Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Aranyos menti csalogató
Aranyos menti csalogató
Aranyos völgye – szépséges, rejtélyes táj ez. Ha fel akarjuk fedezni, alulról induljunk el a torkolattól, onnan, ahol összeölelkezik a Marossal. Székelykocsárd tájékától felfele haladva Várfalváig, az első negyven kilométernyi hossza, kisebb-nagyobb foltokban bizony elfelejtett Székelyföld a javából. Megtépázva, megritkulva, be-be olvadozva, de az utolsóként alapított székely székünk, az Aranyosszék. Dereka tájékától felfele a havasok csúcsáig pedig már hatalmas egynyelvűség uralkodik: az erdélyi magyarságnak ezer év alatt sem volt elég ereje benépesíteni. Megtették ezt mások helyettünk. Szilaj pásztornépek, kis mokány emberek apró lovaikon érkeztek. Maguk előtt nyájat terelgetve, a havasok tetejére is felkapaszkodva, hegycsúcsokat és védett völgyeket is bölcsőkkel telerakva, gyermekeikkel teleszülve. A hegyek védelmében ők voltak és lettek „nemzet a magasban”, ahová nem ért fel a török, tatár, pestis és a tűzvész. Itt lett nemzetté ez a nép, ellenünk rohanásával, dühben edzetten, és bennünk fente, élezte kiegyenesített kaszáit; belőlünk szaggatva ki naggyá álmodott nemzeti ösztöneit.
Aranyos völgye, minden szépségével együtt az egyik nemzetnek bölcsője lett, a másoknak – németnek, cipszernek, zsidónak, magyarnak – koporsója.
Aranyos völgye – ahol a bányavidék német telepes népessége tűnt el a leghamarabb, de siettünk nyomába mi is. Abrudbánya, Aranyosbánya, Zalatna, Verespatak, Topánfalva nemcsak az arany csörrenésével éneklő bányaváros-nevek, de vérünk áztatta helyek is, ahol hamisan kacsint és fintorog ma is az arany: az ördög szeme.
Aranyos – legmagyarabb névadású erdélyi folyónk. Egyetlen nyelvre sem lehet lefordítani igazán, és minden nép csak csavargatva, kínlódva játszadozik színtisztán, magyarul csillogó nevével. Ha már a völgyeiben és a jelenben nem is, legalább a nevében örökre a miénk marad.
Aranyos - ahol az utolsó hetven km-en már legalább tizenöt éve halászni sem lehet, mert a folyó halott. Zagytározók méreglevei ölték ki belőle az életet. De ez még csak a kezdet, mert vészesen fenyeget a mindent elpusztító cián.
Aranyos – olykor véresen és könnyektől ázottan, de szépséges tájaival, havasaival, csúcsaival – mint a Kányádi Sándor Nagy-Küküllője – három nép sorsát egyszer valamikor talán mégis csak összemossa.
Vetési László
Aranyos völgye – szépséges, rejtélyes táj ez. Ha fel akarjuk fedezni, alulról induljunk el a torkolattól, onnan, ahol összeölelkezik a Marossal. Székelykocsárd tájékától felfele haladva Várfalváig, az első negyven kilométernyi hossza, kisebb-nagyobb foltokban bizony elfelejtett Székelyföld a javából. Megtépázva, megritkulva, be-be olvadozva, de az utolsóként alapított székely székünk, az Aranyosszék. Dereka tájékától felfele a havasok csúcsáig pedig már hatalmas egynyelvűség uralkodik: az erdélyi magyarságnak ezer év alatt sem volt elég ereje benépesíteni. Megtették ezt mások helyettünk. Szilaj pásztornépek, kis mokány emberek apró lovaikon érkeztek. Maguk előtt nyájat terelgetve, a havasok tetejére is felkapaszkodva, hegycsúcsokat és védett völgyeket is bölcsőkkel telerakva, gyermekeikkel teleszülve. A hegyek védelmében ők voltak és lettek „nemzet a magasban”, ahová nem ért fel a török, tatár, pestis és a tűzvész. Itt lett nemzetté ez a nép, ellenünk rohanásával, dühben edzetten, és bennünk fente, élezte kiegyenesített kaszáit; belőlünk szaggatva ki naggyá álmodott nemzeti ösztöneit.
