Egyes férfiak a lábuk között hordják az eszüket, mondta Nénnyuka fejcsóválva, mikor az Aranysárkány pultjánál kiszolgálta Tavaszi Benőt. A fiatalembert születésétől ismerte, s fürösztése közben gyakran volt alkalma megszemlélni az említett testrészt, lévén a kis Benő elsőszülöttje testvérhúgának. A gyermek apa nélkül nőtt fel, s kisgyerekként sokat betegeskedett, a csenevész fiúcskát sokszor megverték a nagyok, ám amint betöltötte a tizennégyet, a természet úgy döntött, behozza a lemaradást. Ez volt az az esztendő, mikor tizenöt centit nőtt egy nyár alatt, és meg tanult úszni a folyóban. Ez volt az az esztendő, mikor úgy lefejelte a városszéli kiserdőben a rosszhírű gyerekbanda vezérét, Cigány Tónit, hogy annak eltört az orra. És ez volt az az esztendő, mikor egy nap megleste a strandon Borsos elvtárs lányát és a barátnőjét, amint egymást kenegetik a női napozóban. Szép vastag deszkakerítés takarta el a női napozót a kíváncsi tekintetek elöl, ám ez a tény nem gátolt meg néhány ügyes kezű fiatalembert abban, hogy kicsi, ám használható lyukakat fúrjanak a bokrok takarta részeken.

Nem tudni már, hányadik nyarat leskelődte végig barátaival Tavaszi Benő, mikor egy nap beütött a mennykő. Nem, nem a gondnok uszította rájuk Adolf névre hallgató kutyáját, és nem is valamely felbőszült férj vagy apa ütött rajtuk. Egyszerűen megjelent a végzet Tavaszi Benő életében.

Mikor a megyei párttitkár először kapta elsózva kávéját, a dupla cukor helyett, s az eset két héten belül megismétlődött, tűnődve nézte öreg titkárnőjét. Borsos elvtársban akkor érett meg végképp az elhatározás, hogy nyugdíjazza Klárikát, mikor az tévedésből szeretője helyett a felesége számát tárcsázta neki, s ő az asszonynak suttogta a disznó szavakat, amiket kizárólag a szőke, hosszúlábú fodrászkislánynak szokott, mikor hetente kétszer ágyba bújtak. A jelöltek megszemlélése Borsos elvtárs feladata volt, s ő rögtön kiszórta a csúnyácska lányokat. Szeretem a szépet magam körül, szokta mondani, míg az asztalán álló kis Lenin-szobor fejét simogatta. A kiválasztott lány nemcsak a legmutatósabb volt az ajánlottak közül, hanem nagyon jó ajánlólevéllel is rendelkezett, ugyanis ilyen felelősségteljes munkakörbe csakis megbízható káder kerülhetett. Klárika pár hét betanítás után, amelybe az is beletartozott, milyen napokon és hánytól szokott Borsos elvtárs „kiszállásra” menni, valamint hány cukorral issza a kávét Széphalmi elvtárs a székesfővárosból, csak szuperlatívuszokban emlegette utódját. Abszolút gépír és abszolút a memóriája, valamint isteni kávét főz.

Így foglalta el helyét Abszolút elvtársnő a város, Borsos elvtárs valamint Tavaszi Benő életében. A kisasszony napközben illedelmes kontyot, ropogósra keményített fehér blúzt és sima szövetszoknyát viselt, ám ha délután edzésre indult a helyi női röplabda csapatba, fenekét verte karnyi hajfonata, és olyan szűk kartonruhába öltözött, mint az isteni Lollo. Immár szokássá vált, hogy a Rákosi Lányai röplabda csapat tagjai edzés után a helyi strandon lazítanak, legtöbbször a női napozó szigorú deszkapalánkja mögé bújtatva formás idomaikat. Aznap is így történt. Tavaszi Benő és barátai épp a medencéből tértek vissza, mikor a kis dadogós Mecki Vili, kit vigyázónak hagytak a plédeknél, izgatottan hadonászni kezdett. Új hús a női napozóban, makogta a kis veres fiú és megkezdődött a tülekedés a lyukaknál. Anyám…húúú…én még ilyet…,szálltak az izgatott sóhajok a bokorból és Tavaszi Benő, szemét hitetlenkedve a legnagyobb lyukra szorítva azt érezte, számára itt ért véget a világ.

Vagy itt kezdődik. Ugyanis innen fogva árnyékként követte Abszolút elvtársnőt minden meccsén, edzésén és egyébként is, minden létező alkalmat megragadott, hogy felhívja magára ideáljának figyelmét. A bemutatkozásnál tovább nem nagyon jutott, mert bár szép számmal akadtak jelentkezők, kik ugyanúgy becserkészni óhajtották Abszolút elvtársnőt, az hidegen fogadott minden bókot. Talán vőlegénye van, vélték a csalódottak és egyre fogyott a hódolók tábora. Ám Tavaszi Benő egy bulldog makacsságával kísérte lépteit és várta, egyre csak várta az alkalmat a nagy kiugrásra.

Egy kellően meleg nyári hétvégén a röplabda csapat a szomszédos város csapatát verte meg izzasztó küzdelemben, ami egyben a bajnoki cím megvédését is jelentette.  A lelátó ördöge, legvagányabb drukkere természetesen Tavaszi Benő volt, ki a nagy eseményre elkérte apja motorját, s legmerészebb álmaiban már látta magát a visszaúton, amint Abszolút elvtársnő mögötte kuporog, combjai átfonják csípőjét, elképesztő méretű kebleit a hátához préseli, amint karjaival jó erősen belékapaszkodik. Így, a győztes bajnoki meccs után szép esélye volt minderre, ugyanis Abszolút elvtársnő ragyogó mosollyal köszöntötte, ám a visszaútról más véleménye volt, el kívánt ugyanis tölteni társaival egy délutánt a helyi strandon. Gyerünk a strandra, sikongattak a lányok, s Abszolút elvtársnő mosolya maga volt a megtestesült ígéret, maga nem jön, Benőcske? A kérés teljesítésének egy aprócska akadálya volt, Tavaszi Benő nem számított strandolásra, ezért fecskéje otthon pihent a fiókban. A strand, hasonlóan minden ilyen intézményhez, nyár derekán tömve volt, lángos szagát hozta a szél, mindenre elszánt apukák spriccolták vadidegen anyukák haját és a röplabdás lányok viháncolásától volt hangos a medence környéke. Tavaszi Benő a partról bús mosollyal nézte vágyakozva Abszolút elvtársnő felszabadult pancsolását, s elképzelte amint a vízben, csak véletlenül, megsimítja derekát vagy mellét, aztán meg az út, hazafelé, motorral, ott a kis erdő mellett…. Veszíteni való nincs, határozta el, és merev lábakkal megindult az öltöző felé.

A kis, feszes tetra gatya, hála édesanyja mosótudományának, hófehéren villogott, s nem is történt semmi baj, mert Abszolút elvtársnő és a lányok nagy ovációval fogadták a medencében. Félórás pancsolás után, miközben, mintegy véletlenül, Tavaszi Benő átfogta derekát és lebomlott haját is segített feltűzni, dideregve másztak ki a lányok a vízből. De jól fog esni a napozás a pléden, csivitelte Abszolút elvtársnő, és Tavaszi Benő fantáziája beindult. Látta magát, amint napolajjal kenegeti gömbölyű vállát, s tenyere alatt felforrósodik a bőre. Na, most, gondolta, és egyetlen mozdulattal kimászott a vízből. Kis terpeszben megállt a medence szélénél, szemben a lányokkal és a nappal, és úgy gondolta, tart egy kis bemutatót izmai játékából. Csípőjén megtámasztotta karjait, majd szórakozott arckifejezéssel megugráltatta mellizmait, aztán combjait feszítette, s érezte, amint a nap jólesően felmelegíti. A hatás frenetikus volt, a lányok kigyúlt arccal, vihogva nézték, egyesek sápadtan és restelkedve, míg mások, köztük Abszolút elvtársnő, csillogó szemmel csodálták. Nincs itt semmi baj, gondolta Tavaszi Benő, addig a pillanatig, míg az úszómester oda nem lépett hozzá. Elvtárs, ha direkt áll itt és mutogatja mindenét a lányoknak, amije csak van, ahhoz nekem semmi közöm, bár közszeméremsértésért bevitetem, arra mérget vehet. De ha véletlenül nem tud róla, közlöm magával, hogy a fehér tetra gatyája olyan átlátszó, mint a papír, s ha két percen belül nem öltözik fel, rendőrt hívok.

Így történt. De abszolút jó napja volt. Esteledett már, mikor Tavaszi Benő motorján repesztett hazafelé. Kicsit megsütötte a nap, érezte, amint a vállain feszül a bőr, ahogy a két női kar szorosan átölelte a derekát.