Ébrednék hosszú álomból
hangod szól
messzi távolból
bűnöm már megbocsáttatott
kezed hogy elengedtem
én
szememben elveszett a fény
ébrednék hosszú álomból
szétfoszló életbuborék
színe tompán folyik szét
ébrednék
takaróm szorít
levetném
letépném a kínt
karod már sosem közelít
aranyos tavaszok
helyett
szívemre
súly nehezedett
a
hó
lelkemre fagyott

ébrednék régi álomból
égszínkék
emlékrongyoktól
vérverem
kóbor utaktól
hogy szabadulok

ébrednék
de
mért tenném
tudod
nélküled elveszett vagyok
hiába ragyognak fel
terített ünnepasztalok.