letisztult álom)
A játszóiszap elnyelte gyermeklábnyomom,
torzóvá lett az emlékezés. Tolvajt kiáltok.
Festem a képet, felhőbe szívódik a kacaj.
Menekülnék, de nincs járgány, csak piros
feszület. Menekülnék, de fennakadok a
háló sűrűjén. Kényszerbérlettel csoszogok
a csiszolt köveken. Magammal viszem a
poros utakat. Magammal hordozom a kattogó
vonatok dübörgését. Magamba rejtem a
letisztult álmokat, utána majd kígyómérget
oltok az alvadt időbe.
(ars poetica)
Szépségkereső útjaimon egymásba fonódnak
elvek és előítéletek, groteszk görbületbe
hajlítják apró gondjaimat. Az ecset nekem
minden percemet kitölti, beszélgetőpartnerem.
Ezt mondja: tedd maradandóvá ittlétedet a
születés bűvöletében. A szándék szorongásával
hívatlan vendégként is vitába szállok: keresek
szépséget a vadonban, játékot a réten, s a
formák között tartalmi összefüggéseket tárok
fel. Festek házat, fát és embert: hallgatom a föld
dalolását, a táj zengő himnuszát, s figyelem,
mint vonul vissza fészkére a nyár, amikor
csutakol a lovász.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz