Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
AMIKOR ŐRANGYALOM KÉZENFOGOTT
Zsenge gyerekkorom jó részét ebben a Nyárád menti székely falucskában töltöttem.
Hamar hozzászoktam az új környezethez.Volt alkalmam beleszokni a változatosságba,
hisz nem olyan rég tértünk haza Szlovákiából.Eddig sodródott családunk a második
világháború zűrzavarában.A kis falu népe szeretettel fogadott,szüleim örömmel fogtak
hozzá,hogy újra békés otthont teremtsenek a családnak.Én a hasonló korú cimborákat
igyekeztem felfedezni,ami hamar meg is történt.Különös vonzódást éreztem,hogy
otthonról elszökjek és a barátokkal naphosszat cserkésszük a tájat.Akkoriban még
gyakoriak voltak a robbanásos balesetek,főként gyerek áldozatokkal.Természetesen
szüleim engem is féltettek.Ami pedig ránk van mérve,azt elkerülni nem lehet.Így történt
velem is.Egy napon a malomba küldtek,mentem is szívesen.Amint beérek a kis utcába,
nem messze a patakot átívelő palló előtt egy öreg akácfa szétágazó gyökerei között
valami feketén fényes furcsaságot pillantok meg.Közelebb megyek,hogy jobban szemügyre
vegyem.Eszem helyett a kezem serényebb,s már nyúlok is utána.Óvatosan kikaparom a
gyökerek közül.Azonnal felismertem.Különös érzés kerített hatalmába.A kis ördög
arra ösztökél,hogy rejtsem el a tarisznyámban,majd eljátszom vele,ha nagyon unatkozom.
Így jutott haza a veszélyes"játékszer",amit azonnal elrejtettem a szerszámos ládámban.
Talán ösztönösen,de érzem,hogy valaminek történnie kell.Nincs erőm elállni a szándéktól.
Valami megmagyarázhatatlan belső indíttatás rabja vagyok,mondhatnám,robot,akit
távirányítással vezérelnek.Indulok.Előkerítem a ládikót.Az alkalmas időpontra várok.Megvan:
Szüleim ebéd után pihenni szoktak.Itt a lehetőség,cselekedni kell.Óvatosan emelem ki a
szürkésfekete tárgyat és műértő alapossággal veszem szemügyre.Teljesen ép.Ez nem
elégít ki,a belsejére vagyok kváncsi,megpróbálom szétszedni.Csűröm-csavarom,de nem
engedelmeskedik.Mást kell kitaláljak.A pincelejáratba húzódom s a nagy kőhöz vágom,
ahogy csak tudom.Azt hiszem,a gonosz manót védőangyalkám elküldhette valahová,
hogy ő lehessen mellettem.Mintha mondaná is,nem szabad ezt cselekedned.Hajthatatlan
vagyok és újból nekilódítom a kőnek."Játékszerem"darabokra törik és nem történik semmi más.
Kezdek magamhoz térni,vizsgálódom.Figyelmem egy fényes,gyűszű alakú"valami"köti le.
Pont ez kell.El is rejtem azonnal a ládámba,s valamelyest megnyugszom.Egy időre lankadt
a kíváncsiságom és viszonalg nyugalomban telnek napjaim.Az alkalmat egy borongós délutáni
nap kínálja.Ebéd után vagyunk.Édesapám szokása szerint az irodájában pihent.Édesanyám és
nővérem a nyári konyhában foglalatoskodtak.Én is velük voltam,s úgy határoztam,keresek
magamnak valami elfoglaltságot.Meg is találtam.Anyámék mit sem sejthettek.A kis konyha
tapaszos földjén ülök törökülésben ,a heverő mellett.A fényes fémdarabkát úgy rögzítem,
hogy egy szeggel a közepébe találjak,az volt a szándékom,hogy átlyukasszam.Fogom a
kalapácsot,a szeget és odaütök...!Fülsiketítő robbanás veri fel a környék csendjét.Az ajtó
hátra vágódik,a kis ablakszemek kirepülnek,nővérem kezéből a seprű messze száll,s én...
édesanyámat kiáltom.Fülemre tapasztom két tenyerem,s aztán csend lesz,nyomasztó csend.
Talán álmodom,hatalmas sötét űr vesz körül,nem tudom,hol vagyok.A heverő alól szednek ki,
csupa vér mindenem.A kezem még mindig fülemhez tapadva.Édesanyám kap az ölébe.
Meglátja az arcom,ha azt ugyan látni lehet,csupa vér az is.Kétségbesetten jajveszékel,
a szeme!,a szeme...!jaj,a gyermek megvakult!Közben rója a köröket az aztal körül,nem tudja
mit kezdjen sebesült kis fiával.Már tocsogni lehet a vérben.A kisujjam fityeg,a tenyerem
hosszában felhasítva,bal bokám szétzúzva.A gránátszilánkok egy részét bokám és bal
tenyerem fogta fel,de a szemem sértetlen.Édesanyám kissé megkönnyebbül.Nővérem
eközben valami lepedődarabokkal próbálja a vérzést elállítani.Apám már elszaladt,hogy
kerítsen egy fogatost,aki Nyárádszeredába vinne Molnár doktor úrhoz.Kis idő múlva a
szekér előáll.Felülünk.Szüleim is velem vannak.Körülöttem néma csönd,nem hallok semmit.
Iszonyatosan kezd fájni mindenem.Egyre csak azt hajtogatom,ugye most meghalok...?
Édesanyám sírdogál,apám is könnyezik.A hét kilómétert hamar megtehettük,mert a lovak
tajtékban úsznak.Molnár doktor vesz kézbe,szerencsénkre otthon találjuk.Sokáig tart,
amíg rendbe szed.Távozáskor ennyit mond:Tiszteletes úr,köszönjék a jó Istennek!
Szerencsés szerencsétlenség volt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Boni Judit Kornélia Április 16, 2011, 9:28am
-
Igen, Örangyalok léteznek és mindig velünk vannak :) Én már sokszor megtapasztaltam.
-
Hozzászólt Adina Clemetson Április 16, 2011, 12:35am
-
Köszönöm, hogy olvashattam a történetét! ... A baleset utáni pillanatok leirása könnyekre fakasztott... Egészen másként értek és látok mindent, mióta magam is szülő lettem. Különleges áldás, ugyanakkor nagy szivfájdalom is (időnként) szülőnek lenni, amikor veszély vagy betegség fenyegeti a kis emberpalántát.
Én is csatlakozom az előttem irókhoz: nagyon örvendek, hogy megtapasztalhatta az isteni gondviselést, és hogy meg is örökitette ezt a fájdalmas-örömteli eseményt.
-
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Április 16, 2011, 12:22am
-
Kedves Zoltán!
Sokszor a gyerekeket csak a csoda menti meg. Isten vigyáz rájuk. Ezt tapasztalatból is tudom,
csak ilyenkor válik kézen foghatóvá. Én is hasonlóképpen menekültem meg a vízbefulladástól,
de azt hiszem mindenkinek hasonló története.Köszönjük hogy megosztottad ezt velünk.
Csak így tudtam feltenni ezt a fájlt. Egy kicsit más , de a fiatalokról szól. Mennyi mindenen múlik az kiből mi lesz.
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Április 16, 2011, 12:20am
-
Minden kedves barátnőmnek,barátomnak megköszönöm a megtisztelő figyelmet,örülök,hogy elolvastátok írásom
azt hiszem,az volt az a momentum,amikor tudatosodott bennem is,hogy Valaki vigyáz ránk.Kellemes hétvégét kívánok mindeniketeknek,Baráti üdvözletem,Zoltán
-
Hozzászólt helmeczikatalin Április 15, 2011, 10:07pm
-
Nem egyedüli eset ami Önnel történt,csak mások lehet rosszabbul jártak.Hiszek az Őrangyalokban,már engem is megvédett, mikor autók előtt mentem át,csak egy hajszálon múlt az életem!!! Az őrangyal nem hagy el ha tiszta a szívünk!!!
-
Hozzászólt Mándoki Ilona Április 15, 2011, 9:07pm
-
Zoltán!!!
Legyen továbbra is veled az ŐRANGYAL!!!!!!
-
Hozzászólt PÁLL MARGIT Április 15, 2011, 8:49pm
-
Kedves Zoltán!
Gratulálok az írásodhoz. Az a jó, hogy az ŐRANGYAL mindig, a megfelelő pillanatban fogja meg a kezed.
-
Hozzászólt Grama Janos Április 15, 2011, 8:47pm
-
Hát igen van Isten, aki vigyáz teremtményére,mert még más tennivalót bízott rád. Örülj, hogy Isten keze vigyáz rád
-
Hozzászólt Bokor Levente Április 15, 2011, 7:57pm
-
Izgalmas!
Én akkoriban Budán egy első emeleti romos lakás ablakán kiestem, mert gyujtósnak akartam megkaparintani az ablakosztó lécet. Nem befelé tört, hanem kifele. Négy éves voltam. A régi, magas épitésű ház ablakából 5-6 méter zuhanás, hanyatt, az udvart burkoló kőre egy nyitott ajtó elé. Csak annyira törtem össze, mint bor az üvegben, ha asztalhoz verdesik. Minden csontom ép maradt, de hetekig nem álltam talpra, az idegeim lebegtek. Tél volt még, a vastag kabát lett az őrangyalom. Később és most is, döbbenetre való hajlamom emlékeztet a nagy dobbanásra.
-
Hozzászólt FARKAS ILONA Április 15, 2011, 6:38pm
-
Gratulálok az írásodhoz.Kívánok sok sok időt neked hogy még írhass mindnyájunk örömére.Szia.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz