Advent végre, itt van a Hargitán

Dobrai Zoltán 2011. 01. 01.

Miről álmodoztunk, hinni nem hittűnk,
mert nekünk kicsi s magyar a mi hitűnk,
Istenünk nekünk adott hazát többet,
nemzetiségünket: magyart csak egyet!

Jaj, sok átokkal gondoltunk magunkra,
vagy éppen vétlenekre és másokra,
a gaz sorsunkat temetve, elsírtava,
veszekedve ocsmányul hadakozva!

Adventet mi vártuk, csak vártuk csendben,
hátha ez van megírva a nagykönyvben,
múltak az évek, mi hittünk megmaradt,
persze kishitű közöttünk is akadt!

Megérkezett, mint mesebeli álom,
valós Hargitai várakozásom,
magyarok voltunk, Uniósok lettünk,
most már nem kell nekünk úgy szétszélednünk.

Író ki megírta, Advent csodáját,
vállalva ennek minden Ódiumát,
Ő már rég halott, nem várt az Adventre,

 pörölni nincs kire csak égiekre.

Mi, magyarok Földön, kik élünk bárhol,
egy hazában már nem élhetünk sehol,
legalább-legalább lesz és van közös,
amihez az út olyan rossz volt s rögös!

Ma éjszaka fény villant a Hargitán,
Magyarnak végre itt, nyugta lesz talán,
kik csak reménykedve várnak holnapra,
hisznek a testvérükben bizakodva!

Minket Isten lehet bűn miatt szórt szét,

 mert követtük pogányok kemény hitét,
vagy fajtánk lenne ennyire csenevész,
tét: megmaradni vagy elvisz a dögvész?

Mára már több lett, ami közös bennünk,
a közös jövőnk lett a közös tettünk,
Hargitai ősvédők vigyázzatok,
mert Ti is, igaz magyarok is vagytok!

Mi tagadás voltattok már eddig is,
ha mások lerománoztak, akkor is,
ha kell, maradjatok meg büszkén, otthon,
ne csodálkozatok korcs fajtátokon!

Advent után de reményteli most élni,
közös igaz magyarságunkban hinni,
mit nem rég decemberben, Advent haván,
testvéreink nem akarták igazán!

Reggel újnap lesz, szebb, más napsütéssel,
Hargitai Adventi hirdetéssel,
hangosan kiáltjuk szét a világnak,
valmi kisigazság lett a magyarnak!