Kölnivíz és kölni dóm

(Kölnivíz = Eau de Cologne)

Pezsgő-nyüzsgő város Köln. A reptéren 1994-től emléktábla hirdeti: illesse tisztelet a nagy elődöket. Konrad Adenauernek sokat köszönhetnek a németek, mert a jeles államférfinak mélyen vallásos, katolikusként megélt hitéből táplálkozott hazája iránti elkötelezettsége. Jó lenne, ha ezt a kancellárasszony sem feledné.

A német metropolisban mikulás-motorososk százai vonulnak fel, keltenek adventi karnevál-hangulatot. A karácsonyi vásár javában zajlik, a dóm tér előtt, s benn is hömpölyög a tömeg. Sokféle ember megfér itt, és mindenki otthonra talál benne. Jó volt elvegyülni nekem is e tömegben, hála az ottani magyarok meghívásának, akikkel lelkinapot tarthattam, és néhány napra érezhettem adventi vendégszeretetüket.

A templom „meghosszabításaként”, a pályaudvar közvetlen szomszédságában az Európa-szerte is egyedülálló, Rajnát átívelő vasúti híd állja az idők megpróbáltatásait, rajta három sávon, hat vágányon, percenként zakatolnak a személyvonatok a földrész minden irányába. A második világháborút követően építették újjá. Nem lehet betelni a látvánnyal, ahogyan egymást érik a szebbnél szebb, modernebbnél modernebb vasúti kocsik, mindenféle forgalmi dugó nélkül.

Köln évezredes műemléke, a kölni dóm tornya büszkén emelkedik ki, az amúgy visszafogott modernségű világváros épületei közül, de jelzi, hogy kis túlzással, szinte minden körülötte forog. Viszonyítási alap. Több mint hat milliós látogatottsága az Eiffel-toronyéval és a Lourdes-i barlangéval vetekszik. Évszázados legendák, helyi kulisszatitkok elevenednek meg, ahogy a földi halandó átlépi ennek az impozáns épületnek a küszöbét. A gótikus katedrális közvetlen elődjét 870-ben szentelték fel. A mostani dóm alapjait Konrad von Hochstaden érsek (+1261) rakta le 1248-ban. A több mint ezeréves székesegyházban őrzik a világ egyik legrégebbi fából készült, épen maradt feszületét, a Gero érsek (+976) által adományozott keresztet. Az arany ereklyetartó, melyben állítólag a háromkirályok csontjait őrzik, egyfajta hadizsákmány volt Milánóból, miután az akkori érsek, Raynald von Dassel katonákat adott kölcsön a választófejedelemnek. De a festett ablakok is sokat tudnának mesélni. A háború idején még volt ereje, ideje egy kanonoknak, hogy kiszedje, és így a robbantásoktól megmenekítse. Mesélik, hogy volt egy jótékony, jámbor hívő mecénás (Gotfried von Arnsberg), aki minden vagyonát a dómra hagyta. Ezzel annyira magára haragította családját, hogy sírjában sem hagyták nyugton. Az egyház aztán vasráccsal védte meg a szarkofágot, nehogy a feldühödött hozzátartozók kiszedjék a jólelkű rokon csontjait. Bemenet jobbról a turisták ma is elbámészkodnak e szokatlan sírhely fölött.

         De a kölni dóm felszentelésének ünnepsége (1880-ban) sem volt akármilyen: a császár nem kelt ki a hintóból, mert nem ment eléje, fogadására a dóm plébánosa (Johannes Baudri segédpüspök).  Két makacs, elszánt vezető farkasszemet nézett egymással... Mígnem aztán csak a császárnak kellett megemberelnie magát, s megalázkodnia a főpap előtt. Nem is engedte oda temettetni a papot, mert az nem volt hajlandó egyetérteni birodalmi eszméivel.

         Csak néhány impozáns, számszerű adat a nem mindennapi építményről, amely a világörökség részét képezi: tornyai 157 méter magasak, 144 méter hosszú a templomhajó.  A csaknem nyolcvan ár területet elfoglaló székesegyház évi költségvetése megközelíti a tíz millió eurót.A leírások szerint a katedrálisnak 11 harangja van. Az első, a 3,4 tonnás Dreikönigenglocke (háromkirályok harangja) volt, amelyet 1418-ban öntöttek és 1437-ben szenteltek fel, és amelyet 1880-ban újra kellett önteni. Van két olyan harang is, a 10 tonnás Pretiosa és a 4,3 tonnás Speciosa, amelyek az 1448-as felavatásuk óta a helyükön maradtak. A legnagyobbat, a 24 tonnás Szent Péter-harangot 1922-ben öntötték. Ez a világon a legnagyobb szabadon lengő harang (a Kentucky állambeli Newportban található World Peace Bell nagyobb ugyan, de nem mozog szabadon).

         A kölni pacsuli('ódkolonny') története sem ma kezdődött. A Glockengassé 4711 házszáma immár évszázadok óta egy családi manufaktúra székhelye, ahol 1792-ben egy karthauzi szerzetes naszajándékként illatos vizet adott az ífjú Mühlensnek. A kísérletező kedvű Wilhelm apja vegyész volt, és sokáig gyógyszerként is reklámozta a franciákétől elütő, hamar divatba jött alkoholos illatszert. Innen datálják az azóta világhódító utat bejárt kölni „gyógyvíz” eredetét. Azóta a 4711 valódi márkanév lett. Nemcsak túristacsalogató, de valóban különleges illatesszenc. A bejáratnál egész nap csordogáló kölnivízben sokan megmosakszanak, hogy arcukon is hazavihessék ezt a különlegességet. A hagyomány szerint Napóleon, amikor elfoglalta, újraszámoztatta a város utcáit és házait, és  az egyik katona  ezt a számot írta lóhátról a családi ház falára, amelyben azóta a csapból is szó szerint illatos víz folyik. A család mindmáig féltve őrzi a recept titkát, tölgyfahordóban érleli a zömében erős (citrusfélékből kivont illóolajok, levendula, rozmaring és alkohol-) keveréket.

         Köln városa nagy embereket, szenteket adott a világnak. Nagy Szent Albert, a szentéletű Adolf Kolping, Edit Stein, Johannes Duns Scotus, Szent Orsolya is kölniek. Kölni vértanúk egész sora adta életét hitéért.

         Jó volt néhány napra kölninek lenni. És szuvenírként kölni vizet szorongatni kezemben a kölni dómban. Ez a barátságos, lélegző világváros a maga migránsaival együtt nemcsak a világ sokszínűségét mutatja meg, de az emberiség értékteremtő áldozatát, hitét, kitartását is.

A karácsonyváró hangulatban ez sem mellékes.

Jézus, Mária, Szent József, a három királyok felénk is elindultak. Beengedjük-e szívünkbe, otthonunkba?

 sp