Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Cégtáblák, kérvények, anyanyelvhasználat

Tudomásom szerint az ország jelenlegi törvényei megengedik, hogy a nagyközönséghez szóló tájékoztató feliratokra, reklámtáblákra a román nyelvű kifejezés mellé magyar nyelven is odaírják annak megfelelőjét. De sajnos, ezzel a lehetőséggel, ellentétben más székelyföldi városokkal, mifelénk csak nagyon kevesen élnek. Marosvásárhely főterén például alig látni magyar cégtáblákat, feliratokat. A Rózsák terén végigsétálva, ha nem emlékeztetnének a Trianon előtt emelt pompás épületek, már szinte nem is éreznénk, hogy Bernády városában vagyunk.

Különben nem is a román cégtáblák zavarnak. Az fáj, hogy az illetékesek inkább angol nyelven írják ki a második megnevezést, de akkor sem magyarul. Pedig akárcsak a város lakosságának, úgy a vásárlóknak is közel 50%-a magyar. Majmoljuk az angol kifejezéseket: shop, pub, second hand, bad desing cégtáblák integetnek az épületek homlokzatáról, de legtöbb esetben egyetlen magyar szó sem utal arra, hogy ezek áruházak, boltok, vendéglők. Gyerekeink már egyre ritkábban látnak magyar feliratokat, cégtáblákat, s Marosvásárhely utcáin egyre kevesebb magyar szót hallunk.

Vidéken is hasonló a látvány. A magyar vállalkozók többsége kiteszi a bolt elé a cégtáblát Magazin mix, vagy Bar de zi felirattal, mit sem törődve azzal, hogy alig élnek a magyarokon kívül más nemzetiségek a településen, s fiataljaink lassacskán elfelejtik használni a feliratok magyar megfelelőjét. Nem vagyok nyelvész, talán én sem beszélek mindig irodalmi szinten, de aggodalommal tölt el a kialakult helyzet.

És ez még nem minden. Gyakran románul szólalunk meg az utcán, hivatalokban, románul fogalmazzuk meg kéréseinket különböző intézményekhez, miközben az anyanyelvünk magyar, és magyarlakta, vagy vegyes lakosságú településen élünk.

Ébresztő emberek! Meg kell előzni, ki kell küszöbölni a magyar nyelv sorvadását. Az anyanyelvünkben több, mint ezer éves történelmünk, hagyományaink, kultúránk van benne, a nyelvünk a leghívebb kifejezője annak, hogy vagyunk, és ezáltal azonosít minket. Az anyanyelvünk nem másodrangú nyelv, amelyen nyilvánosan nem illik megszólalni, amit nem illik használni.

Berekméri Edmond

Megtekintések: 468

Tetszik

28 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Csiky József Dody November 20, 2011, 12:41pm: Sajnos ez a szomorú észrevétel, igaz és egyre jobban elharapodzik.

Hozzászólt Ozsváth Sándor November 19, 2011, 6:54am: Sajnos, Magyarországon is hasonló a helyzet! Szinte mindenütt idegen nyelvű feliratokat, cégtáblákat látni - gyakran rossz angolsággal! Az is gyakori, hogy az itteni vállalatok (már majdnem azt írtam, hogy hazai) egymás között angolul leveleznek, némelyek még hirdetéseiket is angol nyelven teszik közzé - magyar nyelvű lapokban. Az 'ideiglenesen nálunk állomásozó' multinacionális cégek vezetői, vezető alkalmazottai sem nagyon törik magukat, hogy a 'gyarmat' nyelvét elsajátítsák... Sokkal súlyosabb a helyzet, mint gondolnánk!

Hozzászólt Berekméri D. István November 18, 2011, 12:00pm: Így van! Belépünk az üzletbe, kérdezünk, érdeklődünk -természetesen az állam nyelvén-,majd az eladó nyelvtudása és hangsúlya alapján rájövünk, hogy székelyföldről jött atyánkfia.

Hozzászólt Szente Cs. Janos November 17, 2011, 9:01pm: Hejj, nehéz. Azon gondolkodom, hogy m....a a csincs az ötöt.

Hozzászólt Meresz Miklos November 17, 2011, 8:54pm: Nagyon igazat adok onoknek. Ugyan - mint a gepelesbol, es a hianyzo ekezetekbol nyilvanvalo, hogy nem "otthonrol", hanem kulorszagbol irok, a magyar nyelv ugye mindig gyengem volt.

