Németh László Magyarok Romániában című jegyzetét olvasom mostanában. 1935-ből származó
tűnődések sorjáznak az író első havasalföldi és erdélyi látogatását
megelevenítő kötetben – kétségtelenül érdekes olvasmány, személyes hangvétele könnyedén
visszakapcsol háromnegyed évszázadnyit. Nagy Pál gondozásában 2001-ben jelent
meg a Mentor kiadónál – nem önmagában, hanem az általa gerjesztett vita gazdag iratgyűjteményével
társítva. Nem ragozom – véleményem szerint érdemes elolvasni.

Most egyetlen gondolatot idézek. Brassói élményeit, észrevételeit összegezve, megemlíti, hogy
talán egy időben szó volt arról, hogy a Cenk alatti szász város lesz Románia
fővárosa. Roppant érdekes felvetés, amiről hirtelen azt gondolom, hogy még
korunkban is érdemes lenne újramelegíteni. Legalább egy társadalmi vita
erejéig. Németh László – a messziről jött idegen –, aki alig néhány napja
ismerkedik Romániával, meglehetősen magabiztosan marasztalja el, hogy végül nem
döntöttek e zseniális ötlet javára. Némi pátosszal fogalmazva, megállapítja:
Romániának Erdély a sorsa. Vagyis „a románságnak, ha meg akarja tartani mai
államát, ki kell járnia Erdély iskoláját”, majd néhány sorral később
megállapítja: „aki Brassóból román fővárost csinál: erdélyesíti Romániát”.

Hát, nem ez történt. Romániásították Erdélyt. Legalábbis így élem meg Erdély jelenkorát,
hétköznapjait, politikáját. Mégis, izgalmas felvetés, amire talán még ma is
lehetne politikai célt szabni.

(2010. május 19, szerda, Maroskeresztúr)