"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Csigurmigur
Amíg még járt a sínkoptató kávédaráló, a rücsi impegát a kis állomásépület egyetlen épen maradt szobájában húzta meg magát. Egyszer aztán vége lett a kisvasútnak, ki emlékezne rá. Valamikor 1997. április 1-jén a Román Vasúttársaság (CFR), veszteségeire hivatkozva megszüntette a marosvásárhelyi keskeny nyomtávú vasút mezőségi szárnyvonalán a közlekedést. Néhány járat még üzemelt a másik vonalon, Nyárádszereda és Marosvásárhely között, majd április 14-én végleg megszűnt a személyszállítás. A gördülő állomány nagy részét, a gőz- illetve dízelmozdonyokat, a teher- és személykocsikat szétdarabolták, ami még megmaradt, azt a vasúttársaság eladta. Azt aztán már valóban senki sem tudja, az impegáton kívül, hogy abban az évben ki volt a közlekedési miniszter, és ki volt Maros megye prefektusa. Az emberek mindig csak annyit tudnak, ha tudják, hogy most éppen ki az ország elnöke, és ki a vásárhelyi polgármester.
Az impegátra egy esős héten ráomlott a mennyezet, de kisebb sérüléssel megúszta. A belső irodáról kiszóltak, hogy nem tehetnek semmit, javításról szó sem lehet, ha hajlék kell, keressen másik állomást. Nyugdíjba nem küldik, mert az sok papírmunkával jár, ellenben a fizetését –
amúgyis olyan jelentéktelenül kicsiny – továbbra is kézbesíti a posta. Másnap cigányútra terelték a telefonvezetéket.
A rücsi impegát hol a Mezőségen, hol a Nyárádmentén tengett-lengett, amíg még álltak azok a kis épületkék. Amikor mindje összedőlt vagy téglánként hordták szét, az impegát a mellékvágányon hagyott, ugyancsak kifosztott, lerongyolódott vagonokban húzta meg magát. Megfoghatatlan, hogy miként talált rá a mindig más-más postás, hiszen az országban hetekig keresik a címzetteket, gyakorta nemhogy a pénz, hanem a pénzespostás maga sem kerül elő.
Az is rejtély, hogy vagonlakó korában a rücsi impegátnak miként támadt táltos híre, aki megmondja, mi lesz. Hozzáférhetősége a nullát súrolta. Koszlott kincstári sapkája hol az egyik, hol a másik vasúti kocsi ablakában kéklett föl –, ám amikor a tanácskérő csodaváró valahogy feltornászta magát a félig leszakadt lépcsőn a folyosóra, és végre megtalálni vélte a bakterszárnyú látóembert, az már a másik szerelvény ablakból vigyorgott vissza.
Akkoriban keletkezett két kedves ismerőse: egyik az öregember a Mákföldről, a másik pedig a Musztikás.
A Mákföldre úgy került a rücsi impegát, hogy amikor már teljesen szétverték a vagonokat, és a síneket is elhordták ócskavasba, megjelent neki ez a Csigur Migur, és azt mondta tisztán, világosan, érthetően: Csigur migur. A rücsi impegát könyökig meghatódva követte a sántikáló öregembert.
Sokféle szerzet él a Mákföldön. Persze nem egyszerre s nem egy időben, legalábbis úgy tűnik, más-más dimenzióban lakják be a dombot, amelyen már csak csípős torma terem. Mióta összevissza turkálták a kincskeresők, alig maradt művelhető terület. Az igazi aranyat pedig, ami csak-csak biztatott eggyel-mással, az aranyat termő mákültetvényt: fiatal korában bottal őrizte ez a Csigur Migur. De egy éjszakán régi ellenségük, a kecskecsicsű kisasszonyok klánja rájuk hozta a farkasfogú lótetűket és a dinglózabáló sáskákat, ezek a rettenetes férgek pedig azonmód mind felzabálták a gubókat. Meg is részegedtek bezony a gazdag csemegétől. Bottal verték agyon valamennyit. Hogy mégse vesszen minden kárba, kidobolták a faluban, s a lakosság ketrecestől szállította majorságát a szabad zabára.
De sajnos, a mák is odalett.
Húsvétra a tyúkok farkasfogú dinglókat és sáskafejű lótetűket tojtak garmadával.
Azokat a kutyák falják. Ki tudná, kölykezéskor mi jön ki.
Mindenkinek van egy bánata, mondta a rücsi impegát, mikor a falucska bőbeszédű boltosa felvilágosította a helyzetről.
Igaz-e, öreg? – kérdezte Csigur Migurt a derék, százkilencvenötös kereskedő.
Az öreg ezt felelte: – Csigur migur.
