Két évfordulóra emlékezünk ezekben a napokban.

Az egyik 1860. január 27 – Bolyai János halálának évfordulója, a másik 1775. február 9. Bolyai Farkas születésének évfordulója.

Miként ez a két időpont, akképpen a két említett személy is elválaszthatatlan egymástól. 

Apa és fia.

Elválaszthatatlanul szoros kapcsolat és kibékíthetetlen ellentét.

A tehetséggel párosult szorgalom és a világot beragyogó zseni.

Az apa – Bolyai Farkas - matematika-, fizika- és kémiaprofesszora Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban.  Tudott latinul, görögül, héberül, románul, németül, angolul, franciául és olaszul, sőt még nyolcvanéves korában is képes volt latinul verset rögtönözni bármely témában. Régi székely nemesi családból származott – a Bolyai-családfa 1276-ig vezethető vissza –, a Nagyszebenhez közeli Bolyán volt szerény megélhetést biztosító birtokuk. 1796–1799 között a matematika fővárosában, Göttingenben tanult, itt kötött barátságot a matematika fejedelmével, Gauss-szal, akivel haza térése után, is baráti kapcsolatot tartott fenn.

Fő műve a Tentamen, melyben rendszerbe foglalta az aritmetikát és geometriát. A tudomány mellett a szépirodalom is vonzotta – színpadi műveket, fordított angolból, németből, érdekelte a zeneelmélet, gyümölcstermesztés, borászat, gyógyszerészet, különböző műszaki problémák. Például az általa feltalált takarékos főző- és fűtőkemence nagy népszerűségnek örvendett. Hozzá mérhető sokoldalú ember csak a reneszánsz korában született!

A fiú – Bolyai János – alkotta meg azt a nem-euklideszi geometriát, melyet így fogalmazott meg 1823-ban apjának írt levelében: „semmiből egy új, más világot teremtettem”. A korai kézirat bár elveszett, de édesapja művének mellékletekén, Appendix címen nyomtatásban is napvilágot látott. Toró Tíbor szavai szerint egy évszázaddal előbb megfogalmazta Einstein gravitáció értelmezésének a célkitűzését. Munkásságának értékét, csak halála után ismerték fel a nyugati, műveltebb világban, a latin nyelven írt Appendixet pedig hamarabb fordították le olasz, francia és angol nyelvre, mint magyarra!

Az olasz nyelvű fordítás Roberto Bonola olasz matematikus munkája, ennek felhasználásával készült az angol nyelvű Bruce Halsted texasi egyetemi professzor által. Ő így nyilatkozott Bolyai János művéről: ,,ez a huszonnégy oldal a legrendkívülibb két tucat oldal a gondolkodás történetében'' .

Bolyainak a 19–20. század fordulóján a B. Halsted professzornak köszönhetően kialakuló kultusza hozzájárult a tudósok és a tudás társadalmi elismertségének növekedéséhez. Egy ekkori lap így írt: „Ennek a Bolyainak Magyarország a külföldi megbecsülésében többet köszönhet, mint mondjuk egy egész raj politikusnak.”

Az Appendixet szerb nyelvre is lefordította Branislav Petronijevics matematikus. A fordítás bevezetőjében egy verssel köszönti Bolyai Jánost, s versét így fejezi be: „Kicsiny nemzet szült, de te naggyá tetted azt!”

Fennmaradt családi visszaemlékezések tanúsága szerint család- és emberszerető, jó kedélyű társadalmi ember volt. Soha nem volt részeg, még spicces sem. Később betegségének következtében - egy baleset alkalmával agyrázkódás szenvedett - ingerlékennyé és hirtelen haragúvá vált. Jellemének összetett bonyolultságára jellemző az alábbi, önéletrajzában írt saját megjegyzése: „több ízben volt kedvetlen összejövésem s kardra hivattam, mi mellett azonban szerencsésen elkerültem minden tetemes sértést. Én magam csakugyan (egy esetet még az akadémián, kadet koromban kivéve...) senkit ki nem hívtam.”

Lobbanékonyságával édesapjának is sok gondot okozott.

Tehetséges zenész volt, bár saját bevallása szerint nem kapott rendszeres zenei oktatást. Műkedvelő előadáson a marosvásárhelyi Apolló teremben Paganini szonátát hegedült nem mindennapi sikerrel.

A művészetek között a zenét tette első helyre, mint olyan művészetet, amivel még a képzetlenek is megszólíthatók. A legtöbb figyelmet a hegedűnek szentelte, hiszen ez rejti magában a legnagyobb lehetőséget a zenész számára. Ennek a hangját lehet a legjobban hangolni, módosítani, olyan finom rezdülések kifejezésére is alkalmas, amire a többi hangszer képtelen.

Minden szakmai és egyéni ellentéteik dacára János szavai édesapja temetésén mutatja szellemének messze az átlag fölötti magasságát: „Különösen ritka a többek között egy személyben mélyebb mathesisi és költészi szellemet egyesülve látni; e részben is, mint sok egyébben, elég csodálkozásomra, alig van párja atyámnak.”

1957 óta Marosvásárhelyen a Bolyai-téren a két Bolyai emlékét szobor őrzi (Izsák Márton és Csorvássy István alkotása); ugyanitt áll a tudós születésének 200-ik évfordulójára készült a nem euklideszi geometriát idéző "Pszeudoszféra" szobor - tervezte Horváth Sándor.

Szobra áll továbbá a temesvári és a kolozsvári egyetem belső udvarán, emléktábla jelöli szülőházát Kolozsvárott , illetve életének marosvásárhelyi, bécsi, temesvári és lembergi színhelyeit.

*

Bolyai Farkas született 1775. február 9. Bolya nevű erdélyi faluban és meghalt 1856. november 20. Marosvásárhelyen.

Bolyai János született 1802. december 15 Kolozsváron és meghalt 1860. január 27. Marosvásárhelyen.

Mindketten a marosvásárhelyi református temetőben találtak végső nyugalomra. Közös sírjuk Marosvásárhely leglátogatottabb zarándokhelye. Emléküket a nagyvilág is őrzi: egy kisbolygó és egy holdkráter is a Bolyai nevet viseli.