Kis szoba. Holdvilágos éjszaka van.Az emberek nagy része már rég álmodik,de a férj és feleség ,meg nem magyarázható módon még nem alusznak,Pedig Julis fájlalta ma mindenét,itt is ott is fájt,  a háta
különösen a sok munkától és Pali sem volt valami víg kedvében.
Egész nap zsörtölődött  mindenkivel.A gyerekekkel is kötekedett  ,pedig szereti őket.
 A házaspár  két egymás mellett levő ágyban fekszik. Hátat fordítanak egymásnak s az ágy külső szélén feküsznek mély csend van körülöttük ,bár egyik se, alszik még mindenikük a maga gondjaival  babrál csendben,nagyokat sóhajtva.
Kint ezüst égbolton darabokra szakadva futkosnak a féllegek s pillanatra el-eltakarják a hold egykedvű arcát. Időnként a  szobába  tűnnek el és újra ugranak be a holdfény fehér vonalai.
 A szomszéd szoba ajtaja félig nyitva, ott alusznak a gyerekek-a gyerekszobában.
Két kis cseprő ártatlanság már a tündérekkel  hancúroznak,álmukban  egy nagy virágos zöld réten.
 Pali úgy   ötven fele járó, az asszony  negyvenéves lehetnek.
A férfi elgondolkozva nézi a szép virágokat az asztal közepén,mely megtölti illatával az egész
házat.
         -Honnan vetted?-kérdi a Pali rá mutatva az illatos virágokra.
 Abból a régi üzletből, ahonnan  vetted volt nekem a virágot.
 -Én?! . . . Mikor? . ..
 Mikor hozzám jártál. Még panaszoltad, hogy mindig elhervadnak amíg haza érsz.
 -Álmodhattad, mert én nem vettem. Tudom ,hogy szereted a virágot de általában te szoktad vásárolni.  -válaszolt a Pali.
 -Vagy kétszer, vettem valóban,amikor megkértél.
-Vásároltál te többször is  tizenkétszer is.
- De legalább nem tagadom le, hogy adtam.
-Én sem tagadnám le.
Mégis tagadod . Most nem akarod  elismerni, pedig a mező összes virágait elémbe akartad hordani.   -Én?!?!...
 -Te ,te ,hát ki más?
-Ne bosszantsál  fel.-válaszolt Pali.van nekem elég bajom,nem kell felhúzzál alvás előtt.
- Azt mondtad: a mező összes virágai nekem a legszebb virágnak kell, hogy nyíljanak.
- Mikor mondtam?! . ..
 Mikor egy délután kint ültünk nálunk a kertben.
 Igazán nem emlékszem effélékre..
  -Alig voltam nálatok. Nem is lehetett olyasmikre  időm. Mikor harmadszor mentem, már meg volt az eljegyzés . . .
 Könnyű hódítást végeztem. Igazán nem emlékszem effélékre.
Te siettél,nem én -feleli Julis.
 Ezt újra álmodtad-sziszegte Pali.
 Azt mondtad nem tudsz  egy  hónapot kibírni a teljes bizonyosság nélkül.
-Sohasem mondtam effélét.
-Bizony isten elvesztetted az eszedet.
Most nem emlékszel  semmire, pedig mondtál ennél szebbet is . . . Ha mind megtartottad volna, amiket mondtál.
 -Miket mondtam?! . .
Jól tudod gondolom nem telt el annyi esztendő azóta.
Pali indulatosan az asszony felé fordul paplanostól együtt. Na mondjad miket?! . .
 Miket. . . Mindent mondtál,  akkor, mikor belém voltál  bolondulva, csak a feleséged legyek.
 Te nem is  nem bántad, akármit mondjak , csak mondjak. Alig vártad, hogy megkérjem a kezed.
 Pedig  olyan szépeket mondtál Pali  olyan nagy boldogságot ígértél  nekem.
  Mit ígértem?! ... Mit mondtam?! ...
 Jó. Ha éppen hallani akarod

        A hold megszabadul a felhődaraboktól és fehéren tűz rá a két emberre. A fehér ágyneműk, mint ezüst habok fogják körül a férfi szürke haját, amint az asszonytól megint visszafordul s a takaró alatt összehúzódik. Az asszonynak csak a hangja hallszik, amint kristályosan és remegve verődik a szoba falaira.
 Lementünk sétálni az fekete jegenye sorra is emlékszem, hogy te féltettél  a meghűléstől és kihoztad a sálamat. .,
-Hát aztán?
      - Éppen ilyen szépen sütött a hold. A két fasor közt az árnyék meg volt repedezve a földön. Valahonnan vattafákról, bolycsomókat kergetett a szel. Te  úgy kapdostad el őket, mint apró, fehér pillangókat s a vállamra és hajam-közé szórtad. Fehér babos lett a ruhám a sok vattáktól.
