Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Arany napok

Aztán megint azon kapjuk magunkat, hogy nyár van. Újra nyár van, és ez egyet jelent azzal, hogy nekünk megint menni kell. Titkos erők mozgolódnak bennünk mélyen, ott legbelül. Szervezkedünk és aggódunk, pakolunk és örülünk, s mint pattanni vágyó parányi aranyrugó, úgy feszít az érzés: újra vár ránk tíz önfeledt, boldog nap, az arany napok, ott, a Fekete Körös völgyében.

Egy reggel aztán elindulunk, s miután határ sem tartóztat immár, Szalontát magunk mögött hagyva magukhoz ölelnek szilvafák alatt álmosan guggoló apró falvak, Tulka, Tenkegörbed és Bélfenyér. Úgy eresztjük szélnek mindennapi gondjainkat, minden civilizációs nyűgünket, mint foszladozó, ócska fátylat. Tenkét alig elhagyva, megcsillan alattunk a Fekete Körös palack - zöld háta, s hátradőlünk elégedetten, jó a víz. Ez egyet jelent azzal, hogy sem fürdést sem halászatot nem zavarja esőtől zavaros, sárga viz.

Aztán szelíden felsejlenek a Béli hegyek, és az út jobb oldalán feltűnik Sólyomkővár egykor volt templomának romja.

Minden boldogítóan ismerős. Az újra üzembe helyezett kőbánya az út bal oldalán nagy sebeket harap a hegybe, odébb a régi pionír tábor színesre festett faházai villannak elő a fák alól.

Két oldalt dombok állnak őrt a nyárnak és a kis bakterház sorompója szigorúan tiszteleg. Kitágul a tér, a tölgyekkel és fenyőkkel ékes bozontos dombok hátrálnak, helyet adva a kis falunak, melynek neve Borz.

Megérkeztünk. Vagyunk egypáran, család és barátok, kiknek ez a hely a világ közepe így nyáron, amikor összegyűlünk itt, immáron harminc három esztendeje.

A fehér por lepte házak lehunyt redőnyszemekkel szundikálnak. A kis ortodox templom festett kerítésén kiintegetnek a rózsák, amint elkanyarodunk a faluból a Körös felé.

Arany és zöld, néma táj, csak a libák fecsegnek önfeledten a vízben, és egy kakukk köszönt egy vén diófán.

Szabadok vagyunk. Jólesik végig simogatni a tekintetünkkel a jól ismert tájat, érzékelni, hogy semmi nem változott, csak a fák nőttek nagyobbra. Jólesik lerúgni a cipőt és hagyni, hogy megfújjon a szél. Jólesik a nyelet házi pálinka és ezután szinte gombamód nőnek ki a színes sátrak a földből.

És a víz! Sírni valóan ismerős, kedves, hűvös és tiszta. Apró halak csipkedik bizalmasan a lábunk szárát és nagyobb testvéreik kísérnek úszás közben.

A nap időközben átfordult és éppen készül átcsúszni a szemközti hegy peremén.

Száraz ágakat gyűjtünk, ez is a folyó uszadék ajándéka. Pillanatokon belül vidáman táncol a tűz s a sülő hús illata odacsalogatja a vén kecskepásztor fekete kutyáját. Az öreg is előballag később, előkerül a pálinka, örülünk egymásnak. Az élet titokzatos rúna vonalai borongnak tűzbe meredő arcán. Az a sok stressz, az öli meg az embert, mondja, mint kinyilatkoztatást.

A tűz aranyszikrákat köp a csillagok felé. Megborzongunk, mikor szél támad a víz felöl. Az erdőben róka kaffog, odébb vaddisznók tördelik a gallyakat, és egy-egy éber kakas szava is ide hallik, mire nyugovóra térünk.

Mint kényeskedő szépasszony, kel ki reggeli ködpárájából a folyó, és valahol egy mátyásmadár köszönti a napot.

És előttünk állnak boldogságos, végtelen nyári napok, az arany napok, mikor nem történik semmi fontos. Csak nő a fű, mélyebbre vált a fák zöldje és lassan ballag a nyár a hátunk megett.

És nevenincsek a napok, kelünk és fekszünk a magunk ritmusában. Nincs óra, idő és rohanás, sem hírek, válság és benzin áremelés. Csak látszólag végtelen nyári napok édes semmittevése. Csak fürdés, halászat, nagy evések és ivások. Meg kirándulás.

Egyik nap éppen Bözsi nénit látogatjuk meg, aki nyaranta fenn lakik a hegygerincen épült kis házában. Ahogy kiérünk a faluból, elkanyarodunk a keskeny hegyi úton. A falu fölött könyöklő kis fennsíkon girbe-gurba keresztek vigyázzák az alant alvók álmát. Mindig van friss vadvirág csokor a sírokon.

A meredek hegyi úton találkozunk Florika nénivel, aki nyolcvan három esztendős és mindennap felhajtja ide a család három tehenét. Mert itt a legízesebb a fű, mosolyog ezerráncú alma-arcocskája.

Még egy kaptató a tölgyerdőben és kiérünk a síkra, ott sárgállik Bözsi néni házacskája. A fogadtatás szívélyes, mint mindig. Jól esik a sült szalonna, a hagyma édesen harsan a fogunk alatt és a házikenyérnek is csak itt van ilyen íze. Jól csúszik rá a karcos vörös.

Alattunk kényelmesen terül el a Belényesi- medence. A messziből ide villan Belényes városának fényes templom tornya. Azok a híres belényesi vásárok! Sosem hagyjuk ki, ha ott vagyunk.

