Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Alkoholista temetés
Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos hóbuckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat, mert abba az üzletbe vezet, ahol végkiárusítás van bútorokból, annak pedig lenne helye a családnál. Romantikus, vadregényes, mondja az ilyen kényelmetlenségekre a fényűzéshez, nyílegyenes vonalakhoz szokott nyugatnémet. Ámbár, válhat ez lassacskán az ő valóságukká is, hiszen már pár éve náluk is vannak (avagy csak mostanában láttatják?) hajléktalanok, hollott benne van az alkotmányukban: senki nem éhezhet és nem alhat az utcán.
Elhagytuk az első kaput, nagy gonddal kerülgetve a kirakodott élő és művirágokat, lámpácskákat, gyertyás csokrokat. Gyakran járok arrafelé, de csak ritkán látok vásárlót a bódék körül. Most is - mint mindig - arra gondoltam a távolból, hogy veszek egy csokorral, de aztán az egyik túlságosan halottnak való, a másik hamar hervad, a harmadik túl illatos, még elbódítana, a negyediknek semmi illata, a sokadik nem passzol egyik vázámba se. Megyek hát tovább "majd máskor" gondollattal, Vackor el nem tudja képzelni, hogy mit ácsorogtunk ott. Odaérérünk az alsó kapuhoz, ahol még több bódé, még több virág, még több koszorú van, egyik-egyik élővirágból. Fura kis csapat halad el előttünk. A haladásmódjukból látszik, hogy zavarban vannak, nem nagyon ismerik a járást, se a szokást, méregetik egymás virágszerzeményeit, próbálják csokorba szedni a szálakat. Midegyiké másfaja-féle, az olcsóbbikból. Amikor már jobbra nem tudják formálni, elindulnak kopottas, kissé rendezetlen, találomra felöltött ruháikban, körülöttük terjeng a tegnapi alkohol és a mai, bátorításul lenyelegetett aperitif vegyes szaga. Félszavaikból ki lehet venni, hogy a társaságuk egyik tagját temetik, szegényt. Mennek. Nyílvánvalóan elkéstek, mert a ravatalozó előtt már senki sem áll kint, csak a halottaskocsi. Tétován, de mennek.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bálint Mária Február 25, 2012, 10:41pm
-
Idővel.
-
Hozzászólt Barta László Február 25, 2012, 10:06pm
-
Mikor jelenik meg az első regényed? Szívesen elolvasnám! :)
-
Hozzászólt Lukács Ágnes Február 25, 2012, 3:23pm
-
Kőszi, szomorú,
-
-
Ágnes, ennek nincs folytatása, ez csak egy rövidke életkép.
-
-
Hol a folytatás?
Ágnes
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Február 23, 2012, 9:15pm
-
Szomorú és szép!
-
-
Köszönöm a hozzászólásokat, engem is megragadott a látvány.
-
Hozzászólt Kertesz Maria Február 23, 2012, 3:05pm
-
Nekem is nagyon tetszett,teljesen magam elott lattam a leirtakat,valoban egy nagyon erdekes es szomorkas kozosseg az ovek.Koszonettel Marika
-
Hozzászólt Berekméri D. István Február 23, 2012, 2:47pm
-
Mai társadalmunk alján/peremén levő embereknek is vannak közösségeik. Sántító életmódjuk, vagy magatartásuk mellett gyakran erényeket is felmutatnak(ilyen a végtisztesség adás). Ezek, mint mondják a "szesztestvérek", akik megosztják az utolsó darab kenyeret, cigit és korty italt is egymással. Róluk készített most néhány filmkockát Marika, határozottan- sikerrel! Tetszett!
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 23, 2012, 2:03pm
-
.."tétován de mennek"...összetartozás...szépen megírtad.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz