Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Blogolás némi ficammal
Halőr nélkül is van malőr
Sosem halásztam, sosem horgásztam. Gyermekkorom helyszínein a patak is kevés, a Küküllő is Kis-. A patakból megpróbáltunk horog alakúra hajlított gombostűvel valamiket kimesterkedni, többnyire békát fogtunk azonban. Vagy rohadt bakancs-felsőrészt.
A Kis-Küküllő pedig több kilométernyire folydogált, oda esztendiente csak egyszer, illetve kétszer jutottunk el: augusztus vége felé kenderáztatáskor, és csaknem két hét múltán kendermosáskor. Utóbbi volt az érdekesebb. Az áztatás a folyó sekélyes parti vizében történt, a kendernyalábokat fűzfavesszővel (gúzzsal) kötöztük egymáshoz, s méterenként karókkal rögzítettük, illetve hát ezt a felnőttek végezték, mi gyermekek a kellemesen langyos vízben pancsoltunk, priccoltuk szembe a lánykákat.
Az ügyesen vízbe pakolt kévesort aztán iszapos földdel, a közeli rétből kimetszett füves tégladarabokkal nyomtatták meg, nehogy elvigye az ár. Így is megtörtént némelykor, hogy késő nyári hirtelen-zápor zúdult a Küküllőre, s magával ragadta a téli fonnivalót: a kenderzsúpokat valahol Dicsőszentmárton körül vagy még alább fogták ki az ügyeskedő csavargók.
Sokkal érdekesebb volt a készülődés a kenderáztatásra, majd a -mosásra. Kora hajnalban bevetették a kenyeret a púpos kemencébe, s mellé szalonnát, besütött húst pakoltak az asszonyok, sötétvörösre érett a házi paradicsom, akkora, mint a kisebb sárgadinnyék, s a hegyesorrú paprika, a lila szemű hagyma...S ügyeltek a gazdák, hogy teljesen ki ne fogyjon a bor. Ha mégis megitták volna mind, akkor fickóbort csináltak, cukrot tettek a seprőre, és abból aztán ha kiforrt, valami híg ital keletkezett, a langyos víz helyett az is megtette.
Kendermosáskor minden más színben csillogott, mintha nem is hétköznap lenne. Menet közben is kérődzve ballagtak a tehenek a szekérrel, át a szomszéd falun, s megbámultak az idegenek, mégis mindenkit köszöntöttek a nagyok, és azok tisztelettel fogadták a köszöntést; és hogy rettegtünk, amikor áthaladtunk a vasúton, nehogy éppen akkor érkezzen a vonat. És mégis kilopóztunk a bernádi kanyarba, hogy meglessük a háromnegyed négyest Parajd, közelebbről Bonyha felől jövet. Úgy bedőlt a mozdony, azt hittem, menten felborul!
Ötödikben csak egy leányka akart bábasszony lenni, a többiek, mindenki: mozdonyvezető!
No, ott láttam sudárbarnára sült legénykéket kosarakkal halászni. Ismerték a gübőket, s óvatosan közelítve hirtlen odasuvasztották a kosarat a vízre boruló fűz alá, hogy aztán kirántva felkiáltsanak, megvan!, vagy sunyin hallgatva tovább caplassanak az árnyékos oldalon.
Ezek nem szívesen mutogatták a zsákmányt. Ahogy jöttek, úgy tűntek el a vízzel a következő kanyarban.
Halat éppen a kendernek "köszönhetően" láthattunk. Fehér hasukat mutogatva döglötten lipinkáztak a mocskosbarna vízen. Azt mondta az egyik helybéli, hogy olyan méreg van a kenderben, amitől megdöglik a hal.
Mások pedig úgy vélték, hogy odafenn a gyulakuti hőerőmű ereszti rájuk a fáradt forróvizet, attól nyuvadnak meg szegények.
Olyan nagyon nem érdekelt bennünket, mert sosem ettünk halat. A szalonna friss kerti paradicsommal, illatos lágykenyérrel pedig énnekem mindmáig azokat a koraőszi derűs napokat juttatja eszembe, amikor a még víztől csöpögő szekéren, a kenderrakomány tetejedes tetején, egy maradék kenyérdúcot rágicsálva bölcsen szemlélem az elém táruló világot.
Hát ezért nem ért, nem érhetett soha, sem halőr, sem malőr. Ezt a blognak nevezett micsodát kivéve.
Mert ha az eirodalom.ro oldalon olvasnivalót keresve a nevemre is rákattintanál, barátom, ott egy akkora kriksz-krakszot találsz, hogy beléd dermed a kíváncsiság.
Senki sem okolható az efféle malőrért.
Aztán némi ügyetlenkedés árán mégis magamra bukkantam végül.
Ide írom korábbi bejegyzésem elérhetőségét (de persze ebben sem lehetek egészen biztos):
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Augusztus 1, 2014, 11:39am
-
köszönöm: nézem, szuper !! mennyi tehetséges, jól és jót író ember!!!
-
Hozzászólt Bölöni Domokos Július 31, 2014, 4:23pm
-
Nézd meg a Kafé Főnix portált is...
-
-
Mint mindig, csak olvaslak , s szinte hallom még a szuszogásod is a gondolkodásod mellett. Úgy odaültet az írásod!
-
-
Köszönöm!
-
Hozzászólt Kilin József Attila Július 30, 2014, 10:35pm
-
Élmény volt olvasni, Domi bátyó.
Köszönöm!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz