Apró-cseprő

Valamikor réges régen, a XV. század vége felé, úgy 1470 körül Dálnokon a Doja családban fiú született, akit Gheorghenak kereszteltek. Ez a Gheorghe azután híres nagy ember lett, kaszabolta a magyar urakat, ahol érte, amíg el nem fogták, és Temesváron tüzes trónra nem ültették. Azok a fránya magyarok később szégyentelenül magyarosították a nevét (mint ahogy egyébként az egész Székelyföldet), s Dózsa György lett belőle. Még Ady Endre is, aki híres demokrata volt, ahelyett, hogy azt írta volna, hogy Gheoghe Doja unukája vagyok, Dózsa Györgynek nevezte a nagyapját. Marosvcásárhely egyik főutcáját is 1949-ben Dózsa György utcának nevezték el, minaddaig, amíg 1974-ben Iosif Banc elvtárs rendbe nem hozta a dolgot, s az utca neve Gheorghe Doja lett.
Komolyra fordítva a szót: 90 után a városnak voltak magyar polgármesterei, magyar többségű tanácsai, ma is vannak szépszámban derék magyar tanácsosok. Soha senkinek nem jutott eszébe, vagy nem tartotta fontosnak, vagy ha igen, nem volt bátorsága, hogy kiharcolja Doja visszadózsásítását? Nem hiszem, hogy román falustársainknak, beleértve dr. Floreát is, lennének, lehetnének elfogadható, komoly érvei ez ellen. Vagy ha igen, javasolom a következő utcanév-változtatásokat (szerencsére nincs sok!): Adalbert Bartoc, Toma Piperaşu, Fărcaş vagy Ioan din Boia, Samuil Frânghier (Jó ötlet, csak nehogy valaki komolyan vegye.)
Fülöp Géza