Az utolsó reggelem
- Talán, horror novella-
Írta:Attila-benczi

Honnan hová tart az utam, megmondaná valaki? Természetesen a választ még nem találtam meg. De vajon szeretném-e tudni? Utam végén látni, amiért itt vagyok. Már nem fontos a válasz.
Csak egy dologra jobban mondva kettőre szeretnék válaszokat kapni. Első: Hogy mért van itt ilyen hideg s sötét? Kettő: Hogy mért lógok fejjel lefele?
Nem érzem a végtagjaimat. Kezem s lábaim nem engedelmeskednek az agyam által kiadott parancsoknak. Szemem, hiába meresztem, nem látok semmit a sűrű sötétségen kívül. A fejem mindjárt szétrobban, nyelvem kiszáradt és megdagadt, ajkam cserepes, száraz. Nem értem az egészet!
----------------
Reggel: 4.15.
Ne már! Még most aludtam el! Hát ez van, melózni is menni kel. Van még időm, szundítok még egy kicsit.
4.25.
Ok-é. Ki az ágyból. Mehetek borotválkozni. Hol a papucsom? Meg van.
Csitt-csatt, csattogva kivonszolom magam a fürdőszobáig.
Ez nem igaz! Ki cserélte ki a tükröt? De ráncos, beeset az arcom, fekete karikák a szemem alatt. Mind ez én lennék? Valószínű. Jólesik a hideg víz, felfrissültem, hogy már nem vagyok szakállas.
4.40.
Időben vagyok, jöhet egy kis gépezés.
Nocsak, menyi lájk a tegnapi írásomhoz! Ez jól esik. Egy kis önbizalom nem árt. Válaszolok mikor haza jöttem.
5.00.
E-mailek? Ez igen! Ezekből is van bőven. Hűha, indulni kellene.
5.15.
Ez igazán nevetséges, itt állok a kapuba az eső esik és megfulladok a nevetéstől. Ma vasárnap van! Nem megyek dolgozni!
Gyorsan vissza az ágyba.
-------------------
Egyre idegesebb vagyok, furcsa zajok, sziszegések, kapirgálások zavarják hallásomat.
És ez a penész szag vagy micsoda. Nagyon irritálja az orrom, trüszkölnöm kell. De nem sikerül. Úgy érzem magam mintha teljes bénulásba szenvednék és csak az agyam működne.
Fázom. Bőröm olyan mintha kicserzették volna, és ki lenne függesztve száradni.
Á, tuti, hogy álmodom! Jó lenne már felébredni. De mi ez? Szárnyi suhogás, és milyen erősen hallom, mintha egy örvény közepén lennék.
--------------------

Nocsak-nocsak, egy kis fényforrás. Végre ébredezem. valami nekem jött, elsodor. Kint vagyok, repülők.
A Hold megvilágítja az utcát. Egy földön fekvő alak fölé szállok.
Borzalom, ez… Az alak, én vagyok ott a félig nyitott kapu előtt, kulcscsomóm a zárban lóg. Kezemben telefonom, valakit hívni akartam, mert a képernyője még mindig vibrál...
------------------
Nehezen, de felfogtam mi történt. Nem az rémisztett, meg amit láttam, hanem az, ami lettem. És valószínű meg is érdemeltem.
Itt már nincs mit tenni, belenyugodtam ezért tovább repülök.
-----------------------
A hajnali fénynél a Hold előtt és a város felett az utolsó denevér is elszállt.
Most már tudom ki voltam és hová tartok.