Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Amikor a fák az égig nőttek
Amikor a fák az égig nőttek
Én tudom - egykor a fák az égig nőttek. Én láttam. Ott a patak partján. Mélyen hátraszegett fejem búbján csak úgy himbált a nagy masni, ahogy az elsuhanó fellegeket kémleltem. Hogyhogy nem akadnak bele az égig érő fák ágaiba? Pedig bizonyosan addig nőnek, másképp nem is lehet. Magas volt és számomra elérhetetlen ez a különös világ.
De kárpótlásul ott volt nekem a földi csodák egyik darabkája: a patak felé lejtő meredek oldal torma erdeje. A sötétzöld, vastag erezetű, hullámos nagy levelek sűrűje, benne kanyargós, rejtélyes ösvények, apró kis tisztások. Masnistól, mindenestől eltakart. Minden játszótársamnak jutott kényelmes, tágas „háztartás”, ahová a felnőttek világából ellesett szokások szerint „vendégségbe” jártunk. Természetesen „gyerekeinkkel” együtt, a varrónőktől elkönyörgött anyagdarabokból kicicomázott babáinkkal. Néha még „ruhatárat” is cserélgettünk egymás közt, aminek záróakkordja nem mindig volt olyan békés, mint a kezdeti.
De mi imádtuk ezt a „háztartásdit”. Minden megcsorbult kis csupor, pohár, kis- vagy akár nagy tányér a mienk lehetett. Esküvők, eljegyzések, halotti torok után lehetett a legjobban frissíteni a „készletet”. Kövek, tégla-, cserép- és anyagdarabkák – nekünk az elképzelt kis világ bútorai, kellékei voltak. Igaziak.
Kövekre helyezett padlókon átjártunk a patakon a párhuzamos utcába, a kerteken át, az ottani barátnők „házába”, hogy a „külföldi” utazással érdekesebbé tegyük a „család” életét. Vadvirággal díszített keserűlapi kalapban, ha szalmakalap nem jutott mindenkinek, szekrényből kicsent felnőtt ruhák, melyeknek királynői módon kellett úszniuk utánunk.(A porban, néha eső utáni sárban! Nem egyszer csak egy-egy vasárnap délután szembesült édesanyám a tényekkel.) Mesés vendégfogadásokat rendeztünk egymásnak. Szabad bejárás a konyhakertbe, formás, színes gyom- és vadnövények, a patak vize és a határtalan gyermeki képzelő erő, hosszú, meleg nyári napok, a hit és a biztonság érzése, hogy a minket körülvevő felnőttek világa jó – minden együtt volt.
A tormaerdő meleg pórszagát ma is az orromban érzem. Valahányszor tormát vásárolok visszalopakodik lelkembe a régi napok élménye. Akkor még nem tudtam, hogy milyen gyorsan múlnak az évek, hogy minden múlandó, csak az emlékek nem és a felnőttek világa közel sem tökéletes.
Mama kincse, drága kis unokám!
A mai játékok színes világában ezt már meg sem értenéd, hogy mama is volt egyszer, igazi gyerek és hogy akkor a fák bizony az égig nőttek …
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Hering ABA Ani Február 27, 2013, 8:40pm
-
"a mama kincse" hasonló képen szokott játszani nálunk a kertben a szomszéd unokákkal a mi nagy örömünkre
és boldogan vagyok a vendégük az általuk főzött,sütött "finomságokra". Te is voltál már náluk vendég,ugye milyen
finom volt ?
-
Hozzászólt László Emma Március 18, 2012, 11:30pm
-
Kisunokám,Édes Kicsim:-),bizony,bizony.
Köszönet a szépségekért!!!
-
Hozzászólt kolcza ibolya Március 15, 2012, 9:48pm
-
Nagyon szep koszonom hogy olvashattam Tovabbi szep estet kivanok
-
Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike Március 14, 2012, 8:44am
-
Mindenkinek köszönöm a megtisztelő figyelmet és a kedves szavakat.Köszönöm,hogy,ha csak percekre is de együtt voltunk újra gyermekek az én egykori "csodákkal teli világomban."
-
Hozzászólt Mária Hendrik Március 13, 2012, 8:19pm
-
Igen. A fák, a gyerekek, az erdő szerves egység. Valóban mi nem a műanyagban éltünk, hanem a természetben. "A porban, néha eső utáni sárban! " Ki ennek nem érezte az illatát, nem is igazi ember.
Köszi.
-
Hozzászólt Kissne Eiler Julia Március 13, 2012, 1:10pm
-
Nagyon szep iras.Megkonnyeztem.Bizony regebben ez mind termeszetes volt es nem fogtam fek miaz erteke.A fak a kek eg rajta pamacs felhokkel,ticsok ciripeles madardal...Felbecsulhetetlen.Isten aldjon teged ezert az irasert.
-
Hozzászólt Stenczer Enikő Március 13, 2012, 9:37am
-
Gyönyörűséges!
Öröm volt olvasni, köszönöm az élményt! :-)
-
Hozzászólt Beke Ernő Március 13, 2012, 7:45am
-
Ebben a rohanó világba még az emlékezések is rövidek, pedig lehetne mesélni, emlékezni, mert az olyan jó érzés4 Ezeket a sorokat olvasva nekem is a gyerekkori kert, rongyszőnyeg sátor, csillogó színes üvegdarab "kincsek" formás kavicsok, pitykövek, meg egyéb kacatok amelyek társaságába megéltük a magunk kis mesebeli pillanatainkat a képzelet és fantáziánk segítségével el rugaszkodtuk a nyomorult valóságból, hogy még szüleink hívó szavát is alog halottuk meg. Kösz az emlékek vissza varázslatát, még írj mindjájunk örömére
-
Hozzászólt balazs zoltan csaba Március 13, 2012, 7:19am
-
habar meg fiatal vagyok de azert erzem es latom hogy milyen gyorsan telnek az evek.noha bant is.valojaban egy ido ota nem telnek hanem repulnek a napok ,honapok es evek.a mai gyerekek jatszani se tudnak mint annak idejen mi tettuk.szep az irasod es valo,kerunk meg belole.pusz
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Március 2, 2012, 5:51pm
-
Ilyen sorokat olvas majd, mama mesél ilyen igazakat, akkor elhiszi...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz