perc kemény játékot hozott, de jóval iramosabb volt, mint az első félidő. A vendégek  áttértek a támadójátékra, a hazaiak is többet voltak az ellenfél térfelén. A közönség szüntelenül bíztatta kedvenceit. Két-három forró hazai gólhelyzet után már mindenki elfeledte az elhibázott cserét. De a labda nem akart áthaladni a gólvonalon.

Idegesen köpte ki az utolsó tökmaghéjat. Rossz volt a közérzete. Váratlanul verejtékezni kezdett a homloka. Szorongást érzett a mellkasában, aztán légszomjat. Megrázta a fejét. Most nem lehetek rosszul! - nyugtatgatta önmagát. Az eredményjelző táblára nézett: 0-0 és még hét perc van hátra… Egy jelentéktelennek tűnő támadás nyomán az ellenfél tizenhatos vonalánál Újfalvihoz került a labda. A csatár egy lövőcsel után ravaszul gurított ki oldalra a remek ütemben érkező Egresi elé. A fedezet éppen lövésre lendítette a lábát, amikor őrzője elkaszálta hátulról. Tizenegyes! - üvöltötte a tömeg. A bíró is így látta.

Ismét verejtékezni kezdett a homloka, s közben a hideg rázta. Reszketni kezdett, de nem szólt semmit barátjának, aki teljes figyelmével a mérkőzésre öszpontosított. Nagy II készült elvégezni a büntetőt. Nekiszaladt, s bevágta a jobb alsóba.

Felugrott ő is a többiekkel. Aztán elsötétült előtte minden. Összeesett. Barátja orvosért kiáltott, de senki sem hallotta őt a gólöröm fülsüketítő zajában.

Negyed óra múlva már a kórházhoz ért a mentő. De az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Az Akarat viszont nyert és elkerülte a kieést. Ő nagy árat fizetett érte...

               Berekméri Edmond