Pali  újra megakarja állítani Julist.
 Nem is lehetett akkor még vattafa virágzás  még az akkori melegben
Hogyne lehetett volna.
-Hisz augusztusban volt,válaszol Pali.
-Na jó, beszélj csak!.Látom kötekedő kedvedben vagy ,fel akarsz heccelni ,hisz anélkül is elég
ideges vagyok a mindennapi gondoktól
Es mit gondolsz nekem nem lehetnek gondjaim ,csak neked ,De fura vagy te Pali

        -Meg is mondom hányadikán . .. Várj csak ... 10, vagy 11-ike lehetett. .. Én ráültem a padra, te leültél a lábaimhoz a fűre. Fejed  a pad széléhez hajtottad a lábamhoz és úgy néztél fel rám, hogy az vattavirágok mind az arcodra hulltak. És mondtál,mondtál  nekem. Beszéltél csupa aranyról és ezüstről, hogy a hangod  is majdnem úgy szólt, mint a csengő. Azt mondtad: „Ha az én feleségem leszel, gyönyörűt fogok kiáltani a világba . . . Megremegnek a fák s ahogy karonfogva megyünk az életen, élénkbe hullatják virágjukat és gyümölcsüket... A szellő örökös zenét fog hordozni körülöttünk; úgy fog hangzani, mint a méhzsongás a virágok körül... A nevető virágok ki fogják csalni a mi örökös mosolygásunkat... A napfény lesiklik és sápadtan vágódik lábaink elé és  boldogságunk fog fényt adni neki is ..
Aranyszekéren fogunk az esküvőnkre menni és le se szállunk róla. Röpíteni fognak az ezüstszínű lovak, mintha csak lelkek csókolóznának a fogaton, pedig . .. Pedig ott két boldog ember fogja meglopni a sivár életet...”
- Nem is mondhattam efféléket..
   - De bizony mondtál.. s az első dolog az volt, hogy az esküvő napján megfájult a fogad.
-Julis te  komolyan hittél  mindent, amit akkor mondtam?!
 -Hittem ... Úgy félig. Abban a pillanatban. Hisz, mikor először megcsókoltál..
  -Te  csókoltál meg először . ..
- Azt már hiába mondod.. . .
- Nem te  fogtad ott a két kezed közé a fejemet s megcsókoltad a homlokom?! .
-Igen a homlokodat , de te az ajkamat . .
- A te  csókod  biztatott fel -feleli Pali.
- Olyan hosszan és erősen csókoltál, hogy szinte megfulladtam. A testem furcsán remegett és pengett, mint a márvány . . . Olyan volt minden, mint a mese és én hittem. Hittem, hogy kék hegyek közé fogsz vinni piros palotába.
 Nem mondtam igazat?-de nem is figyelt a beszédre.
 Azután vettem észre, hogy a hegyek csak messziről látszanak kéknek . . . Közelről szürkék . . .
 Tudhattad volna azelőtt is . . .
De akkor nem lett volna  mit mondjál  nekem.
 -Nem hát. .. Tőled  kérdeztem volna. Ezután mély  csend lett,elhallgattak.
-Azt hiszed, hogy te  nem csaptál  be engem.!
 Mivel?
Ahányszor nálad  voltam akkor, mindig piros voltál , mint a rák.
 Mondjad  most egy kicsit szebben: mint a rózsa.
Sohase vettem akkor észre a pirosságtól, csak miután a feleségem lettél, hogy mennyi szeplő van az arcodon..
  Akkor nem is láthattad volna, mert nem volt.
- Hát aztán miért volt?!
: Azután lett. Amikor terhes lettem..
-A kék hegy is azután lett szürke. mély csendben szinte elszenderednek. de a  szomszéd szobából gyerekköhögés hallik.
 Juci köhög?
 Ő.
 Biztosan megint a kertbe engedted őket.
Ha nyáron se futkoshatnak, mikor mikor engedje őket az ember a szabad levegőre.
-Igen a kedvükre hagyod  őket. A fiúkkal is azért nem lehet most bírni, mert kicsi korukban elkényeztetted.
 - Pali tőled semmit sem mernek kérni, úgy elriasztottad magadtól  őket . . . Újabb köhögés hallszik.
Nézd meg Julis , nincs kitakarózva?
 Julis engedelmesen kibújik a paplan alól és csendben bekopog a gyerekszobába.
Mire visszatér Pali mély horkolására lesz figyelmes es mérges ,hogy újra nem tud aludni a vita meg a horkolás miatt.
Ej -ej de nehéz egy asszony élete.A férfi szinte észre sem veszi ,mert aludni még jól tud,még fiatal.Julis mély gondokba elmerülten nagy későn alszik el.[W.B.]