Szólj hozzá !

Hozzászólt Nagy Magdolna Június 22, 2011, 6:48pm

Bokáig érő porban, olyan hepehupákban közelítettük meg az Óvoda épületét, amilyet addig én nem láttam. Az óvodában egy képesítés nélküli óvónő fogadott késtségbeesve, hogy neki távoznia kell onnan. Az egerek futkoztak a teremben, amikor kinyitotta az ajtónak nevezett tákolmányt.

Édesapám megnyugtatta a hölgyet, hogy nyugodtan maradhat a helyén, mert a lánya ide nem jön. Ő nagyon örült, mi pedig hazakullogtunk.

 (A falu népéről nem sok tudomásunk volt, ez a látvány már elég volt a döntéshez.)

Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 22, 2011, 6:35pm

Kedves Mária! Most már tudom biztosan, hogy oda valók voltak azok a házaló fazekasok. Köszönöm a "megfejtést"! Olyan kicsiny falu lehet, hogy nem találom a térképeimen... Elég iszákosak a népek arrafelé - úgy hallottam. Lehet, hogy ezért nem örült a kinevezésnek édesapád, Magdolna!

Hozzászólt Nagy Magdolna Június 22, 2011, 6:04pm

Oda kaptam az első kinevezésemet, de édesapám azt mondta ide nem jössz óvónőnek, ha soha nem leszel az, és októberben megkaptam a krasznai állást, amit nagyon nem nekem szántak, de sikerült!

Hova kanyarodtunk a Boci-bocitól :).

Hozzászólt Bálint Mária Június 22, 2011, 1:48pm

Kedves Sándor! Nem ismerek ilyeneket, de Szilágycseh felé menet, az országúttól félreesően van egy Désháza.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 22, 2011, 1:32pm

Kedves Mária! Már napok óta töröm rajta a fejemet, hogy a Szilágyságban hol is van az a híres cserepező falu: Pósháza vagy Kósháza - ezek ugranak be...

Hozzászólt Bálint Mária Június 21, 2011, 12:43pm

Érdekes! Nálunk is jár a Boci-boci-tarkás! Szóltak neki, s már lehalkította, s nem "tülköl" folyton. Amikor egy-egy új megállóhelyre kerül, akkor kapcsolja be egy kis időre jelzésképpen.

Lehet, hogy voltak Szilágyságban hajdan cserepesek, de én csak korondiakra emlékszem. Pedig a "szilke" szó csak Szilágyságban használatos. A szilkénak az volt a lényege, hogy nem volt mázas, a szilvaíz nem penészedett meg, hanem egyre sűrűsödött, amíg már megint kiesett a kanálból. Akkor jó az állaga, ha veszel belőle, s annyira sűrű, hogy nem esik ki a kanálból. Akkor már  igen jó szilvaízes derelyét lehet készíteni belőle. Ha még tovább szárad, akkor meg megint kiesik a kanálból, mert annyi nedveség sincs benne, hogy hozzáragadjon. Jól állt benne a zsír is, nem avasodott. De a cserépcsuporban lett finom az aludttej is, cserépkorsóban vitték a vizet, meg a csígert is a mezőre, s csöcsig (a fülén volt egy szopóka, azon keresztül lehetett inni) beleásták a földbe, hogy ne melegedjen fel.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 20, 2011, 7:48am

Ez nemcsak a leánykákkal esett meg! Ha az a régi börvelyi kerekes kút beszélni tudna...

Hozzászólt Tállai Enikő Június 19, 2011, 7:58pm

Magdi, nekem is eszembejutott, a tiedéhez hasonló, "véletlenszerű" kimenetel az utcára, ha valaki olyannal akartam találkozni, aki tetszett. :)) Történt mindez 14 évesen, amikor nem volt mobiltelefon, SMS, e-mail, amivel a fiúkkal kapcsolatot lehetett volna teremteni... :)))

Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 19, 2011, 2:28pm

Én is szeretem a friss házi tejet, veszek tőlük, még ezt az új módit is elfogadnám, csak ne szólna olyan iszonyatos hangerővel!

Józsán biztosan konszolidáltabb, de nálunk... Lehet, hogy a mi Boci-boci tarkánk halláskárosult? :-)

Hozzászólt Nagy Magdolna Június 19, 2011, 2:18pm

Árpádon (Szalonta mellett) ártézi kút csalogatta a falu népét, fiatalokat egy kis trécselésre, persze az éltető víz fontossága sem hanyagolható, netán találkára vagy csak véletlenszerűen ki a kútra, ha fontos személy volt ott éppen. Az ablakból figyeltem, mikor érdemes kimenni, Ági ezt most Te juttattad eszembe :). Akkor voltam 14 éves...

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap