A diktatúra bukását követően, 1990 után sűrűn jelentek meg az erdélyi magyar településtörténetek –
kevés kivételtől eltekintve zömükben nem annyira a szakma szigorú szabályai szerint készült monográfiák, hanem többnyire a helyi értelmiségiek, népművelők, pedagógusok évtizedes gyűjtése nyomán fölmutatott, egyéni vagy közös munka eredményeként: úgynevezett falukönyvek, amelyekben megtalálhatja az érdeklődő mindazt, ami az adott helység (falu vagy város) alapos megismeréséhez feltétlenül szükséges. A múltfeltárás és az önismeret jogos igénye mellett ezek fölszaporodásához járult a faluturizmus fokozatos térhódítása, és az önkormányzatoknak, az egyházi közösségeknek ama törekvése, hogy az új évezredre hiteles írásos emléket állítsanak szeretett településüknek, ugyanakkor kifelé, az anyaország és a nagyvilág felé is fölmutatva mindazon értékeket, amelyeket az egymás után sorjázó nemzedékek az évezredes múlt során létrehoztak, illetve hogy érvényes róvást hagyjanak az utókornak az élet épített, tárgyi, néprajzi, szellemi értékeiről, akkor is, ha azok egy része már elpusztult, vagy immár csak a hagyományban él, esetleg csupán a síron túli jelek nyelvén beszélő hajdani krónikások, papok, kántortanítók töredékes följegyzéseinek sárgult lapjairól érkezik könnyen megfejthető, örök érvényű üzenet, mind a mának, mind a holnapunknak.
Az elmúlt évtizedekben fölcseperedett néprajzos, történész kutató nemzedék folyamatosan átvállalja ezt a munkát –, és amikor az egyes falvak, városok tudományos igénnyel összeállítandó szakmonográfiáinak megírására kerül sor, a szerzők ezeket az adatgazdag falukönyveket minden bizonnyal megbízható alapmunkákként tudják felhasználni.
A sajnálatosan korán elhunyt Bartos Miklós emlékét egyszerre több település is áldhatja, a tanár úr szorgos monografikus kutatómunkájának köszönhetően. Pedagógusként, könyvtárosként és intézményvezetőként rendre három helység múltjába és jelenébe nyerhetett alapos betekintést. Megírta Havad történetét, Erdőszentgyörgy monográfiáját, végül a Kis-Küküllő menti szülőfalu, Abosfalva könyvét –, és egyiket sem a műkedvelő vidéki értelmiségi tollával, hanem a módszeres feltáró munkát végző történész alaposságával és szakszerűségével, a témáját belülről ismerő ember jártasságával, ugyanakkor a tudós kutató népe iránti tiszteletével és szakmai alázatával.
A kicsiny Abosfalva érthetően a szíve csücske, hiszen innen indult, már kora gyermekkorában megismerte a földműves élet zordságát és szépségét, az okos gazdálkodás fogásait; majd maga is osztozott a közösség és a szülők, a család döbbenetes csalódottságában, amikor keservesen megtapasztalhatták a kollektivizálás káros következményeit: a közösség szétbomlasztását, az anyanyelv elsorvasztását, a beolvasztást célzó körmönfont rendelkezések hosszú sorát, a szocialista „éra” bukórepülésének sajátosan abszurd exodusát: a falvak népének szétszóratását, városra menekülését a székelymagyarok kiirtására irányuló átkozott genocídium elől.
Ez a könyv egyben a szülőhelynek visszaszolgáltatott arany tálentom is: Abosfalva fiának szellemi köszönete mindazért, amit az otthon édes melegéből kiszakadva magával vihetett az életbe. Ezért nem is lehet személytelen a leírás, a taglalás. A tárgyilagos szövegbe minduntalan bekérezkedik egy-egy lélekbéli emlékező mondat arról, hogy gyermekkorában ezt vagy amazt miként művelték, a szokások ilyenek vagy amolyanok voltak; fölizzik az el nem halványuló esemény, hogy például azokban a vésztilalmas időkben Bali Lajos plébános, akinek a legnehezebb időkben tapasztalt kérlelhetetlen gerincessége, meg nem alkuvó, nemzetmegőrző áldásos működése meghatározó volt a faluban, életre szólóan tanulságos kirándulásokat szervezett a fiataloknak. Őneki köszönhetik, hogy egy ilyen alkalommal, Aradról hazatérőben ellátogathattak Gyulafehérvárra is, ahol a házi őrizetben senyvedő Márton Áron püspök a rá jellemző fölemelő atyai szeretettel fogadta a fiatalokat, és megbérmálta őket. A titkos kivételes esemény felejthetetlenül, életre szóló jellemformáló erővel hatott mindannyiukra.
Több évi kutatómunka eredménye Bartos Miklós könyve. Megjelenését Ő már nem érheti meg. Áldozatos életének utolsó gyümölcse posztumusz munkaként kerül az olvasó asztalára. Az 1949. szeptember 1-jén született Bartos Miklós tanár, monográfus, népművelő idejekorán, életének 63. évében, 2012. február 10-én elhagyta e földi világot.
Utolsó munkája a család – özvegye és három fia, valamint a munkatársak – együttműködésével nemsokára nyomdakész állapotba kerül. Megjelenéséhez és közkinccsé válásához a szülőfalu, a közösség összefogására, anyagi áldozatára is szükség van. Ezt felvállalva önmagát tiszteli meg a pártfogást nyújtók köre és a környék lakossága, egyben pedig illő főhajtással adózik annak emléke előtt, aki Istentől nyert tálentomát haszonnal gyarapítva ím, visszafordítja az ő szülőföldje és annak népe javára. Tisztelgő ajándékának ott a helye mindannyiunk asztalán.

****************************************************************************************************************************************
Bartos Miklós történelemtanár, monográfus, népművelő, (Abosfalva 1949. szeptember 1. – 2012. február 10.) Elemi iskolába szülőfalujában járt, az általános iskola V–VIII. osztályát a közeli Vámosgálfalván, a középiskolát Dicsőszentmártonban végezte, majd a kolozsvár Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakán szerzett tanári képesítést 1972-ben. Történelmet tanított a Maros megyei Havadon (1972–1990), ahol közben négy évig községi kultúrigazgató, nyolc évig könyvtáros, 1986 és 1988 között az iskola aligazgatója, majd 1988-tól 1990-ig igazgatója. Első fokozatú tanár (1987). 1990-től Erdőszentgyörgyön történelemtanár és iskolaigazgató, a helyi Rhédey Claudia-emlékszoba egyik létrehozója. Helytörténeti írásokat tesz közzé különböző kiadványokban. Az RMDSZ erdőszentgyörgyi szervezetének elnöke 1990–1992 között. Tagja a helyi Bodor Péter Művelődési Egyesületnek, elnöke a Rhédey Claudia Alapítvány kuratóriumának, tagja a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek és az Erdélyi Szépmíves Céhnek. Társszerzője Havad község társadalomnéprajzi monográfiájának.
Fontosabb munkái: Változó népi kultúra. Társadalomnéprajzi vizsgálat Havadon. Szerk. Nagy Olga. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 2000.; Bartos Miklós–Döme László: Erdőszentgyörgy (monográfia), Zalaegerszeg, 2005. Előkészületben: Abosfalva monográfiája, 2012.