Hajdó Károly

A céltalanság a legrútabb az életben

Félszáz éve dirigálja a marosszentgyörgyi kórust Hajdó Károly karnagy. Zene- és dalszerető nemzedékek sora nőtt fel a keze alatt. Jubileumi közérzetéről így nyilatkozott: – A kedd a mi közösségünk napja. Szeptember 17-én, kedden indítottuk –  számomra az 50. Marosszentgyörgyön! – az új kulturális évadunkat. A dalosok nagy többsége ki volt éhezve erre az újabb találkozóra. Az utóbbi időben minden évadban a társaságot egy-egy kompozíciómmal lepem meg, ezeket nagy kedvvel éneklik. Boros Zoltán nemrég megjelent kötetéből halásztam ki a Zöld erdőben, zöld mezőben című virágéneket. Ezt harmonizáltam a kórus számára.

Félszáz éves házassági évfordulót is ünnepelnek a zenetanár Hajdó Mária-Magdolnával, aki nemcsak megértő feleség, hanem értő munkatársa, hűséges támasza is férjének.

– Újabb céljaim? – tűnődik egy kicsit. – Visszafelé nem sokat szoktam tekingetni. A múlt számomra egy stabil "ugródeszka" volt mindig – a jövőbe. Most, hogy a 77. évem taposom, nem akarok hosszú távra tervezni, megváltani a világot, mer ezt már nálamnál nagyobb ember – Jézus Krisztus – már megtette. Ezután rövidebb távlatokban gondolkodom. A céltalanság számomra is a legrútabb az életben! Az 50. marosszentgyörgyi évem megterveztem. Az Úr segedelmével gazdag,  tartalmas és szép lesz. Nem mondom, hogy az utolsó. A jubileumi (100. évf.) koncertünk után, értékeltem a múltat. A jövővel kapcsolatosan tettem egy világos, de egyesek által félreértelmezett megjegyzést: ezt a munkát ezzel a csodálatos közösséggel tovább szeretném folytatni, de csak addig, amíg érzem, hogy az összetartó erő nem lankad, és minden egyes alkalommal érezni fogjuk a munkánk értelmét és  szépségét. Ezt páran nem jól értelmezték, azt hitték, ott akarom hagyni őket. Nem vehették rossz néven, mert a következő két év rácáfolt aggodalmaikra. Szép, csinos, zenét olvasni tudó fiatalokkal gyarapodott a kórusunk. Egyre több érzelmi töltettel gazdagodtunk: Zetelakán, Jászberényben, a 20 éves évfordulónk jubileumi koncertjén, és a baróti kórustalálkozón (16 kórus), ahol ránk csodálkoztak, még a budapesti együttes is, hogy honnan lehet ennyi szépen éneklő fiatal összeszedni a mai világban?!... Mondom, nem kötéllel verbuváltam őket: jöttek maguktól. Ha nincs sikerélmény, akkor megette a fene. Akkor együtt szenvedünk!...Sok szép megkapó momentuma volt ennek a találkozónak is. Ellátogattunk Benedek Apó szülőházába,  eseményhez illő kórus-recitállal. Egyik fiatalember, aki egy éve csatlakozott hozzánk, fizette meglepetésünkre a belépőt a társaságnak, hazafele jövet a szülei finom kaláccsal, borral fogadtak. A Soli Deo Gloria egyesített vegyeskarunk pedig madrigál-csokorral fizetett.

***********************************************************

Akit szeret az Úr

Van egy mondás: akit gyűlöl az Isten (a rómaiak felfogásában  még: az istenek), abból tanítót csinál. Ennek igazságáról számos esetben meggyöződhettem.

Kevés elégedett pedagógust láttam  Romániában, jelesen: Erdélyben. De úgy látszik, ezen a pályán is akad kivétel, hogy erősítse a latin mondást. Tudok valakit, aki nem panszkodik, ha mégis igen, akkor az nem saját személyét illető sérelem, hanem mindig valamilyen közösségi gond. Itt él közöttünk, hetente felugrik a szerkesztőségbe, mindig   elegáns, tartásos, illedelmes. Hajdó Károly 1936. július 25-én született, de ífjúkori emlékeimben valahogy sokkal idősebbként, „nagyobbként” él; amikor megismertem, akkor Ő már vezetője volt a marosszentgyörgyi híres énekkarnak, és nekem akkor tűnt fel kiegyensúlyozott természetéről tanúskodó kellemes baritonja, amikor éppen valamilyen tartományi versenyen „vetélkedtünk”, örök riválisokként, mi, a szászcsávási dalárda és ők, a marosszentgyörgyiek. Azokat a versenyeket általában vagy a ditrói, vagy a szentgyörgyi, vagy pedig a szászcsávási vegyes kar nyerte. Hajdó mindig gáláns és udvarias ember volt, sosem mulasztotta el gratulálni a szólamokkal szinte ösztönösen játszadozó csávásiaknak és persze Keszeg Jánosnak.

