Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A diktatúra bukását követően, 1990 után sűrűn jelentek meg az erdélyi magyar településtörténetek –
kevés kivételtől eltekintve zömükben nem annyira a szakma szigorú szabályai szerint készült monográfiák, hanem többnyire a helyi értelmiségiek, népművelők, pedagógusok évtizedes gyűjtése nyomán fölmutatott, egyéni vagy közös munka eredményeként: úgynevezett falukönyvek, amelyekben megtalálhatja az érdeklődő mindazt, ami az adott helység (falu vagy város) alapos megismeréséhez feltétlenül szükséges. A múltfeltárás és az önismeret jogos igénye mellett ezek fölszaporodásához járult a faluturizmus fokozatos térhódítása, és az önkormányzatoknak, az egyházi közösségeknek ama törekvése, hogy az új évezredre hiteles írásos emléket állítsanak szeretett településüknek, ugyanakkor kifelé, az anyaország és a nagyvilág felé is fölmutatva mindazon értékeket, amelyeket az egymás után sorjázó nemzedékek az évezredes múlt során létrehoztak, illetve hogy érvényes róvást hagyjanak az utókornak az élet épített, tárgyi, néprajzi, szellemi értékeiről, akkor is, ha azok egy része már elpusztult, vagy immár csak a hagyományban él, esetleg csupán a síron túli jelek nyelvén beszélő hajdani krónikások, papok, kántortanítók töredékes följegyzéseinek sárgult lapjairól érkezik könnyen megfejthető, örök érvényű üzenet, mind a mának, mind a holnapunknak.
Az elmúlt évtizedekben fölcseperedett néprajzos, történész kutató nemzedék folyamatosan átvállalja ezt a munkát –, és amikor az egyes falvak, városok tudományos igénnyel összeállítandó szakmonográfiáinak megírására kerül sor, a szerzők ezeket az adatgazdag falukönyveket minden bizonnyal megbízható alapmunkákként tudják felhasználni.
A sajnálatosan korán elhunyt Bartos Miklós emlékét egyszerre több település is áldhatja, a tanár úr szorgos monografikus kutatómunkájának köszönhetően. Pedagógusként, könyvtárosként és intézményvezetőként rendre három helység múltjába és jelenébe nyerhetett alapos betekintést. Megírta Havad történetét, Erdőszentgyörgy monográfiáját, végül a Kis-Küküllő menti szülőfalu, Abosfalva könyvét –, és egyiket sem a műkedvelő vidéki értelmiségi tollával, hanem a módszeres feltáró munkát végző történész alaposságával és szakszerűségével, a témáját belülről ismerő ember jártasságával, ugyanakkor a tudós kutató népe iránti tiszteletével és szakmai alázatával.
A kicsiny Abosfalva érthetően a szíve csücske, hiszen innen indult, már kora gyermekkorában megismerte a földműves élet zordságát és szépségét, az okos gazdálkodás fogásait; majd maga is osztozott a közösség és a szülők, a család döbbenetes csalódottságában, amikor keservesen megtapasztalhatták a kollektivizálás káros következményeit: a közösség szétbomlasztását, az anyanyelv elsorvasztását, a beolvasztást célzó körmönfont rendelkezések hosszú sorát, a szocialista „éra” bukórepülésének sajátosan abszurd exodusát: a falvak népének szétszóratását, városra menekülését a székelymagyarok kiirtására irányuló átkozott genocídium elől.
Ez a könyv egyben a szülőhelynek visszaszolgáltatott arany tálentom is: Abosfalva fiának szellemi köszönete mindazért, amit az otthon édes melegéből kiszakadva magával vihetett az életbe. Ezért nem is lehet személytelen a leírás, a taglalás. A tárgyilagos szövegbe minduntalan bekérezkedik egy-egy lélekbéli emlékező mondat arról, hogy gyermekkorában ezt vagy amazt miként művelték, a szokások ilyenek vagy amolyanok voltak; fölizzik az el nem halványuló esemény, hogy például azokban a vésztilalmas időkben Bali Lajos plébános, akinek a legnehezebb időkben tapasztalt kérlelhetetlen gerincessége, meg nem alkuvó, nemzetmegőrző áldásos működése meghatározó volt a faluban, életre szólóan tanulságos kirándulásokat szervezett a fiataloknak. Őneki köszönhetik, hogy egy ilyen alkalommal, Aradról hazatérőben ellátogathattak Gyulafehérvárra is, ahol a házi őrizetben senyvedő Márton Áron püspök a rá jellemző fölemelő atyai szeretettel fogadta a fiatalokat, és megbérmálta őket. A titkos kivételes esemény felejthetetlenül, életre szóló jellemformáló erővel hatott mindannyiukra.
Több évi kutatómunka eredménye Bartos Miklós könyve. Megjelenését Ő már nem érheti meg. Áldozatos életének utolsó gyümölcse posztumusz munkaként kerül az olvasó asztalára. Az 1949. szeptember 1-jén született Bartos Miklós tanár, monográfus, népművelő idejekorán, életének 63. évében, 2012. február 10-én elhagyta e földi világot.
Utolsó munkája a család – özvegye és három fia, valamint a munkatársak – együttműködésével nemsokára nyomdakész állapotba kerül. Megjelenéséhez és közkinccsé válásához a szülőfalu, a közösség összefogására, anyagi áldozatára is szükség van. Ezt felvállalva önmagát tiszteli meg a pártfogást nyújtók köre és a környék lakossága, egyben pedig illő főhajtással adózik annak emléke előtt, aki Istentől nyert tálentomát haszonnal gyarapítva ím, visszafordítja az ő szülőföldje és annak népe javára. Tisztelgő ajándékának ott a helye mindannyiunk asztalán.

