" Lassan dolgozott és fájt neki ha másnak több került az asztalára. fogait vacogtatva nézett sem előre sem hátra, inkább csak jobbra és balra, mint azok kik tartanak valamitől. Felhígult agyával semmire sem tudott gondolni, mint arra, figyelje a mások minden lépését és ne engedjen nekik.Így ült és gondolkodott már ébredése óta, kávéját már hidegen itta és dúhös volt ezért saját magára is. 

  Szeliden gondolt arra, ő nem tud ilyen lenni, ez minden csak saját agyaszüleménye és azok ott kint, azok, igen, azok az oka az egésznek. Rettegve gondolt arra a percre amikor majd hírtelen a rosszak miatt neki fel kell adnia vállalkozását. Nehezen tűrte ezt a gondolatot és végig fogadkozott magába, egyszer úgyis minden ellenfelét elsöpri. Ugyanis minden ellenfele egy kegyetlen féreg. Ha ők nem lennének akkor is az lenne a gond, vajon mért csak ő van ezzel így. Vajon miért csak ő az aki ezt a vállalkozást űzi. Nehezen hiszi, hogy nélküle is megy a világ és amikor égő gyomra arra kezdte emlékeztetni, hogy már délután van és ma sem ebédelt időben, csak a szivarjait szívta, újból elkezdett haragudni magára és az utcán bele is kötött az első jöttmentbe. Nehéz ügy neki, úgy megtartani egy világot, hogy mások is vannak benne. Azok hiszen meg sem érdemlik. Ugyanis, ha ő nem volna, talán minden a legnagyobb rendben lenne. Egyszer el is mondta valami ismerőseinek, hogy az ő elmés gondolatai a világot már rég megmenetették volna, viszont nem hitte ő sem, de haragudott mert tudta azért kell ezt hinnie, mert a mások sem hiszik. Este nem tudott lefeküdni, csak járta és kereste őnmagát a házában, abba a vérmes ketrecben mely szögesdrótként tartotta őt fogva saját poklában, ahol szőtte és szőtte gondosz gondolatait. Egy zümmögö legyet keresett éjfélig miközben a rádióra próbált figyelni és ideges volt, mert azok sem mondanak már egy érdemes hírt sem, nem értette, vasárnao estére miért is kell embereknek zenét hallgatniuk, mikor az ő felfogása szerint semmi sem fontosabb mint az ő nagy gondolata, hogy az emberek némuljanak el és készüljenek dolgozni.

        Ült az autójába reggel és csodálkozott, vállakozásán senki nincs még, egyedül az éjjeliőr jött elő izzadtan, tudta elaludt a szerencsétlen a kemence mellett. Biztos a rádiót hallgatta a nyavalyás az este. Neki többször kellene kijönnie ide ellenőrizni. Mi van akkor ha ez a nyuszák elalszik és elviszik a gépeket. Így ez nem mehet tovább, mikor 7 óra lett kiadta az útját ennek az álmos embernek és elment az ujságirodához, ahol miután felidegeskedett a mosolygós recepiós révén, feladta világmegváltó hírdetsét :

         "Ködébol Sigmund egyedi vállalkozó éjjeliőrt alkamaz. A jelentkező számítson a hideggel, fizetés                                                                          megtáragyalandó" U.I. Ne legyen családos.

Ült egy kávé mellett és tíz órakor kedvtelenül fogatott egy újságot, érthetettlen gazdasági hírek voltak benne, ő valamit keresett benne, igen, ott kellene lennie az utolsó elötti oldalon. De nem volt. A kutyát érdekli ezeknek a gazdaságiaknak a sok szófecsérlése, soha egy szöget el nem tudnának adni de értelmetlen cikkeket írni tudnak. És akkor elkékült. Látta magakörül fogodni a világot amint az mindenestől rámutat és kineveti. 

Egy hírdetést látott benne, melyben a konkurrencia újabb szolgáltatását mutatták be.

- Hát ilyen nincs ! Üvöltözve gondolkodott az agya, és nem bírta felfogni azt, mások is lehetnek a világon, mások is kenyeret esznek és tenniük kell valamit. Kéjes nézéssel fogta az utcai telefonkagylót kezébe, és névtelenül elmondta a hivatalnak, hogy az a vállakozó aki ma hírdetett, cukor nélküli kávét itat az alkamazottjaival, hogy ne hizzanak el. És várta, hogy a hatalmas szavai háborút inditsanak a városban.

De nem úgy lett. Délutánra jött a hír, a munkásai beadták felmondásukat mert nem bírták az általa kinevezett csoportfelelős diktatórikus célzásait és hajszolását. Aggodva nézte vállakozását és azon gondolkodott az új embereknek nagyobb fizetést kell adnia, ugyanis a régiek már a tavalyival megmaradtak, nem emelt ő nekik semmit. Azt mondták, egyik munkása maradt volna, de ő azt nem hitte el, ugyanis minden csak az ő elgondolása szerint lehet...."

                                                 ........... folytatás következik ( 2o11 11.o3 23:11)