Nekem a boldogság nem pompa, s pénz,

mint ahogy nem vágyom palotára,

sem tízszobás nyaralóra, hajóra,

bármily csábít az, ki gondtalan él.

Nekem elég a te becses szavad,

mely mindig támasz, s biztosat ígér,

melyet nem kísért gazdagság, hívén

hogy a pompa, s fény az örök, s arat.

Tegnap jártam az erdőben koszán,

s a magányos ház árva udvarán,

csodák-csodája orgona nyílott,

s az én szívem repesett, s boldog volt.

Szedtem egy szép csokorral belőle,

illata bódított, lelkem szárnyalt,

Istennek hálával imádkoztam,

ajándék, Te ősznek legszebb őre.

Boldogan mentem ki a rétre,

gyönyörű virágok éledeztek,

búzavirág, kamilla, cickafark,

fehér üröm, palástfű, boglárka.

Nem tudtam ámulva mit is nézzek,

pompázott a rét, s a sok virág ott,

tavaszszédítő álmát hoz, s hordoz,

kárpótol a nyárért, mit én érzek.

Cinkék serege csiripelt fákon,

lágy szelő suhant át az ágakon,

boldogság szőtte a hon hálóját,

s vidám voltam, s szépnek láttam hazám.

Láthatjátok ilyen a boldogság,

egy szó, s  virág, s szárnyal a szabadság,

mondhatok bármit hazaárulók,

Isten által vagyunk mi magyarok.

13.10.2012