Nagy nap ez a mai! – Huszonegyedik század, 20…-ik év, szeptember 1-e, csütörtöke-.

Danika iskolába megy. Ez lesz az első napja az iskolában!

Már régóta várta ezt a napot. Most már igazi nagyfiúnak érzi magát. Dolga lesz, feladata, mint a felnőtteknek. Kis húgai majd otthon irigykedve, de inkább csodálkozva nézik majd, hogyan készül, pakolgat a táskájába. Kétszer, háromszor, tán többször is, újrarakosgatja a benne levő tolltartót, füzeteket, könyveket. Lesz neki radírja, többféle ceruzája, színesek is, vonalzója, tornazsákja.

Majd többször is kézbe veszi a megpakolt kistáskát, hadd lám milyen is, úgy-e nem nehéz és a szeme sarkából figyeli kishúgait, látják-e, nézik-e az ő fontos készülődését?

Apu, anyu tán kitöröl egy könnycseppet… lám, milyen nagy gyerekünk van! Nagyfiú lett! Iskolás!

- A nagypapa az imént telefonált. Sajnálta, hogy nem lehet ott az első iskolanapon. Beteg. Gyengélkedik. Pedig nagyon szeretett volna ott lenni és reggel induláskor fogni a kis kezemet. Együtt büszkén mentünk volna végig az utcán az iskoláig. Még a szomszéd cicának is intettem volna… na, te cicus, most nekem fontos dolgom van, megyek az iskolába! Tanulni fogok és okos leszek, fogok majd olvasni, szép gyöngybetűket írni az elsős vonalas füzetembe. Most a Papával megyek, eljött hozzánk, hogy velem legyen, fogja a kezem. Azt mondta, nagyon régen, amikor az én Apukám ment első nap iskolába, akkor az ő kezét is fogta.

Ó!…De sajnos, Ő csak gondoltban lesz itt velem. De azt mondta, hogy érezzem, ha nincs itt, akkor is itt lesz gondoltban és fogja majd a kezem.

Igaz, most Apu visz az első napon, lehet a többin is, de Ő autóval és nem kézen fogva. Úgy könnyebb, nem lesz nehéz az iskolatáska. És majd Ő jön értem a tanítás végén. Persze amikor majd ráér. Ő is iskolába jár. Ott dolgozik, tanár bácsi! Nagyobb gyerekeket tanít zenélni, muzsikálni.

Anyu majd finom ebédet főz, miután a húgaimat elvitte az oviba. Majd nem lesz olyan lárma, rohangálás odahaza, amíg mi iskolában és oviban leszünk. Az is lehet majd Ő viszen haza.

…Majd ha nagy leszek, talán emlékezni fogok erre a napra. Az elsőre. A tanító nénire, meg az osztálytársaimra is… Meg a Papára is, hogy miket mondott. -

                                                                ---   O   ---

Hát, lám így gondolta végig a Nagypapa, az elsőszülött kis unokája – Danika – első napját az iskolában. Emlékek az időben… oda és vissza!

Nagy nap ez! Történelem! Danika viszi majd tovább a tudást, a tapasztalatokat, a szeretetet, a megértést, az emlékezést. Ő viszi a nevet tovább, a családfa férfi ágát, örökli a Fennvaló és a sors által rászabott ősök génjeit is. A büszke, makacs, eszes, tisztességes ősök génjeit.

Éljen az első nap!

Éljen az iskola!

Éljen a jövő!

Éljen soká Danika!

Budapest, 2016. szeptember 1.   

      Barta László.