Hajdó Károly Zetelakán született, apja Dénes, anyja Ilona. Házasságát Osváth Mária-Magdolnával, aki szintén zenetanár, két szép gyerekkel ajándékozta meg az Úr: Mária és Attila a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem  matematika-informatika karán végezték tanulmányaikat.

Édesapjuk a szülőfaluban, a Sütő-dráma Nagy Romlásától nem messzire fekvő székely nagyközségben végezte az elemit, aztán tanítóképzőbe került Székelykeresztúrra. Zenetanári minősítést a marosvásárhelyi 3 éves tanárképző főiskolán szerez, majd 1980-ban a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián egészíti ki tanulmányait. 1969-ben véglegesítőzik, a II. Didaktikai fokozatot 1982-ben szerzi meg Kolozsvárott, az I. Fokozatot pedig 1985-ben (Kolozsvár,  Marosszentgyörgy). A Romániai Magyar Pedagógus Szövettség javaslatára nemzetközi továbbképzőn vesz részt két alkalommal is Magyarországon.

Életének, pedagógusi tevékenységének föbb állomásai: Lövéte, Zetelaka, Marosszentgyörgy, Marosvásárhely, majd ismét Marosszentgyörgy, ahol rögzül pályája, sorsa eljegyzi ezzel a megyeszékhellyel lassan egybenövő, virágzó településsel. Volt tanító, helyettes tanár, kultúrigazgató, a marosvásárhelyi diákművelődési ház igazgatója az Apolló Palotában, zenetanár, aligazgató. 1964-től a Marosszentgyörgyi Általános Iskola gyermekkórusának és a helység vegyes karának karnagya mind a mai napig. Mindkét együttessel számos díjat, oklevelet nyertek. Hajdó Károly a község tisztelt, megbecsült embere, városunk (hisz Marosvásárhelyen lakik) egyik közismert személyisége, a szakmán belül elismert és méltán nagyratartott pedagógus, karvezető. Az általa és neje által vezetett Soli Deo Gloria ökuménikus ifjúsági vegyes kar egyenes folytatója a több mint 102 éves hagyományra visszatekintő marosszentgyörgyi kórusmozgalomnak, a kultúra, a közművelődés egyik helyi bástyája, a közösségépítés irigylésre méltóan szép példája is egyben. A Soli Deo Gloria célja sajátos is: a kórusművészet segítségével ökumenikus, keresztényi szellemiséget sugározni, ápolni zenei anyanyelvünket, s mindezekkel a népek közötti megértést propagálni, a testvériség, a barátság szószólóivá válni. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ennek a magasztos feladatnak maradéktalanul eleget is tesz a dalkar és a közösség, hiszen énekük messze hangzik; dalaikkal szolgálnak templomokban, a  művelődés megújuló, ismét funkcionálissá váló hajlékaiban, kórustalálkozókon, fesztiválokon, az országban és a határokon túl. Meghitt, tartalmas baráti és szakmai kacsolatot építettek ki számos hazai és külhoni együttessel, Magyarországtól Hollandiáig. Közösségformáló munkájukkal a tudomány, az erkölcs és a művészet harmóniáját ápolják.

Számukra a közös éneklés az esztétikai örömök egyik legerősebb, leghatékonyabb forrása.

Mindez természetesen évek hosszú, önzetlen és kitartó, már-már a megszállottságig fokozódó szívós munkának eredménye: a kodályi mag cédrusa, ami előttünk magasodik.

