Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A zsibin
Vannak, akik évtizedek óta ide járnak, kik restelkedve, kik már-már hivatásszerűen. Van, aki verset írt róla meg riportot, s van, aki jegyzőkönyvet, mert meglopták vagy megbüntették.
Régi ízeket, színeket, hangulatokat keresek, s fényképeken is szeretném megörökíteni Debrecen legnagyobb turiját. Verőfényes délelőtt van.
Első blikkre is látni, hogy már a zsibi sem a régi! Az egykor viccelődő, csipkelődő, portékájukat hangosan kínáló árusok hangulata most fagypont közeli, számuk erősen megcsappant, a kuncsaftokról nem is beszélve. Pedig szerda van, hagyományosan ez az egyik leglátogatottabb nap. Lézeng a nép, hézagosak a standok, némelyiken csak a súrolófény kelleti magát. Pang a zsibi. Nem is oly rég, bő két évtizede, még a kágéestés korszakban egymást taposták itt nagyok és kicsik az olcsó Lengyelből meg Románból származó holmikért, aztán az Unió - mármint az akkori - felbomlása után tovább színesedett a kínálat, grúz, örmény, meg távol-keleti népek fiai üzleteltek, s egyre több kínai. "Lehetett itt mindent kapni, pampuskától géppuskáig" - idézi a múltat egy törzsgárdatag.
Hátul, a kimérés pultjánál, alkalmi társaság fogad be, fociról meg politikáról folyik a szó, de az új fiú kedvéért idő telve témát váltanak. Viharvert, filozofikus hajlamú sok száz kisfröccsöt látott atyafi fogalmazza meg tömör szemléletességgel a zsibi lényegét: "Tanál egy szíp, nagy csavart valahon az úton. Sajnálja otthagyni, hát felveszi, oszt addig-addig tisztogattya, mig fínyesebb nem lesz, mint újkorába vót. Kihozza ide, leteríti ujjasát ott hátrébb (a szemével inti is, hogy merre), valamék komája mellé, ráteszi, osztán addig ül mellette, míg el nem kél. Na, hát ez a zsibogó!" Lehajtja a köszönetképpen felajánlott felest, s még bővebb kifejtésre is hajlandó lenne, de ahogy előkerül a fényképezőgép, azonnal bezárul, sőt hivatalos hangnemre vált: "A személyiségi jogok védelme miatt nem járulok hozzá a fotózáshoz!" Majd bizalmasan hozzáteszi, hogy itt senki sem szereti mostanában, ha lefényképezik. "A múltkoriban meg is kergettek egy illetőt, aki nem tudta, hogy merre hány lípis". Jobb lesz hát kereket oldani!
A visszaút már gyorsabb, odafent felhők gyülekeznek, közben felkerül a gépre a teleobjektív, s biztonságos távolból, lopva azért készítek néhány felvételt, hogy mások is láthassák...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 25, 2011, 10:20am
-
A feketetói vásáron én is gyakran megfordultam, de mióta ott is mindent elárasz a bóvli...
-
Hozzászólt Szabó Mária Május 25, 2011, 9:52am
-
Köszi az írást. Nekem a Fekete tói vásár jut eszembe, milyen élmény volt ott lenni, és milyen hangulata volt akkor. De sajnos most már az sem a régi.
-
-
Debrecenben is van "bolhapiac", ma - némi eufemizmussal - régiségvásárnak nevezik. De a zsibi az egészen más! Itt vadonatúj dolgokat is lehet/lehetett kapni - pl. a dohánygyárból/gyógyszergyárból kicsempészett cigarettát/pirulát ömlesztve, otthoni sufniban barkácsolt autóalkatrészeket, karosszériaelemeket negyedáron, virágpalántát, rongyszőnyeget, házipálinkát, zöldséget, "amerikás" csomagból származó földi jókat, egyszóval mindent.
-
Hozzászólt Boros Magdolna Május 25, 2011, 9:40am
-
Zsuzsa! De Bagaméri ott sem 50 fillérért kiabálja már a fagylaltja gombócát-ugye?
-
-
Én meg az első tranzisztoros zsebrádiómat a lengyelektől.Hogy ők honnan szerezték, nem tudom.
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 25, 2011, 9:19am
-
Ilyen piacok mindenütt vannak. A "miénk" ma is működik, szerda és szombat kivételével a rendes piac helyén. Nagyon izgalmas végigsétálni, ott aztán még kisördögöt is árulnak - feltételezem, hogy főleg lomtalanításból összeszedett dolgokat, régi evőeszközt, porcelánbabát, ferencjózsefes asztali órát, régi festményeket, használt ruhát. Vagyis igazi ócskapiac. Én inkább csak nézelődő vagyok - leginkább az antikváriusokat kedvelem.
-
-
Első saját keresményemből vásárolt fényképezőgépemet is (FED 2) a zsibin vettem, talán 1970-ben, egy szovjet tiszt feleségétől! Akkoriban így egészítették ki az "ideiglenesen itt állomásozók" asszonykái férjuruk csekélyke jövedelmét. A masina egyébként kitűnő volt - a háborúban rekvirált német gépsorok jól működtek még a SZU-ban is...
-
-
Emlékeztek még erre a dalra? Harsányi Gábor énekelte: " Rézmozsarat vegyenek, Mily bűbájosan antik..."Hát, az efféle tárgyakból is hegyek sorakoztak!
-
-
De szerettünk gimis korunkban ezen a zsibin bóklászni.Akkor még minden más volt! Menő cuccokat csak itt lehetett beszerezni.Vettük az orkánkabátot, harisnyanadrágot.Egy farmer nadrág igazi "kincsnek " számított!
-
-
Igen nagyon örülök, hogy mindenkinek van (még) valamilyen ehhez hasonló élménye!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz