Aprócska, színes álomvirág hercegnők,
és egy homokvár visszavár az udvaron.
Anyám virágainak kelyhe letépve,
katonás rendben állnak már a várfalon;
mintha gyerek lennék újra, íme, hagyom,
had kápráztassanak el, szemem becsukom;
csillogó aranypor, szálló ezüstszemek,
a nedves homok belsejében lebegek…
Volt egy kislány, ki örömmel építgette,
a vár volt mindene, magát látta benne…
Újra áll a váram ötven… egynéhány évesen;
ugyanott a kupola, ülve fényezem.
Király a kardvirág, neje tearózsa,
lányai mind egy-egy nemes futórózsa,
a pallérok várnak csendes hervadásban,
petúnia virága őrzi a váram!
Egy bohóc van benne, abból annyi elég,
ki beszélni is tud, mondja sűrűn nevét:
tátika, tátika, apró kezem látom,
játszottam, közben szétesett a virágom.