A baleset.

    Végre együtt voltunk Katóval,s a napok is jobban teltek,volt miért hazamennem.A kedvem is jobb lett,meg is jegyezték a kollégák,hogy mióta itt vagyok most láttak először mosolyogni,sőt nevetni.

   Igaz,hogy Katónak nem volt munkahelye,illegálisan lakott mellettem,a cég által biztosított  lakásba,de minden este találkoztunk,tervezgettünk,és szerintem kölcsönösen adtunk biztonságérzetet egymásnak.

    Aztán egy nap,a munkába,mikor nagy volt a hajtás,láttam,hogy az egyik kézi targonca kereke le van ereszkedve,s a fiuk nehezen tudnak dolgozni vele.Nosza,tudtam,hogy a villanyszerelő műhelyembe van kompresszor,felfújom hadd legyen könnyebb a munkájuk.

   Bevittem a targoncát a műhelybe,felraktam az asztalra.Bekapcsoltam a kompresszort,s fújni kezdtem a kereket,közbe kézzel ellenőrizve,hogy elég keménye.Mikor úgy éreztem hogy jó.lehajoltam,hogy zárjam el a levegő csapját,így a kerék egy vonalba került került az arcom bal oldalával.Egy nagy csattanást hallottam,s az arcomat bal oldalról,egy irtózatos ütés érte!

Egy nagy villanást láttam,aztán egy pár másodpercre,elsötétült a világ előttem.Eleshettem,mert mikor magamhoz tértem a földön feküdtem,s nagyon égett az arcom.Gyorsan felálltam,s közbe arra gondoltam,jaj Istenem csak a szemem ne...a bal szememmel nem láttam semmit!Tudtam mi történt,láttam már hasonló balesetet! A gondolatok villámként száguldtak az agyamba.Mi lesz most,érdekes módon arra gondoltam,hogy menyibe kerülhet egy targonca kerék,amit éppen tönkretettem!

Aztán,éreztem hogy valami folyik lefele az arcomon,s mivel közben visszatért a látásom,lenéztem a földre.Patakzott a vér az arcomból,végigfolyt az államon,s le a földre!

    Futás zaját hallottam,s betódult a két csoportvezető,az egyik ciprusi,a másik indiai,de mindkettő rettegett ember a munkások közt.Zavaromba a vért kezdtem törölgetni a munkapadomról,nem értettem miért sápadnak el,miért kiabálnak,s mutogatnak az arcom felé,tudniillik én nem láttam amit ők,csak az egyre növekvő fájdalmat éreztem,s az egyre terebélyesedő vértócsát láttam a földön!Aztán a ciprusi elfutott,s egy mocskos törölközővel tért vissza,s mutatta tegyem az arcomra!Nemet intettem,s egy tekerés WC papírból letekerve egy adagot,rászorítottam a sebre.

...No broblem,no problem......csak ennyit tudtam mondani,s ahogy beszélni kezdtem,éreztem,hogy biza a szám se úszta meg!Két fogam törött ki,a nagy ütéstől!

    A kollégák is gyűlni kezdtek,s az arcukat látva kíváncsi lettem,mit látnak!Kiléptem a műhelyből,s belenéztem egy bútordarab tükrébe.......Nos a látványt nem feledem el egyhamar!Az arcom bal oldalán a bőr a szó szoros értelmébe szétszakadt,egy tökéletes kőr mentén!Márió,így hívták a ciprusi munkavezetőt,kétségbeesetten integetett nekem,hogy menjek vele.Cserélgetve a papírt az arcomon,mert pillanatok alatt átázott,elindultam utána,s beültem a kocsijába,nagyon vigyázva arra,hogy ne csöpögtessem össze.Szegény ember jobban megvolt ijedve mint én,(a baleset után barátok is lettünk),repülőrajtot vett,s a vészvillogót felkapcsolva őrült módján száguldott át velem a városon,a kórház fele.Biztatgattam,hogy lassabban,lassabban,ha már a balesetet túléltem,hadd ne haljak meg az úton a kórházig!

   Megérkezvén a sürgősségire,egy kedves nővérke megnézte a sebemet,s betessékelt egy függönnyel elkerített ágy mellé,hogy várjunk!Ott is hagytak egy jó fél háromnegyed órát,mivel nem volt szabad műtő.A tekercs papírom fogytán volt,de nem adtak semmit amivel a vért itathattam volna az arcomról.hát kezdett lecsöpögni a földre.Jött egy nénike,egy feltörlővel,s ötpercenként feltörölte a vért alólam,csúnyán nézve rám!Csak a vállam tudtam vonogatni,mivel nem tudtam elmondani neki,hogy ha ad egy tekercs papírt,kevesebb lesz a munkája,neki meg se járta az esze!

  Aztán szólítottak,s bementünk egy kis műtőbe.Intettek,hogy feküdjem fel az ágyra,s egy nagyon szigorú tekintetű doktornő megvizsgált.Lemosták a sebet,vagy inkább lecsutakolták,mert annyira durván csinálták.és aztán a doktornő intett a nővérnek,hogy kéri a tűt!No,semmi zsibbasztás,semmi részvét nem volt bennük,összevarrtak mint egy szakadt nadrágot! Kínomba ordítani tudtam volna,de nem mertem,inkább ökölbe szorítottam a kezem s türtem!

   Végre meg lett a varrat,négy öltés a szemem mellet,hét pedig az államon.Szétnéztem a műtőbe,s a Lidokain zsibasztó

ott volt az asztalon,csak ki kellet volna nyújtsák a kezüket.de nem,ők tiszta érzéstelenítés nélkül varrták be a sebemet!

Minek az egy vendégmunkásnak,gondolhatták,még csak egy ragtapaszt sem tettek rá,mikor végeztek csak intettek,hogy mehetek!Kikullogtam,s Márióval elindultunk vissza a munkahelyre.Benne volt annyi emberség,hogy megkérdezte fáj e a sebem,na meg hogy kell e szabadnap.Nem mertem szabadnapot kérni,mert már rúgtak ki kollégát betegszabadság miatt,na meg a pénz is kellet,nem engedhettem meg magamnak kieső napokat!

    Visszaérve a műhelybe,néztem meg,hogy mi is történt valójába.A kerék két részből állt,amit csavarok tartottak össze.A két lemez pedig a gumit,amibe belső volt.Négy csavarnak kellet volna tartania a két részt,de egy kiesett,és mivel a szelepszár alatt volt nem vettem észre.A levegő nyomásától a csavarok elszakadtak,s a gumi az arcomba robbantotta a kerék egyik fém felét!Hát életembe ekkora pofont nem kaptam az biztos!!!

   Este igyekeztem úgy bemenni a szobába,hogy a szép oldalam látszódjon,s már messziről mondtam Katónak,hogy ne ijedjen meg!Persze hogy megijedett,de nyomba azután kezelésbe is vett,s az otthonról hozott házipatikájából a fájdalmamat is csillapította,és a sebet is lefertőtlenítette.Százszorta szívesebben feküdtem az ő keze alatt,mint a ciprusi doktornőé alatt!

    Ez volt a balesetem története,a következő részben a Kató munkahely kereséséről lesz szó,na meg a munkahelyről amit kapott!