Éppen érkezik a postás. – Ná, ná, domnu impegát, meghoztam a nyugdíját.
A bőbeszédű boltos bizalmasan odasúgott az impegátnak. Amiből kiderült, hogy a hórihorgas figura régebb musztikásként, ősöreg, rozoga gebén járta a falvakat, lépet gyűjtött, árulta a viaszkot. Lábán likas gumicsizma s foltozott ülepű nadrág, fején elnyűtt kalap, hátán tetves bekecs, tízméterenként dalolt egyet-egyet égigérő nyújtott fejhangon, amit senki sem értett, de abból mégis tudni lehetett, hogy hej, hopp!, megjött a musztikás.
Most íme, pénzt számol az impegát markába. Megvan-e, nem-e –, a rücsi sosem firtatta, mennyi a járadéka.
Már azért is remuskálás – önmarcang – kénozza, hogy egyáltalán. Hogy ő még a román államvasutak szolgálatában áll, holott valójában csak bujdosik itt, a porrá vert tündérkertben.
Ebben a kvázi Erdélyben.
Sapkáját néha úgy forgatja, mintha ő lopná az országot.
A boltban a szinte semmi mellett sziruppal édesített monopolt is mértek.
– Mindenki a vendégem – rikkantotta a rücsi impegát. No, addigra a boltossal összesen hárman lettek.
Majszoltak hozzá ajzséniát.
A következő décent után a postássá vedlett musztikás már anyanyelvi szinten társalgott az öreg máktermesztővel.
– Digár dungor? – kérdezte csak úgy, mellékesen. Mire az öreg:
– Csigur migur.
– Dogur dögör? – makacskodott a musztikás.
– Csigur migur – makacsolta meg magát Csigur Migur.
A boltos ismét töltött a tölcséres szájú decis üvegekbe; úgyhogy ebben maradtak.
A rücsi impegát nem szívesen jósolt ennek a két derék léleknek. De amikor a musztikás fordítani kezdte a párbeszédet, félretolta az italát.
– Azt mondja – fitogtatta tudását a musztikás –, azt mondja, hogy az emberek hitványak. De azért van közöttük szerethető.
Az impegát levette a sapkáját, és gondterhelten vakargatta a búbját.
Mi a baj? – értetlenkedett a musztikás.
Most jobb, ha kimegyünk – mondta a rücsi.
A nyomozati anyag szerint nincs azonosítható tettese a kettős gyilkosságnak. A százkilencvenötös boltos vallomása gyerekes. Értékelhetetlen. Szerinte hatalmas radácska kapta ölbe őket. Nem is csak vitte, el is ragadta. Suhanva tűnt el, mint egy űrhajó. Az óriás szarvasbogár egyik szarván ült a musztikás, a másikon az öreg.
A bogárhátú űrhajó akkor emelkedett a magasba, mikor Csigur Migur azt ánglotta a pilótának (pájlot), hogy:
– Csáj gör máj gör.
Hol érnek véget, kiderül.
Ha.
Szólj hozzá !
E íráshoz? Lehet, hogy emmit.
---- ,,Vajon hova lettek a rucsi- osztalytarsaim ---- de mit is szolnanak e irashoz ???
Köszönöm. Én nem annyira, de köztudottan rossz az ízlésem.
Okos ember ez a Csigur Migur,,remélhetöleg még ma is él,,,gondolom nem ette meg
,,,a nagy Radács bogár,,,,bár Mákföldön minden lehetséges.
Szeretem humorodat!
Szórakoztató ez az abszurd történet. :-)
A rücsi impegát főleg Rücsön élt, de lakott másutt is, szolgálatilag. Legtöbbször a jövedicsi felcserrel és a lovonjáró musztikással barátkozott, de néha teljesen ismeretlen és titokzatos persónákkal is elkeveredett kalandos élete folyamán.
Hát a mostani államelnök volt a miniszter, azóta sem tudok megbocsátani neki. De jól esett olvasni, mert emlékek fűznek a Nyárád mentihez. Sokat utaztam vele, s kedvenc nagybátyámat vélem felfedezni az impegátban, mert ennek a vasútnak volt őre egy életen át Szentgericén élvén. Kösz.
....jó lenne ha nem érnének véget...ha szépen földre ereszkednek... ha a csáj gör máj gör...szarvasbogaras binye áj venit lenne... ha !!??....ha nem is igaz a kettős gyilkosság...ha beigazolódik a Musztikás szava igaz marad , hogy van közöttünk szerethető ember es , hejába vagyunk hitványok...mett azok vagyunk naaa..bé kell üsmerjük..( mondjuk Székelyföldön )
Posztmodiru vagy jégmadirkó?
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz