Vidám reggelre ébredtünk.
Reggel alig mult hat, mát állt a kiságyban és csöndesen szólított: anya! anya!
Ijedten fölnéztem hogy ujra áll és szólítt. Bársonyos hangja ujra megszollalt: anya! anya!
Féltő, aggodó anya aki minden élyszaka többször is felkel síró gyermekéhez. Semmi baj! csak állmodtál. Mondtam neki.
-mivel már reggel lett sírás nélkül mosolyogva nézett felém. Itt vagyok! Jó reggelt! Mondtam a kis manónak.
Csak szavakat beszél és újra mondogatta : anya! anya! Szia kis csillag! -szóltam hozzá. Kukucs, kukucs át a kiságy rácsán és már felvidította fáradtan ébredt lelkemet. Kérdezem tőle: Miért sírtál az élyszaka??? Mosolyogva megcibálja hajamat, -csak anyát akartam látni. -gondolta a kisgyerek. Így van ez jó ideje. Leírhatatlan szeretet, béke és csöndes gondolatok suhannak át a szoba halk melegén.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz