Szeretem a piac nyüzsgését, az áruk sokszínűségét, az embereket, akik komoly odafigyeléssel válogatnak. Oda is kell figyelni nagyon az árakra, mert egyre kevesebb jut.

Igen, egyre kevesebb jut!

A kínaiban rengeteg áru volt, lógtak a kabátok, ruhák, pulóverek és a mindenféle színes ez- meg azok. Sokan vásároltak, most van idő rá. A cipők elég gagyik, de van itt mindenkinek a kénye-kedvére való.

Be kellene még ugrani a fodrászhoz egy festésre, nem vagyok bejelentkezve, talán megoldható.

Elégedetten ültem be a székbe és elkezdődött a már nagyon várt „hadművelet”. A kozmetikában nem volt vendég, de most nem volt időm másra. Csak a festés legyen meg és már itt sem vagyok.  Ica rutinosan pamacsolta a festéket a fejem búbjáig és megnyugtatott, hogy még egy fél óra és mehetek. Úgy is történt és én „megújulva”, elégedetten vettem az irányt az árusok felé. Jól körül kell nézni az áruk között, az árak között, mert annyi van, hogy első körben nem fér el minden ár az ember fejében.

A halasnál is csodálatos árukészlet volt és a kövér pontyok „mosolyogva” úszkáltak a kristálytiszta vízben. Tömény halszag volt, most nem kívántam halfélét enni.

A zöldségek után mozgólépcsővel felmentem az emeletre, ahol a Géza úr „híres” csirkés  üzlete volt. Miért híres? A mai körülmények között olcsó árai voltak és nagy választék, gyönyörű áru. Beálltam a sorba és nézelődtem, mert még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit főzzek. A hízott  libamájak sápadtan sorakoztak egymás mellett, katonásan sorban, fényesen. Guszta volt, bár nem vagyok oda érte. A csirkék különböző alkatrészei tálcán, frissen piroslottak. Van itt választék. Csak pénz legyen!

Előttem egy nagyon idős néni állt, eléggé szegényes gúnyában, kis bevásárló kocsijával. Ő is tanácstalan volt. Biztos jobban tudta, hogy mit szeretne főzni, de hát a pénz nagy úr. Az diktál, majd azt főz, amire futja.

–        Gézukám, adna nekem két far-hátat? Ha lehet csak a hátsó része kellene, mert töltött fürjecskét akarok csinálni belőle.

–        Nem lehet elvágni mama, de ez így csak 120,- Ft lenne. Géza türelmesen válaszolgatott és  a néni „válogatós” szokásait megértően tolerálta.

A néni gondolataiba mélyedt, izgatottan húzott egyet sálján, ami kibuggyant a nyaka körül és újabb verzióval állt elő.

–        Akkor tudja mit, adjon 5 csirkelábat, majd egy kis levest főzök elég lesz az nekünk, nem vagyunk igényesek.

Rákacsintottam Géza úrra, adja csak oda a két far-hátat, úgy egyben – kifizettem.

Végtére is hétvége van, dukál az ünnepi ebéd az asztalra!