Házak közt sírdogál a szél

Halk hegedű hangját hozza,

Mintha csillogás terjedne szét

Megfagy a pihenő fákon a dér.

Már a jég sem roppan a láb alatt,

Sűrű felhőkből, hóesés sem érkezik,

Szánkózni sem lehet, a dombokon

Gyermekdal sem vidám, mint máskor.

Megváltozott minden, e túlhajszolt világon

Csak emlékeinkben tör fel a régi kép,

Amikor olyan meghitten tudtunk örülni

Minden apróságnak, amit kaptunk:

A hosszú fehér téli délutánok,

A szánkós gyereksereg csacsogása,

A patakparton korcsolyázó iskolások,

A Holdvilág csillogása a havas tájon,

Délutáni séták, forralt boros teával

Romantikus esti beszélgetésekkel.

Hallgasd a tél hangját, talán érted!?

Szeretettel kell feltöltened lelked.

Ne hallgass a világ forgatagára,

A parasztvakító borzadályokra

A reklámokkal szétszabdalt műsorokra,

A hamis híreket terjesztő médiákra

Történelem hamisítók kavalkádjára.

Gondolj őseidre, családra, hazádra,

Fordulj magadba és Istenedhez,

Az Angyalok is visszatérnek hozzád

S a tél hangja hozza el Neked is

A hiteles boldog meghitt Karácsonyt