Tudom elcsépelt dolog , de lehetetlen  nem jóleső tényként ismét és ismét írni , beszélni róla. A mostani már  a  444.  búcsú . Csak hát  még jó 20 éve  nem is hallottam róla, nem tudtam a létezéséről.  Talán  ha nem éppen a  Kálvinista Rómába élnék és nem lennék  nyakas kálvinista, akkor  lehet tudtam volna róla már  régebben. Az én hibám vagy a történelem a felelős ezért?  Mindenki maga dönthet szabadon  ennek a megítéléséről. Már  olyan sokszor elmondták, hogy a világ  magyarjainak   találkozóhelye lett  Csíksomlyó és  a több százezres tömegben lehet találni minden vallás képviselőit a római katolikusokon  kívül. Aztán először megjelent a címeres mozdonnyal vontatott vonat. Mi több az egyetlen őrházat is   muzeúmá    renoválták és a maga nemében az egyetlen a volt nagy Magyarország  területén. A patkó mellett  zarándokhelyé vált  és eljutottak az ezeréves határig , olyanok   is akik nem is tudtak a létezéséről bár  magyarok. Az anyaország  magyarjaiban   olyan nagy lett a tetszési index  és igény a vonat iránt , hogy  már kettőre  van igény.  Ez  a partiumi és  erdélyi  magyarokban  maga a vonat megjelenése és látvány a  egy  megerősítő eufóriát  váltott ki , hogy nincsenek magukra hagyva és az anyaország   létezik valóságban  nem  csak a nosztalgia  szülte képzeletben. Milyen  lelki örömet  jelentett a nagyváradiaknak és kolozsváriaknak , hogy  „ láthatnak ismét” magyar vonatot az állomáson. Az idei búcsút még  fokozta a parlament által szentesített   magyar állampolgárság   megadása azok számára akik akarják  és meg is kaphatják, mert nincs jogi akadálya.  Mint  Erdélyből ,  pontosabban  Zilahról elszármazott   és 40 éve  Debrecenben élő   magyar zsigereimbe érzem   és át is érzem a

pillanat jelentőségét.

Hosszan lehetne még erről írni, de meg kell említeni azt a tényt is a nóvumként olvastam az antena 3 oldalán.  A  román  bulvár internetes  oldalon  megemlítik, hogy  mint egy 10 ezer  magyar zarándok  az ezeréves  határoz látogatott el , megnézve annak létét és a  felújított  vasúti legutolsó magyar őrházat. Végre  kimondták és elismerik annak történelmi tényét és létét. Ezt olvasni  egy románnyelvű  oldalon elképzelhetetlen és utópiának számított még  10-20 éve is. Tudom , hogy  a helyén kell kezelni , de valami megindult , ha  csigalassúsággal is de elkezdődött az olvadás.    A román külügy miniszter  kiállt és megvédte a magyar sajtótörvényt, nem gördítenek akadályt az állampolgárság  megadásába és annak a Románia területén történő szervezésében . Kis ügy lehetne mondani? De  Románia  olyan közzel van a Balkánhoz  és a  Ceausescu aranykorszak tudat rombolása nehezen kopik.  Na nem mondom én , hogy minden rendben   és nincs még javítani való a két nemzet  kapcsolatában.  De  elindult valami és ezt nem szabad, hogy mi bár hol is élünk is  ,  a megtorpanást megengedjük vagy tudomásul vegyük. Rajtunk  is múlik, hogy a megindult olvadás  nem  kérész életű fog lenni!  Tehát a mostani 444. Csíksomlyói búcsúnak   egy plusz  hozadéka , hogy írnak az ezeréves határról  a román   sajtóba és nem lehet letagadni , hogy volt és létezett. Sem leértékelni  , de  obeliszkre sem akarom emelni a tényt , mint valóságot és tényként akarom kezelni.