József álmai

Az örökös szerelmi álmok témáját vizsgálva romantikus könnyűzenei repertoárunk szinte kifogyhatatlan. Nemcsak a világzenében, hanem a magyarban is bőven találunk utalást szertefoszlott álmokra, rózsaszínű, netán beteljesületlen álmainkra is. Csak néhány idézet a felhozatalból: „Jó az álmodozás...”, „Álmodj királylány...”, „Álom volt csupán az életem...”, „Álomarcú lány...”, „Mindenkinek van egy álma...”, vagy épp az Edda szimbolikusan is értelmezhető zeneszövege: „Álmodtam egy világot magamnak/itt állok a kapui előtt/adj erőt, hogy be tudjak lépni/ van hitem a magas falak előtt...”

         Nem kell az Álmoskönyvet forgatni, s még csak Martin Luther King amerikai álomról elhangzott híres mondása („Van egy álmom...”) sem kell, hogy rabul ejtsen –, elég, ha a saját álmainkra gondolnunk. Titkolt, soha ki nem mondott gondolataink, megtörtént és meg nem történt események megszépülve, felnagyítva, olykor pedig eltorzítva jelennek meg álmainkban, és legtöbbször, ébredés után már nem is emlékszünk rájuk. De vannak álmok, amelyekkel érdemes többet foglalkoznunk, amelyeknek érdemes jelentőséget is tulajdonítanunk, hiszen hatásuk nem egyszer sorsfordító is lehet. Jelentésüket szeretnénk tisztázni, s ezért nem röstellünk álomfejtő „szakembereket” is igénybe venni. Vizsgálgatjuk, mi, miért jött fel a tudatalattiból, és mit kezdjünk vele.

         A régmúlt időkben az emberek a természetfeletti világgal hozták kapcsolatba álmaikat. Az álomnak létmeghatározó üzenete volt. Istennnel való kapcsolatot jelzett, Isten üzenetét hordozta. A bibliai álmodók és álomfejtők egytől-egyig az isteni üzenetet igyekeztek kutatni, megfejteni, hiszen az álmok kinyilatkoztatása, ennek hordereje egy egész népre hatással volt. Gondolhatunk az ószövetségi nagyokra: álmot lát Ábrahám és Jákób, a gyermek Sámuel, Salamon király, Dániel és Ezekiel próféta.

         Jézus születésekor pedig a nevelőatya, a titokzatos, hallgatag férj-jelölt: József, rövid időn belül háromszor is álmot lát. Amúgyis a különös gyermek fogantatása és születése foglalkoztatja őt éjjel nappal. Leköti teljes energiáját. Bizonytalankodik, tusakodik. Szűkszavú, nem beszél erről Máriának sem. A férfi értelem nehezen birkózik meg az isteni beavatkozással. Egyszerre érzi magát megalázva és tehetetlennek. Ki van szolgáltatva egy felsőbb erőnek. Kicsúszott kezéből az irányítás. Gyakorlatias férfiként nem tud mit kezdeni a csodával. Isten veszélyes vetélytárssá válik. Áthúzza emberi álmodozásait, terveit. De az Úr mégis megtalálja a módját, hogy hasson rá. Ha álmon innen nem tudta meggyőzni, megérteti az álmon keresztül.  Az álomvilág és a valóság határán az egyszerű ácsmester nemcsak beéri az álommal, de sokra is viszi vele. Mert felébredve megérti, valójában mi is történik. Kritikus töprengése és önemésztő magatartása nem az ellenkezésben, hanem az Isten mellett mindenáron kitartó hűségben oldódik fel. Megérti Mária anyaságának titkát, különleges „fiának” nevét és küldetését, s emellett saját küldetését is. Vállalja a földi édesapa megbizatását. Mária mellett ő lesz a csendes, megbizható társ. Mostantól komolyan veszi az álmokat, mert rádöbben, hogy a Mindenség Teremtője az álom nyelvén is szól (hat) hozzánk.

         József álma, s az ő reakciója igazi adventi biztatás. Arra is, hogy merjünk (nagyot) álmodni, és remélni. Hisz a remény nemcsak, hogy nem hal meg, de előbb-utóbb be is teljesedik. Azt meg fölöttébb jó komolyan venni, hogy álmaink segítenek feloldozni a józanság és a „realitás” földhöz ragadtságából. Egyfajta gyermeki lelkületet tartanak ébren. S azon túl, hogy pihentetnek és fertőtelenítik az agyat a káros ingerek, információk nyomásától, újjászületésre késztetnek. Mint a weboldal frissítése, olyan az álom az agynak.

         Álmainknak köszönhetően kreatívak, lelkesek, ha úgy tetszik idealisták maradunk. Isteni üzenetet közvetíthetnek. Ezért sem árt néha tényleg aludni egyet a nehéz döntések, a felelős feladatok, a nekikezdés előtt. Olykor érdemes elengednünk a hűvös ész, a mindig kiszámítható komor felnőtt énjét. A gondok, a racionális tervek, elgondolások, értelmezések sokszor visszahúznának a földre. A sok rosszat látva, csalódásainkban megcsömörölve, túl könnyen legyintenénk megadóan: Minek? Úgysem éri meg! Mi hasznom belőle? Már hányszor csalódtam! Nem lesz ebből semmi...

         Az álom nyelvén viszont maga Isten lelkesít: Ne félj! Vágj bele! Indulj! Hallgass a benned lévő jóra! Csináld meg! Kezd el megvalósítani, mert én veled vagyok!

         Álmainkban, mint Szent Józsefnél, a jobbik énünk érintkezésbe lép Istennel. Megsuhint a Szentlélek múzsája, inspirál, akár még egy szokatlan, valóságtól elrugaszkodott tettre is sarkall –, ha van bátorságunk hallgatni rá és belefogni. József „tartalmas” adventi várakozása megteremti Karácsony feltételeit. Hozzáadja az emberi önrészt.

         Az ábrándozás, vagy a könnyelmű álmodozás lehet önbecsapás, kergethet illúziókat, de ha az álmainkban megszólaló, szóhoz jutó Istenre hallgatunk, annak mindig konkrét, pozitív, a mások javát is szolgáló következményei lesznek. Ne vessük meg az álmokat. Lehet, hogy Isten általuk érint meg. Ha hallgatunk az álomra, nyitott szemmel, valódi valóságérzékkel végbevitt tetteinkből, a Karácsony után is hasznosítható gyümölcsök fakadnak. Mint Józsefnél. Valósággá válhat, amit Isten rólunk megálmodott.

sp