Teraszomon egy kis láda, kettő
( Ági ülette, biz ő )
Kútkáváján mini kandikál szerényen.
Nap ragyog, fagy jő, eső...
Csodálom, szedek róla erőt.
Ma még csak az első,
A legszebb veszendő.
Eltüntetem leplét, ne még!
Jön mákszemnyi utód, sok.
Szél libbenti tova,
Ha el nem kapom.
Mami elment télen, régen..
Tavasszal árvácskával lepett meg.
Tizenhat éve.
Határ volt még, mit sem számít.
Sárga árvácska itt virít,
Kertemben világít.
És én, hálátlan,
A sírjánál sem voltam rég.
Nem neheztel ezért.
- Legalább egyikőtök menjen ki,
Jó testvérek legyetek! -
Hallom kívánságit.
Árvácska itt, beteljesült.
Én is kívánhatok?
Egészségben, békességben megmaradjatok!
Tavasszal viruljon árvácskás rét,
Ládányi,
cserépnyi,
egy mindnképp!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz