Arany ősz 

Fázom

fogamhoz koccan

még néha a napsugár 
hitetve hirdeti még itt van 
itt van még

a

kései kényeztető nyár

 
meleget kívánok 
kabátra kabátot 
didergő ablakom 
hol van már pompázó

virágod 
szirmait a szélbe 
mért eresztetted el

 
kezemet kezedből 
mért is 
engedted el 
 
arany őszre vágytam 
avarban baktató 
szívünkbe  
suttogó 
csendes délutánra 
mikor a pára  
még  
nem övezi szádat 
ha hozzám hajolsz 
 
hová lett a vágy 
magam sem tudom 
napunk felcsillan 
talán

még 
  jeget dajkáló

titkos kis utakon.