(összkép)
Az összkép tételei és kételyei: az örök
pillanatok. Ki tudná megmondani,
megjelölni a palettán maradt színekben
rejtőzködő érzéseket és gondolatokat?
Talán örökre ott maradnak beszáradva,
megkövesednek. Képtelen gondolatokkal
teletűzdelt kétarcú világ elöl elrejtőzöm
a mélybe, s mindaddig ott maradok, míg
az idő végtelenségében elmosódnak a
gyarló, embertelen cselekedetek, és
felmázolódnak a feledés falára.

(égi fény)
Égi fényből koszorút fonok
a kendős asszonyoknak,
kezükből áldás az eledel.

(poézis)
A poézis hullámhosszán
faggatom a történéseket és a
legyőzhetetlennek látszó távolságot.
Házak, ablakok, sorsok, életek, hínár és
sár mindent kibeszélnek, a szürkékkel
nincs mit kezdenem. Szót kérnek a
rózsaszínek

(fehérre…)
Fehérre álmodom a napbarnított
földet. Ázva, fázva, adósságban
csepegtetem vérem (mi lenne a
bérem?). Elvették  alólam talpalatnyi
földem.

(tenyér)
Tenyér tapad az üvegre.
Mozdulnak a falak. Fehér ing,
fekete lajbi szokatlan vörösben