Vőlegény és menyasszony - egymás szemében

A piros sátorban órányit időztek,

Közben ismerkedtek és elbeszélgettek.

Hisz nem előzte meg a frigyet udvarlás

Úgy, mint napjainkban, akkor nem volt szokás!

Most, miután méltó kísérettel várta,

Gábor a hercegnőt igen szépnek látta!

Fiatal, szép arcú, közepes termetű,

Amit ide írtam, igaz minden betű!

Gábor érett férfi Katalin szemében,

Jó államférfinek tartják a térségben!

Bölcsen is vezeti az ő kis országát,

Kellően fejleszti annak gazdaságát!

Termete férfias, nem találja vénnek,

Német területen súlya van nevének!

Úgy  - szimpatizálja -,majd jön a szerelem,

Mely lehet boldogság, lehet sötét verem!

Katalin úgy érzi, jó benyomást keltett,

Hisz "felmutatott"egy fényes kíséretet:

Hatvan hintóval jött, mindenik fedeles,

Hintónként hat lóval, fele almaderes!

Kocsikon gyönyörű vörös bőrbevonat,

Nem volt akkor autó, nem volt akkor vonat!

A fullajtárok is mind kocsikon ültek,

Zsinórozott vörös szép ruhát viseltek.

Kétszáz lovas huszár utánuk lóháton,

Ezüst zsinórzattal a vörös kabáton.

Tovább tündöklik a brandenburgi menet,

Látni köztük gazdag nemest, fejedelemt!

Sziporkázik díszes ruhájuk a napon,

Fényes madártollak sapkán és kalapon!

Ezek a szép ruhák sok pénzt emésztettek,

Takácsnak az urak szépen megfizettek.

Ötvenezerre rúg a marsall ruhája,

Brandenburgi herceg annak a gazdája!

Nem egy ruhát hozott, hozta ruhatárát,

Láttátok volna csak hercegi gazdáját!

Köpenyesen jöttek a nemes apródok,

A nadrágjaikon aranyozott rojtok!

Kivágott, aranyos fekete mellényük,

És arannyal áttört fehér ingellőjük!

A lakájok, azok köpeny nélkül voltak,

És kimért léptekkel utánuk vonultak.

A menyasszony mellett külön kocsijában

Ült a lánytestvére, teljes díszpompában.

Nemcsak, hogy Katának édes lánytestvére,

Braunschweigi hercegnek ő a felesége!

Hintója belülről dúsan aranyozott,

Sok ezüstzsinórral kívülről pompázott!

Hintók után vitték Gábor díszlovait,

Hat angol telivért és hat lipicait.

Vörös bársonyszőnyeg aranyos hímzéssel

Fedi a lovakat, ezüstös kötéssel!

Díszes menet így ért rendben az Udvarhoz,

Csak másnap ültek a terített asztalhoz.

                                Berekméri D. István