csengő szavak)
Gyermekkorom szép emléke, édesanyám
virágoskertje, a virágok még virágoztak.
Virággal szebb az élet. De jött a szél, söpört
az út menti köveken, hadak masíroztak, jelképek
úsztak a vízen. Vergődtem a szélben: egyszer
fent lebegtem, máskor lent hevertem. Lábnyom
voltam sárban, fűszál az iszapban. Magasra
emelem sorskeresztemet, megtörik a messzeségbe
ívelő vonal, s a gyökerek is beszélni kezdenek.
Mementóként megjelenik a háromévi
munkaszolgálat, mint tanú, az egyetlen fénykép
foltozott, acélszürke dokkruhában, s mellette
édesanyám megsárgult levele: „(...) mintha Te
érkeztél volna haza, olyan boldogan néztük a
képedet, (...) most tettem fel egy kis csomagot,
használd egészséggel.” – Miből futotta csomagra?
– kérdezem negyvenöt év távlatából.
Emlékeztetnek. Letörlöm orcámról a
könnycseppeket. A történelem cséphadarója
pergeti a szavakat: hullnak a csengő szavak,
nő, egyre nő a gondolat értéke. Várom elmúlását
árnyékboldogságnak.

Krisztus-arca)
Ciheres ösvényén térdre ereszkedem, az
emlékezés oldja álmaim borzalmát. Kötéllel
füstillatban. Csattogtatom szárnyam a keserűség
párájában. Képek vörösben és kékben,
szélmosoly az arcomon, csönd titokfonala
hangra, bajra, sugallatra. Képek, képek,
megfestendő létek, térdre roskadok, fejemre
zúdulnak a képek, sajgó látomásaim. Golgoták
világvallása, csúcsra érők csalódása, hulló fejek
lázadása, csúcson túli tündöklés pusztasága,
nyakkendős Szaharák homokzivatara, tántorgó
vízióim viháncoló lányai, esthomály tüzek a
Jóbérc hegy ormán. Szivárványtapéta fenn az
égen, gyöngyszemek Krisztus-arca a letarolt
búzatáblában, illúziók és dűlt keblek között
szorong örök nyaram.


(sodor…)
Sodor az ár. Magammal hordozom
az álmatlan éjszakák ólmos terhét.
Nem könnyű az alábukó angyali nász
sem. Édesanyám levele: „... a házzal meg
úgy vagyunk, mint tegnap, Te is tudod.
Felszólítottak, hogy üresítsük ki. Édes fiam,
várjuk a fejleményeket. Állandóan építünk.
A búzák is nagyon szépek, érnek.  A nyomor
nap-nap után nő. Reggeltől estig a mezőn,
idő sincs a pihenésre.” Fejemre  zúdul a múlt
és az emlékezés. Képek, képek, megfestett
képek, földszagú képek toronymagasságban
szárnyalnak a képek.