Buddha az Anna-kútnál

Advent idején találkoztunk. A borús ég alatt gyilkosan elszánt arccal ajándékokat hajtó emberek között parányi, üdítő sziget. Kis párkányon kuporog a terecskén. Szakállas, életcserzett arcán az üdvözültek mindent tudó mosolya. Szeme kékjének huncut csillogása bút feledtető. Kis motyója mellette, rúd májas, zseblámpa, féllábú baba. Nem tudom eldönteni, árulja-e vagy kapta.  Nem is fontos. Vízözön előtti rádiójából a Király üvölti világgá magányosságát. Szelíden ring bakancsos lába a ritmusra. Megállok, nézzük egymást.  Fogatlan mosolya ragadós. Pendül a borra való kis dobozában. Kék tekintete az ég felé kémlel. Elmenőben visszanézek, s látom, pajkos hópelyhek hintáznak ősz szakállán.