Leírom (így legalább megmarad) milyen volt számomra az idei anyák napja.
Délelőtt berobogott a nagy lányom: - anya, anya gyere gyorsan. Szaladtam is ahogy tudtam, hát egy óriás csüngő (futó) petúnia volt az, amiért szaladnom kellett. Az ajtón esélye nem volt bejönni. Húha ennek fele sem tréfa, csak beleférne a tavalyi nádfonatos tartóba. Sikerült belevarázsolnunk egész ügyesen, és most itt fog virulni egész nyáron a Parti kertészet remeke. Gyors fotó is készült róla, déután már egy kis vizet is kapott csak lelje meg a helyét nálunk.
Estefele volt már mikor csörgöt a telefon, tudtam hogy a kisebbik lányom az. - Nem felejtettelek el anya, - volt a beköszönés - csak most kerültünk haza. Vettem magamnak virágot, piros szekfűt, olyan apró virágút, fotózom és küldöm neked.
No itt a másik meglepetés, pár perc múlva már csodálhattam a dublini virágomat is. Az illatát nem érezhetem, de a gondolat, a gesztus ... mindennél többet ér.
Ezt el kellett mondanom itt a klubban , mert gondolom vannak még ehhez hasonló "mai "történetek, a "régi" május első vasárnapjáról.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz