Manapság, autóbuszon-villamoson utazva, atyánkfia gyakran felejti szemét hatvanöt-hetven körüli asszonyok arcán. Milyen ismerős némelyik! Ez a szempár egy réges-régi össztáncon mosolygott rá az Aranybikában, az a még mindig huncutkás meg egy előadáson felejtkezett rajta pár évtizede, amaz, a kissé már szarkalábas pedig egy ötórai teán szemezett vele kitartóan.

Arra is felfigyelt atyánkfia, némileg neheztelve, hogy e szempárok már nem néznek vissza rá, mint egykor, se kacér-kihívóan se andalítóan, még csodálkozva vagy megütközve sem. Mást néznek! Másokat! Atyánkfia várakozásával ellentétben azonban nem férfiszemekbe kapaszkodnak, de nem is kokettálnak szokott módon új meg új kaland reményében. Lányokat néznek, mai tizenéveseket, kitartóan, már-már zavaróan hosszan. Atyánkfia egy ideje folyékonyan „olvas” tekintetükből. (Istenem, ilyen csinoska lehettem én is tizenhat éves koromban?) Máskor meg látja, hogy - visszapillantónak használva az ablaküveget – titokban méricskélnek, tetőtől talpig mustrálnak, kritikus-részletezően. (Na, ennek sincs egy csöpp önkritikája sem! Kockás nadrágot húzni, ilyen popsira…) Télen leginkább a szabadon hagyott csípők fölött sajnálkoznak. (Mit fogsz szenvedni majd kislányom 15-20 év múlva az izületi-, medence- meg vesebántalmaktól…) Tavasztól őszig, amikor szinte mindent megmutatnak magukból a lányok, tetkók meg piercingek leginkább a szemle tárgyai - egyiken őszintén csodálkoznak, másik fölött ajkbiggyesztve ítélkeznek. Ha ketten vannak, régi, kipróbált barátnők, még tekintetük is egyezően villan. Atyánkfia ilyenkor kihangosítja magának párbeszédüket (most azonban szeméremből, tapintatosan elhallgatja). Csúcsidőben, a „bevetésre”, azaz hétvégi buliba induló lányok cipője, ruhája, sminkje a vizsga tárgya, no meg az összhatás! (A részletek még csak-csak, de nincs ennek anyukája, aki megmondaná…) A lányok persze észre sem veszik a nénik pillantásait.

Atyánkfia is szemrevételez, s hasonlít. Ötvenévnyi korkülönbség ide vagy oda, bizony megnézi a maiakat is. Laza testtartástartás, egyenjókedv, egyenrágózás, egyenmosoly – keresni kell egy kifejező tekintetet. Vajon ők milyenek lesznek majd nénikorban? – tűnődik. Egyszer csak megszólítják. Nagyon ismerős szempár.
Emlékszel még rám, együtt táncoltunk a szalagavatón?