Mint minden reggel, a laborba jövet ma is hallgattam a National Public Radió adót. Korán kezdek, az elsők között érkezem a munkahelyre, habár ennek semmi különösebb jelentősége nincs. Így azonban legalább két órai csend van míg a valódi nap megkezdődik és addig lehet nyugodtan dolgozni. Persze ennek van legalább egy visszaütője, éspedig hogy a főnök sokkal később jön be és így délután nem siet haza hanem inkább gyűléseket hív össze, tehát a napi elméleti 8 óra sokszor 10 lesz. Nagyobb baj ne legyen.

Reggel sok mást nem lehet tenni a 35-40 perc vezetés közben, a forgalom még kicsi, a rádiót hallgatva legalább napirenden vagyok a világ ügyes-bajos dolgával. Egy adott pillanatban egy érdekes riportra lettem figyelmes; a riporterné Párizsban, az egyik parkban találkozott egy 81 éves hölggyel, aki egy írott “Beszélgessünk” táblával biztatta az arra kelőket beszédre. Ahogy értettem a hölgy Emily Senashi névre hallgatott és arról akarta meggyözni a riportert hogy ahogy létezik dohányzó sarok úgy kellene létesíteni egy “beszélő” sarkot is ahol az emberek minden kötelezettség nélkül beszélhetnek egymással ha szükségét érzik. Ö személy szerint elég sok emberrel beszélget naponta, mindenről amiről az illető akar tárgyalni kivéve politikát és vallást. Szerinte e két téma nélkül az emberiség java megérti egymást, minden különösebb nézeteltérés nélkül. Milyen igaza volt.

Elég sok visszatérő kliense van a hölgynek, nem egy barátság született ilyen beszélgetésből, és az interjú pillanatában éppen egy Brazaville-i visszatérő egyénnel társalgott Emily.

Kiderült hogy több nyelven beszél, többek között angolul, franciául, spanyolul, flamandul, és persze anya nyelvén magyarul. Ekkor esett le a tantusz hogy a neve nem Senashi hanem esetleg Szénássy lehet. Bizony kicsi a világ, egy amerikai riporter Párizsból egy magyar hölgyel készít interjút, melyet egy másik magyar hallgat Texasban. Jártam egy-két helyen a világon, de nem emlékszem hogy olyan helyen jártam volna ahol ne találkoztam volna magyarokkal. Bizony jól szétszóródtunk a világban. Érdekes lenne megtudni miért; kalandor természetünk lenne?, mindenhol kiigazodunk?, keressük az újat?, és persze számtalan más oka lehet.

 Ami pedig tanulság lehet, hogy még ilyen előrehaladott korban is mint a 81 év, lehet találni egy elfoglaltságot ami leköt és ami esetleg hasznos lehet mások számára is.

Fodor Lajos.