****************************************************************************************************************************************
Bartos Miklós történelemtanár, monográfus, népművelő, (Abosfalva 1949. szeptember 1. – 2012. február 10.) Elemi iskolába szülőfalujában járt, az általános iskola V–VIII. osztályát a közeli Vámosgálfalván, a középiskolát Dicsőszentmártonban végezte, majd a kolozsvár Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakán szerzett tanári képesítést 1972-ben. Történelmet tanított a Maros megyei Havadon (1972–1990), ahol közben négy évig községi kultúrigazgató, nyolc évig könyvtáros, 1986 és 1988 között az iskola aligazgatója, majd 1988-tól 1990-ig igazgatója. Első fokozatú tanár (1987). 1990-től Erdőszentgyörgyön történelemtanár és iskolaigazgató, a helyi Rhédey Claudia-emlékszoba egyik létrehozója. Helytörténeti írásokat tesz közzé különböző kiadványokban. Az RMDSZ erdőszentgyörgyi szervezetének elnöke 1990–1992 között. Tagja a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesületnek, elnöke a Rhédey Claudia Alapítvány kuratóriumának, tagja a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek és az Erdélyi Szépmíves Céhnek. Társszerzője Havad község társadalomnéprajzi monográfiájának.
Fontosabb munkái: Változó népi kultúra. Társadalomnéprajzi vizsgálat Havadon. Szerk. Nagy Olga. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 2000.; Bartos Miklós–Döme László: Erdőszentgyörgy (monográfia), Zalaegerszeg, 2005. Előkészületben: Abosfalva monográfiája, 2012.

Megtekintések: 604

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Elekes Ferenc Június 16, 2012, 6:16pm

 

FERIFORMA

Éppen csak kijavítottam a blogomra való hivatkozást, már csak azért is, mert az utolsó betű lemaradt!

Üdv,

frici.

Hozzászólt Bölöni Domokos Június 16, 2012, 5:45pm

Villányi Péternek:

Valóban 31 vagy máris több a kutató történész, néprajzos fiatal. Múzeumi, egyetremi, iskolai stb. keretek között műküdnek, van közöttük egyháztörténész is immár. A Borsos Tamás nevét viselő szakmai társaságba tömörültek.

Elekes Ferenccel pedig már ötven körül járnak, mert ő mindennek utánanéz. Költői szabadsága azonban magasabbra is röpítheti, ezt a FERIFORM című blogja is mutatja.

Tisztelettel

Hozzászólt Bölöni Domokos Június 16, 2012, 5:41pm

Kedves Doktor Úr!

Kösz a jó hírt!

Hozzászólt Zielmann Jenő Június 16, 2012, 2:58pm

Azok számára, akik várják Bartos Miklós Abosfalva c. monográfiáját, szolgálhatok egy jó hírrel: a könyvanyaga a számítógépemben van. Folyamatosan dolgozom a nyomdai előkészítésen, remélem, hogy hamarosan (1-2 héten belül) elkészülök vele.

Z. J.

Hozzászólt Hajdó Károly Június 16, 2012, 1:07pm

Kedves Villányi Péter Úr!

Nekem nagy a "családom". Egyesített Vegyeskar szakmai felkészítése, menedzselése, a létminimumunk  megteremtése - ezen heterogén, de kedves közösségnek - időigényes munka.Szinte, napi kapcsolatban vagyok velük. Hol van még a család, gyerekek, a drága unokák??? Az idő egyre drágább, szűkösebb lett számunkra, és már nem vagyok az a "higanyember", akinek valaha ismert és nevezett Bölöni Domokos.

Hozzászólt Elekes Ferenc Június 16, 2012, 1:01pm

Azt hiszem, jó helyre menekültél, Domi! És jó helyre menekíted az elmúlt idők dolgait.

Ezt írod itt, a hozzászólások között:"Marosvásárhelyen harminc fiatal kutató dolgozik, intézményi körülmények között, és tanítványi körük is egyre gazdagabb"

Tévedsz. Mert harmincegy fiatal dolgozik. Velem együtt. Mégpedig intézményi körülmények között: jó nagy asztalom van. Az az én intézményem!

Barátsággal ölellek,

frici.

Hozzászólt Villányi Péter Június 16, 2012, 12:29pm

A kívülálló megfigyelő értetlenkedő megjegyzése: Hogy lehet az, hogy két Marosvásárhelyen élő (Bölöni Domokos és Hajdó Károly) csak virtuálisan találkozik egymással, mikor láthatólag ismerik egymást? Igaz, hogy Vásárhely nagy város, de azért mégis nem egy több milliós település...

Hozzászólt Hajdó Károly Június 16, 2012, 12:16pm

Kedves Bölöni Domokos!

Örvendek, hogy legalább így "virtuálisan" találkozhatom veled. Tudod mi a dolgod: kincseket, értékeket menteni a jelen és jövő számára, reflektor fénybe helyezni azokat az elkötelezett, önzetlen személyeket, akik felvállalják ezt a részletes, aprólékos munkát és annak "örömeit", mert ez tevékenység örömforrás is lehet. Gratulálok! Tisztelettel és szeretettel, H. Károly

Hozzászólt Villányi Péter Június 16, 2012, 11:25am

Kedves Bölöni Úr!

Szívet melengető ez a sok jó hír. Közben odapillantottam az írás megtekintéseinek számára, és örömmel látom, hogy azóta ez a szám is több mint a kétszeresére emelkedett. Akkor tehát nincs még veszve minden. Megkérdezném (mivel érdekel), hogy milyen intézményi keretekben dolgozik a harminc fiatal kutató Marosvásárhelyen? Milyen korúak? Középiskolások vagy végzett egyetemisták vagy vegyes végzettségű, képzettségű önkéntes kutatók?

Hozzászólt Bölöni Domokos Június 16, 2012, 11:09am

Tisztelt Villányi Úr!

Köszönöm értékelő méltatását! Van módom fölkelteni az érdeklődést. Marosvásárhelyen harminc fiatal kutató dolgozik, intézményi körülmények között, és tanítványi körük is egyre gazdagabb. Ez a kis szöveg megjelenik az Erdőszentgyörgyi Figyelő című helyi kiadványban, tehát megismeri a környék népe is, ha esetleg nem tudott volna erről a kiváló növésű (mert jó magas!) emberről. Ma délután, erdélyi idő szerint 16 óra 15 perc körül elhangzik ez az ismertés a Marosvásárhelyi Rádióban is, ahol kéthetente öt-hat perc erejéig módon nyílik szólni a hallgatókhoz.

Tisztelettel:

Bölöni Domokos

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek