I.Lipót (német nyelvterületen I.Leopold) magyar és cseh király, majd német-római császár 1657-es trónra lépése nem sok jót engedett sejtetni.

Első intézkedései közé tartozott a magyar alkotmány felfüggesztése.

Az ellenreformációt ugyan nem ő találta ki, de egyik legkegyetlenebb végrehajtója volt.

1674-ben mintegy 800 magyarországi protestáns papot állított bíróság elé. Ezeknek az embereknek semmi más bűnük nem volt, csak az, hogy reformátusok, vagy evangélikusok voltak.

336-an meg is jelentek a tárgyaláson. Lázadásban vétkesként halálra ítélték őket. Az ítélet utólag úgy lett megváltoztatva, hogy vagy áttérnek a katolikus vallásra, vagy el lesznek adva gályarabnak. A katolikus hitre való áttérés „megkönnyítését” kínzások segítették. Nos sokan megtörtek, de 89-en így sem voltak hajlandók lemondani hitükről. Ezekből 42-őt gyalog Nápolyba kísértek, de már csak 26-an kerültek a spanyol alkirály gályáira. Hiába tiltakozott Svédország, Dánia, Németország és Hollandia. Mivel Michiel Adriaenszoon de Ruyter (*1607.III.24. +1676.IV.29) holland admirális egy flottával a Földközi-tengeren tartózkodott (a spanyolok megsegítésére a franciákkal szemben) a holland parlament utasította őt, hogy a spanyol flottához tartózó néhány gályáról szabadítsa ki a magyar gályarabokat. Mivel a spanyoloknak nagy szükségük volt a holland tengeri segítségre, De Ruyter meg tudott egyezni a nápolyi spanyol alkirállyal és 1676 február 11-én mind a 26 magyar prédikátor a szabadságot jelentő holland fedélzetre került. Közülük 21-en voltak reformátusok és 5-en evangélikusok.

A megmenekült rabok el lettek látva és új ruhákat kaptak. De Ruyter eredeti terve az volt, hogy egyenesen Hollandiába hajózza őket, de kötelességei erre nem adtak módot. Az egykori gályarabok március 25-én egy angol hajóra szálltak át, amely őket Velencébe vitte. Innen mentek a legtöbben Svájcba, néhányan pedig Hollandiába.

De Ruyter nem sokkal élte túl e nemes humanitárius tettét. 1676 április 22-én ütközött meg a francia flottával. Ez volt 8-ik nagy tengeri csatája. A parancsnoki hídról osztogatta parancsait, amikor egy ágyúgolyó mindkét lábát súlyosan megsebesítette. 29-én este belehalt sérüléseibe. A hollandok számára De Ruyter nemzeti hős volt már akkor és ma is az. Örök nyughelye Amszterdamban van az Új templomban. Szülővárosában Vlissingenben egy nagy szobra emlékezteti az utókort hős tetteire. Idén lesz halálának 340-ik évfordulója. Születésének 400-ik év az alkalomból (2007) úgy sírjánál, mint Vlissingenben ünnepségekre került sor holland és magyar személyiségek jelenlétében. A vlissingeni szobor talapzatára egy féldomborművet helyeztek el, amely a kiszabadult prédikátorokat ábrázolja és amelyen holland nyelven többek között ez olvasható: Ez az esemény 1893 óta van egy emlékmű által megörökítve

Debrecenben Magyarország

Nos valóban Debrecenben áll egy obeliszk tisztelegve De Ruyter szabadítónak. Ez az obeliszk ihlette az egykor Debrecenben tanuló Szabó Lőrinc A gályarabok szobra című versét, amelyből idézek:

„Kis szobor állt a Nagytemplom megett:

a Gályarabok! – Hősök? Mennyi gyász!

...............................................................

ott kezdtem álmodni álmaidat,

ott csatáztam veled (s mily naivan!),

fekete Róma! Gyanú s ami van

emberség bennem, minden abból fakadt,

hogy sirattam áldozataidat;

mert hiszek benned, jóság, türelem,

hiszek benned, isteni értelem, -

hiszek benned, szabadság szeretet,”

Schneider Alfréd