A balkáni forgatagban sír a hegedű, sütik a friss, csípős juhtúróval töltött lepényt és a fűszeres hús rudacskákat, a mititei-t. Az asztalok roskadoznak a nyár bősége alatt. Villogó szemű cigánygyerek vájkálja a dinnye édes húsát. Féktelenül ugrándoznak a csikók a kis móc szekerek után kötve. Ezerráncú román mámikák kántálva tárgyalják a világ hívságait. Külön sorban árulják a fazekasok hasas korsóikat, nincs két egyforma. Öreg pásztorok remekbe faragott míves faeszközöket kínálnak. Faljuk a lepényt és a friss őszibarack mézes leve kicsordul a szánkon.

Visszafelé elidőzünk Sólyomkőváron, felgyalogolunk az öreg templom romjaihoz. Egykor a Nagyvárad alól visszavonuló török sereg rombolta le. Csend van a magányos fennsíkon, csak a kabócák fújják rendületlenül. S mi keresünk. Keressük a hajdani templom egyszer volt falait, a még álló csupasz torony harangjának szavát s az egykor voltakat, kik erre a harangszóra hajtottak fejet és dicsérték a Teremtőt itt, a Fekete Körös völgyében.

S hogy semmi sem tart örökké? Igen, mert eljön az este, mikor utoljára gyújtunk tüzet s a tücskök csak nekünk húzzák ilyen szívszorongatóan. S csak miattunk kél a hűvös szél is, hogy megsimogassa tüzes arcunkat.

Elmúlt ismét a nyár egy szelete. Vége az olyan nagyon várt arany napoknak. Elfogyott ételünk, italunk s időnk is. Készen áll minden, a sátrak helyén szomorúan szégyenkezik a kikopott fű, sátraink és hálózsákjaink katonás rendben sorakoznak, s mi szoktatjuk lelkünket újra a szigorú rendhez. Vége a szabadságnak. Az öreg pásztor elhozza búcsú-ajándékát, zamatos kecskesajtot. Még egy utolsó fürdés a Körösben. Mosolyunk torz és erőltetett.

Ahogy visszanézek, még látom, amint arany kezével búcsút int a nyár.

Megtekintések: 159

Tetszik

1 tagnak tetszett

Következő bejegyzés >

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 8, 2010, 7:40pm: A legolcsóbb és legpihentetőbb nyaralás :))

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 8, 2010, 6:19pm: Aki eljött onnan nagyon tudja értékelni.

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 7, 2010, 8:54pm: Áldott helyek ezek :))

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 7, 2010, 8:44pm: Tárkány igen és Nyégerfalva, ott kezdték szüleim a pályafutásukat. Fenes már vegyes ebből a szempontból, de én már ott születtem.

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 7, 2010, 8:22pm: Köszönöm, kedves Magdi! Tárkányt is nagyon szeretem. Talán még mindig színmagyar falu.

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 6, 2010, 10:32pm: .. és milyen fordulatos, mozgalmas, öröm olvasni, minden szavad a helyén. Én csak ennyit tudok hozzátenni. Már odaképzeltem Fenest is, majdnem oda került Belényes mellé. Gyökereink közeliek.
Barátsággal
Magdi

Hozzászólt Filep Mária Június 28, 2010, 10:01pm: Kedves Katalin! Rég olvastam ennyi szívvel és lélekkel megtelt írást. Nem csoda, hisz hozott anyagból dolgozol, miként a tölgy, ahogy gyökereivel a föld erejéből, lombjával a Nap fényéből építi koronáját.
Miként a fa árnyékának, úgy váltam részesévé írásodnak.

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Június 28, 2010, 7:28pm: Kedveseim, mindnyájatoknak köszönöm, hogy olvastatok. Valóban szoktam írni, igyekszem jól sáfárkodni a Tálentummal, ahogy Winter Gizella írta. Ha kedvetek támadna olvasgatni tőlem, úgy megtaláltok a www.kato65.gportal.hu-n. Elküldtem ezt az írást a verőcei fesztiválra, de még nagyobb öröm, hogy általa befogadtatok magatok közé. Még egyszer köszönöm!

Hozzászólt Winter Gizella Június 28, 2010, 6:16pm: Boldog nyár! Boldog hazatérés! Akkor is van, ha már nincs, akihez menjél, a Természet, amely ott egyedülálló a világon, mert mindig magaddal hurcolod, s ha Baj van előcibálod, elősimogatod az emlékeidből. Ezért becsüljük meg a kapott Tálentumot, hogy másnak is örömet, kedvet, Példát adj, hisz úgy írsz! Köszönöm Neked, hogy így én is kicsit Otthon voltam általad!"Fáradni láthatott több, mint egy fél század,
Behordom immáron a rétről szénámat,
Nyomomban az Este, de árnya nem ér el,

Előtte ballagok megrakott szekérrel. " Horváth I.
Ebben a szekérderék Emlék-rakományban most már benne van a Fekete-kőrösi nyaralás hangulata is! Üdv. Winter Gizi Budapestről

Hozzászólt Máthé Klára Kamilla Június 28, 2010, 4:30pm: Szívet melengetően írsz.Múlt héten jöttünk haza Marosvásárhelyről. Sajnos nem nyaralás volt, csak rohanás, ügyintézés és költöztetés.Vármezőre,Tusnádra és Sepsiszentgyörgyre szoktunk menni, szinte minden évben.A hegyek jelentik számunkra is a nyugalmat, pihenést és feltöltődést.Nekem is az a véleményem, hogy jelentkezz a verőcei fesztiválra.