Sajnos a nyelvunk elangolosodasa nem csak Vasarhelyt, de Budapesten is beteges mereteket olt.

Igaz, volt mar ilyen a magyar eletben, hisz hajdanan a deak es a nemet majd megfojtotta szep anyanyelvunket.

Remelem, lesz uj nyelvujitas, es ennek zalogai az olyan magyar emberek, mint onok, akik szivukon viselik a nyelv dolgat.

Hozzászólt Berekméri Edmond November 17, 2011, 7:31pm: Még egy dolgot megemlítenék. Néhány perce tértem haza egy megbeszélésről, ahol többek között megyénk tanácselnöke is jelen volt. Elhangzott az is, hogy miért nem jelenhetnek meg magyar nyelven is az utcanevek Marosvásárhelyen. Elsősorban azért, mert úgy a megyei, mint a városi tanácsban a románok vannak többségben - mondták az illetékesek. Ez lehet, hogy így igaz, de vannak esetek, amikor a román pártok hajlandóak kompromisszumot kötni. Ezt a lehetőséget kell kihasználni. Valamit valamiért. De a cégtáblákkal más a helyzet. Ha a tulajdonos kifizeti az illetéket, semmivel sem lesz több kiadása, ha magyarul is feltünteti a kereskedelmi egység nevét vagy rendeltetését.

Hozzászólt Berekméri Edmond November 17, 2011, 7:23pm: Folytatom... Ha üzletbe térek be vásárolni, két nyelven köszönök, jó hangosan, hogy megelőzzem azt, hogy magyar anyanyelvű eladóval románul beszéljek. A munkahelyemen csak azokkal a kollégákkal beszélek románul, akik egyáltalán nem ismerik a nyelvünket. És ezt nem fafejűségből teszem. Úgy érzem, hogy azoknak a román kollégáknak, akik magyar településen töltötték gyermekkorukat, vagy már hosszú ideje élnek majdnem színmagyar falunkban, ismerni kell (illik) a magyar nyelvet.

Hozzászólt Berekméri Edmond November 17, 2011, 7:17pm: Köszönöm a figyelmet, a hozzászólásokat.

Zoltán bátyám, az én stratégiám a következő: hivatalokban rendszerint magyarul beszélek, s ezt nem tiszteletlenségből teszem, hanem azért, mert jogom van hozzá, s én Erdélyben itthon érzem magam. Önkormányzati tanácsos vagyok Marossárpatakon, de egy alkalommal előfordult a családunkkal, hogy a magyar nemzetiségű és anyanyelvű tisztviselő "visszadobta" apósom magyarul megfogalmazott kérvényét. Persze, én nem hagytam szó nélkül a dolgot, végül elfogadták a beadványt, de megdöbbentett, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottja nem ismeri a törvényeket. Meg is kérdeztem a polgármestert, hogy vajon hány kérést utasított már el a hölgy... Tanácsülésen is felvetettem a problémát, s tudomásom szerint, azóta nem fordult elő hasonló incidens.

Hozzászólt Ősz P.Zoltán November 17, 2011, 6:49pm: Nagyon is időszerű anyanyelvünk használatával kapcsolatos felvetésed,jogos elvárásunk kedves Edmond. Nos,hogy is áll a helyzet városunkban,Marosvásárhelyen?Teszem azt,nem röstelled magyarul megszólalni. A jobbik eset,ha szerencséd van,akkor minden megy simán.De ha visszavágják,olykor durcásan a választ: ce spuneti?...hát akkor reflexből átváltasz és megy tovább a társalgás,vagy lesz-e annyi merészséged,hogy kioktasd az elárusítót,vagy a tisztviselőt,hogy kérem,minket is megilletne az anyanyelv használata.De időd nincs,mert vágják is a fejedhez,hogy traiesti in Romania,vorbesti romaneste!Választási lehetőség:Vagy lenyeled a varas békát,vagy nem.

Hozzászólt Grama Janos November 17, 2011, 6:42pm: Tenni kell valamit, de hol vannak a magyar tanácsosaink? Ők nem látják mind ezt? Mit tettek ez ellen?Mi csak észre vesszük, de ők tehetnek is valamit.