Aranyos völgye, minden szépségével együtt az egyik nemzetnek bölcsője lett, a másoknak – németnek, cipszernek, zsidónak, magyarnak – koporsója.
Aranyos völgye – ahol a bányavidék német telepes népessége tűnt el a leghamarabb, de siettünk nyomába mi is. Abrudbánya, Aranyosbánya, Zalatna, Verespatak, Topánfalva nemcsak az arany csörrenésével éneklő bányaváros-nevek, de vérünk áztatta helyek is, ahol hamisan kacsint és fintorog ma is az arany: az ördög szeme.
Aranyos – legmagyarabb névadású erdélyi folyónk. Egyetlen nyelvre sem lehet lefordítani igazán, és minden nép csak csavargatva, kínlódva játszadozik színtisztán, magyarul csillogó nevével. Ha már a völgyeiben és a jelenben nem is, legalább a nevében örökre a miénk marad.
Aranyos - ahol az utolsó hetven km-en már legalább tizenöt éve halászni sem lehet, mert a folyó halott. Zagytározók méreglevei ölték ki belőle az életet. De ez még csak a kezdet, mert vészesen fenyeget a mindent elpusztító cián.
Aranyos – olykor véresen és könnyektől ázottan, de szépséges tájaival, havasaival, csúcsaival – mint a Kányádi Sándor Nagy-Küküllője – három nép sorsát egyszer valamikor talán mégis csak összemossa.
Vetési László
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Fábián Magdi Október 6, 2010, 11:37pm
-
Sziven talált ez a gyönyörű,nemzet sirató irás!
Sajnos nincs ebben semmi túlzás, ez a szomorú valóság!
Irását olvasva lepergett elöttem az egész szomorú történet és természetesen a gyönyörű,helyenként meggyötört táj is.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Március 24, 2010, 7:10pm
-
Nagyenyedi diákéveim egyetlen felejthetelen kirándulása a torockói papilakból indult. Sándor ref. tiszteletes fia évfolyamtársunk volt, a gimnáziumi osztályban persze, ő vezett minket. 25 km-t még sosem gyalogoltam addig, egy nap alatt, mint akkor.
Kéthetes óvodai pedagógiai gyakorlatomat pedig Egerbegyen sikerült elvégeznem. Sorkosztra jártunk délben az óvodásokat egyenként és naponta hazakísérve, finom ebéddel vendégelték meg a "kis óvónénit". A szállást nem külünben valamelyik óvodás szülei vállalták. Ma hol van ilyen? Vagy mégis? Köszönöm, hogy emlékezhettem erre, írásod által.
-
Hozzászólt Vetési László Január 17, 2010, 8:02pm
-
Kedves Ferenc, azért Torockót nem kell elsiratni. Azt elhiszem, hogy aki messzire költözött tőle, az megsiratja. Székelykocsárd pedig történelmi Aranyosszék egyik legszebb faluja. Kedves emberek, finom bor, Marospart és sok más minden. Utazni lehet innen és kell is, de nem biztos, hogy fel kellene cserélni Torockóra.
-
Hozzászólt Albert Ferenc Január 17, 2010, 12:07pm
-
Kedves László!
Egy pár éve Kecskeméten elsiratuk Torockot egy fiatalaszonyal aki torockoi származásü volt .
Féje csak bámult és nem értete miért ,volt lelki megindulásunk.
Bár én nem származom Torockorol hanem légvonalban úgy 20 Km-re Székely -Kocsárdrol.
Mi nem dicsekedhetünk olyan szép természeti szépségekel sem nemzeti tisztaságal sajnos .
Vagyunk egy páran kik teszünl aszimiláció ellen ,ezt nem alapitványi segitségel hanem saját
azaz Isten segitségével végezük ,rendezvényeink a közöség egybentartását tüzte célul.
Torockó hova ha tehetem elzarándokolok évente töbször ,szoszerint zarándékolok mert gyalog
vagy esetleg kerékpáral teszem ,nekem Torockó Aranyosszék Somlyoja .
Él egy vágyam hogy odaköltözem.Albert Ferenc
Kedves
-
-
Valamennyi eddigi Kedves Hozzászóló jegyzetét, gondolatait nagyon köszönöm. Igazuk van azoknak, akik érzik, hogy a bevezető egy kicsit szomorkásra sikerült, de érezték valamennyien azt is, hogy legnagyobb dolgaikban csak őszintén lehet és érdemes felelősen gondolkodnunk.
Minden mulandó történelmi emlékünk ellenére az Aranyos völgyében az a legfőbb vigaszunk, hogy nagyon-nagyon szép. A szépség pedig legyőzi az aggodalmainkat.
Amint jeleztem, ha nem terhelem túl a rendszert, a közeljövőben még szeretnék feltenni 20-30 aranyosszéki képet, hogy teljesebb legyen az utazásunk. Nagyobbrészt csodás helyeket, természeti szépségeket, látnivalókat mutatnék. Kirándulásra, gyönyörködésre csalogatónak szánom valamennyit arra fele is, ahol a vidék utolsó menedéke a Székelykő és alatta két szinmagyar falu: Torockó és Szentgyörgy.
E két település példája annak, hogy együtt maradva, egymáshoz bújva, az összetartás védelmében túl lehet élni és le lehet győzni majdnem mindent.
-
Hozzászólt Berekméri Edmond Január 15, 2010, 3:10pm
-
Tisztelt Vetési László!
Gratulálok a remek jegyzetéhez, köszönjük, hogy rendelkezésünkre bocsátotta csodálatos fényképeit. Sajnos, be kell vallanom, hogy nem ismerem eléggé az Aranyos vidékét, annak ellenére, hogy néhányszor megfordultam arrafelé. Többször jártam már Nagyenyeden, Torockón is megfordultam, láttam az aranyosgerendi kastélyt, a torockószentgyörgyi várat...
Véleményével teljes mértékben egyetértek. Ez a szomorú valóság. Aranyosszéken egyre kevesebb a magyar, legtöbb helyen már csak szórványmagyarságról beszélhetünk. Valószínű, a tatárjárásnak és az ezt követő hadiutaknak tudható be vidék lakosságának csökkenése a középkorban. Később, a földbirtokosok (valószínű munkaerő hiány miatt)román jobbágyokat telepítettek a térségbe, ezzel megváltoztatva az etnikai összetételt. A korábban tisztán székely lakosság vegyessé vált. Aztán jött az Axente Sever, 1849. januárjában. Nagyenyeden közel ezer embert végeztetett ki, de a szomszédos településeken is sok embert lemészároltak...
A fényképek egy része is azt bizonyítja, hogy ezen a vidéken már nagyon nehéz megőrizni az anyanyelvet, nehéz megmaradni magyarnak (magyar házaspár román sírfelirata, omladozó templomok). Az utolsó szekér is a hagymakupolás templom felé tartana (31-es fotó)? Szenzációs, de elgondolkoztató felvételek, mesebeli tájak! Elismerésem.