És persze semmire sem jutottak volna Hajdóék a marosszentgyörgyi nép, a földművesek és munkások, a helyi értelmiség, a pedagógusok és az ipari értelmiségiek, végsősoron a tanítványokból szülőkké vált emberek összetartási kedve, dalos akarata, fölemelkedési vágya nélkül. Az elvetett mag kicsirázott, az ezüstfehér hajú mester emelt fővel járhat-kelhet kedves falujában már ötvenedik éve, mert mindenütt tisztelet és megbecsülés övezi. Az egykori zetelaki székely gyermekből egy szétzüllesztésre ítélt városközeli település közösségének megtartó kovásza lett. Munkájának gyümölcse már be is érett – és az Úr  minden bizonnyal Neki is elmondja majd: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, többre bízlak ezután.”

Hajdó Károly azt vallja, hogy sikeres életpályájának „titka” nem más, mint az ügyszeretet, a céltudatosság, a következetesség, a kitartás, a lelkiismeretesség, a hit, mely megigazítja az embert, a remény és szeretet, bármilyen közhelyszerűen hangozzék is –, és a jó házasság. Ezek a nagy és igényes fogalmak nála rendkívüli egyszerűséggel mutatkoznak meg a maguk valós, természetes formájában.

Didaktikai és kulturális-művészeti munkásságának elismeréseként 1984-ben a Kulturális Érdemrend I. Fokozatát mondhatja magáénak, 1987-ben pedig az érdemes tanári cím birtokosa lett.

1997. február 22-én, a Magyar Művelődési és Közoktatási Miniszterium Határon Túli Főosztálya a legkiválóbb pedagógusoknak kijáró diszokleveléllel jutalmazta a szovátai Teleki Oktatási Központban.

Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal egyöntetű határozata alapján, a lakosságnak több mint 40 éven át nyújtott szellemi, erkölcsi és lelki ajándékaiért, 2006. április 24-én  Marosszentgyörgy díszpolgárává választották.

2006. szeptember 17-én Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

A helyi közösség önszerveződő tevékenységében vállalt eredményes, önfeláldozó munkája elismeréseként az EMKE Országos Elnökségének Oklevelét kapta 2009-ben.

A magyarság érdekeiért tett lelkes szolgálatáért és odaadó munkásságáért, az RMDSZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, 2009. december 27-én újabb díszoklevelet vehetett át.

Erejének teljében, pályája idejét jócskán „meghosszabítva”: a Tanár úr töretlenül hisz az emberben. Mert az ember Isten teremtménye, ezért hittel valja: a zene az egyik legfontosabb „lelki eledel”, közösségformáló erő. Benne nem egyszerűen az emberi gondolat fejeződik ki, hanem az ének is kinyilatkoztatás, melyben összefonódik az isteni üzenet és az emberi visszhang. Növeli a lelkek egységét. Felbecsülhetetlen kincs. Isten Igéjével táplálkozó lélekben fejlődnek ki a legnemesebb erkölcsi értékek: hit, remény, szeretet, bizalom, barátság, önzetlenség, bátorság, kölcsönös tisztelet, kitartás, segítőkészség –, mert az Ige: maga Jézus. Ő mindenkihez szól, „kopogtat a szívek ajtaján.” Halljuk hát meg a hívást!

Piros arcáról sugárzik a jóság. Aki nem ismeri, azt hinné, kissé naiv is. Ez a megjátszott naivság azonban, azt hiszem, az ő különjáratú székely facsaratosságának a titkos játéka.

Hajdó Károly tudja, hogy pedagógiai követelmény arcunknak azt a felét mutatni tanítványainknak, amelyik éppen mosolyoghat. Közben a másik felünk esetleg éppen zokog, lelkünket talán rázza a sírás.

– De amikor kinyitottad az osztályajtót és beléptél, minden más bajod az ajtón kívül marad.

Tanulnod, tanítanod kell, nagylelkűen és feltétlenül. Ezt a gyönyörű szolgálatot bízta rád az Úr.

Adott tálentumot is hozzá –, de jól tudod, azt folyton sokasítanod, s a dalos harmóniát továbbra is szorgosan, nagy-nagy kitartással, jó szívvel, vidám kedvvel és megbocsájtó szeretettel: folyamatosan építened, gyarapítanod kell.

Adjon Neked és nagyszerű élettársadnak, énekes testvéreidnek az Isten erőt, egészséget –, míg csak zeng bennetek a lélek, drága Hajdó Károly!

Bölöni Domokos