Ez a zuhanás  mindkettőjüknek nagyon hosszúnak tűnt, pedig  alig  2-3 métert estek.A földet érést  valami puha kupac tompította így  nem esett baja egyiküknek sem. A meglepetés  erejétől szólalni sem bíetak. Bálint  rögtönt  felpattant, és elemlámpát  keresett a zsebében.Körbevilágítottak, és  felmérték a  rejtekhely méreteit, lehetőségeit. Egy félkör alakú barlang volt tele ládákkal. Aranka néni nem is  gondolkodott, rögtön egy ládához rohant, hátha megtud valamit a barlang múltjáról. Az első láda tartalma nem sokat árult el, pár rongy, iránytű, poros könyvek.... és egy izgalmasabbnak tűnő hadi térkép. Ez még jó lesz később. A következő láda nagy meglepetés volt, tele volt ékszerekkel. Kell lennie  valamilyen  kijáratnak, hát csak  nem a csapóajtón át rendezték a falhoz a ládákat, onnan  messzebbre el sem érnek... Így gondolkodott Bálint miközben egy ládán ücsörgött. Ekkor megpillantott egy fáklyatartót  a falon, és eszébe  jutottak Hollywood kalandfilmjei, ahol ilyen karokkal irányíthatók a csapóajtók. Rögtön  meg is ragadta, és örömére, nagy nyikorgással kitárult a fal. Gyertyát  gyújtott és az alagút szájához tartotta, hogy  megnézze van-e levegő, és ha van mozog-e? Az alagút jó volt, rögtön szólt Aranka néninek is, aki pár  értékesebb ékszerrel és a hadi térképpel együtt elindult felé.

Egymásba kapaszkodtak és elindultak a sötét alagútban,  reményük szerint a fény felé........