Üdvözlettel,
Berekméri Edmond
-
Hozzászólt Király István Január 14, 2010, 8:40pm
-
Kedves László! Az elmult két évben kétszer utaztam át az Aranyos völgyén Tordától indulva, és most itt zavarban vagyok és, mert nem tudom hol is végzödik.Ott ahol átszegjük a hegyeket és a Bihari hegységbe jutunk, azon keresztül Szalontáig és onnan otthonról((Marosvásárhely És Csíkszerda) haza érve a Magyar Alföld kisvárosába, Mezőkovácsházára, ahol most január 19-én lesz, huszonkét, hogy családommal újra otthonra leltünk.Történelem tanár az alapvégzettségem és nagyon is értem írásának üzenetét. Mert ez üzenet a mának. A románság térhódítása nem csak Erdélyben folytatódik. Ennek jól bevált módszere a "hagymakupolás honfoglalás". ahogyan azt Csáki Zoltán megfogalmazta és igyekezett a Duna Tv-ben felhívni a figyelmet. Sajnos nem sok sikerrel. A magyar hívatloságok az utóbbi időben nem sokat tesznek ellensúlyozására. Az elmult év december 1-én láttam a a román királyi Tv 1-es csastornáján egy rendkivüli széles nemzetközi kooprodukcióban készített dokumentum-filmet a románok hősi harcáról Ojtuznál, Marest és Maresestnél az első világháboruban. A film azzal zárult, hogy térképpel ilusztrálták, hogy a világháboru lezárásaként, a román sas kiterjeszti szárnyait Erdély. a Partium. Bánság és Besszerábia fölé. Mindegy megkoronázva és a véráldozataik ellenébe jogossá téve terjeszkedésüket.Nem sok szó esett arról, hogy 1 millió orosz katona segítségével sem tudták megakadályoznia a bukaresti különbékét a Központi Hatalmakkal. A film bemutatás előtt láttam még egy studióbeszélgetés végét egy román történésszel. Aki arra a kérdésre, hogy nem volt -e árulás a Bukaresti béke az Antanttal szembe, azt válszolta: a politikában, diplomáciában nincs etika, ott csak nemzeti érdekek vannak és azt kell elsődlegesen érvényesíteni. Ez az a lényeges pont amiben a két nép történetének utolsó száz- százötven évében megmutatkozika lényefi különbség. A mi vezetőink , tisztelet a néhány kivételnek ezen a téren semmit sem tanultaka környező népek történelmi sikereiből.
A román politika, most sem adta fela régi ideálját: Nagy-románia megvalósítását a Nyesztertől a Tiszáig.. Megkezdte lassu és türelnmes " hagymakupolás honfoglalását" Csonka- Magyarországon is. Gyulán ortodox püspőkséget hozott létre, Saguna püspöküknek szobrot akarnak állítan szintén Gyulán. Egy szomszédod kisvárosban , Medgyesegyházán, ahol 36 román él , bejelentették és közteröletet igényeltek a helyi önkormányzattól egy ortodox templom felépítésére. Természetesen román állami támogatással. Azon a Medgyesegyházán, ahol a református egyház kénytelen eladni, vahgy más célokra átadni tememplomát, hogy ne váljon az enyészet martalékává. És ellene a civilszervezetek jóindulatán kivük a hívatalosságok, de a mai napig az egyházuk főhatósága sem tett semmit!
Kedves Vetési László! Én hallásból ismerem áldásos tevékenységét a szorvány magyarság körében. És minden elismerésem érte, mint ahogy Böjte Csaba atyáé is. Sok ilyen és hasonló " egyszemélyes" intézményre lenne szüksége a magyarságnak, hogy a Herder-i jóslat, soha se teljesüljön be. Áldást s békességet!
-
Hozzászólt Filep Mária Január 14, 2010, 8:39pm
-
Kedves László!
Innen, a Hortobágy mellyékéről sikerült röpke időre Aranyos völgyébe elvarázsolni. Köszönöm! Jártam arra, de nem eleget. Minden fűszál, orvosság, minden virág legenda, minden szikla ősök ereje....
Barátsággal: FM
-
Hozzászólt Fekete Anna Zsofia Január 14, 2010, 6:51pm
-
Csodalatos az a taj!!! valamikor a 70-es evekbe sokat kirandultunk arrafele.Olvasva a csalogato-t NOSZTALGIAZOM.Kellemes perceket szerzett nekem. Külön küszönöm,Nagyon szeretnek meg maskor is nosztalgiazni (ugye nem nagy keres)?
Üdv.F Anna
-
-
Kedves Nemes és Bene Urak! Köszönöm jelzéseiket. Csak viccesen próbálok válaszolni, hogy: úgy látszik, "mi, lászlók" nagyon magunkénak tekintjük az Aranyos völgyét, hogy megihletjük egymást a szólásra és csodálatra.
Nem is csoda ez, hisz Szent László király is itt él közöttünk ma is a Tordai hasadék legendájában.
Üdvözlettel V László
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz