Mindenkinek kell egy ház, ezt még a kisgyerek is tudja, de nekünk nem volt. Azért ne féljetek, volt hol laknunk, mert Doktor néni beengedett bennünket a házába. Ő meg azért volt Doktor néni, mert a férje fogorvos volt. Kicsit szomorkás a története, mert ő szlovák volt, a férje pedig magyar zsidó. A mi falunkba jöttek, mert nálunk nem volt fogorvos akkor. Megvettek egy telket a Murokdombon, és oda építettek egy nagy házat. Jól ki volt gondolva! Még tornya is volt kettő! Ott feszített pirosba hosszú évekig, mert már senki sem fejezte be. Jobb napokat is látott hajdan, három gyerek taposta, főleg a kertjét: Péter, Zimra, Irénke. A legkisebbik volt a legcsodálatosabb, mert ő volt az én anyukám legjobb barátnője. Egyszer azonban jöttek szekérrel, a zsidóknak fel kellett ülni rá, és elvitték valahova őket. Soha nem hallott róluk senki többet. Anyukám egész életében siratta Irénkét, ha eszébe jutott. Bizony Doktor néni is, mert ott maradt egyedül, s még a házból se akart kimenni hetekig. Csehszlovákiába se ment haza soha, hogy otthon legyen, ha visszajönek az övéi. Évek múltán mégis kiadott nekünk két szobát, azaz a rendelőt és annak a várótermét. A nagyobb szobákat fenntartotta, hátha... A rendelő nagyon nagy volt, és hatszögletű, hogy minél több fény tudjon behatolni hatalmas ablakain. A váróteremből csináltuk a konyhát. Ott ültem az asztalnál, a bátyám mellettem baloldalt, vacsoráztunk. Emlékszem. Emlékszem, vártam a tejemet, ami ott melegedett a sparherten. És bejött egy hatalmas fehér fekete foltos kutya, és kilefetyelte a tejemet a kislábasból. Hiába kiabáltam, kergettem, szóltam mindenkinek, hogy ne engedje, a kutya csak megette a tejemet. Sírni kezdtem dühömben. Anyu, hogy megvigasztaljon, hozni akarta nekem a tejet, de csak egy sistergő kislábast talált.

- Hova lett a tej? Ejnye! Bent járt a Bodri, csak nem ette meg? Innen a tűzről? Nem szokott ilyet csinálni.

- Lehet, hogy megette, mert Mária mutogatott is nagyon arrafelé - mondta a bátyám, s jót nevettek rajtam. De lehet, hogy a kutyán. Mutogattam hát bőszen, mert beszélni még nem tudtam, amint ez később kiderült. Kénytelenek voltak elhinni, hogy emlékszem rá, mert még arra is emlékeztem, hogy a postás hozta a tejet. Na ne csudálkozzatok, volt neki tehene otthon.