Dobozlakók

Valamikor, a ködbe vesző tavaszi hónapok egyikén Cili, házunk kék szemű úrnője szerelembe esett. Romantikus éjszakákon át hallgattuk a vakmerő trubadúrok epekedéseit az ablakunk alatt, ám felelős macskatartók lévén úgy döntöttünk, ne szaporítsuk a gazdátlan cicák számát, inkább igénybe vesszük az állatorvos szolgáltatását egy injekció erejéig. Röpke félórás kergetőzés után levadásztuk a padlásról, és láss csodát, a kis szúrás után Cili egy nap alatt visszaváltozott fetrengő szex istennőből hűvös és elérhetetlen bálvánnyá.

A kedélyek megnyugvása után éltük a megszokott életünket, míg egy estén tv nézés közben Cili váratlan szeretetrohamot produkált, fejét ölembe fúrva szokatlan hullámzó mozdulatokkal nyújtotta-ernyesztette testének izmait. Szórakozott simogatásaimat heves dorombolással nyugtázta, majd azt mondta „nyeee” és hirtelen egy fekete, nyálkás gombócot pottyantott az ölembe. Hogy ki volt jobban meglepődve, utólag nehéz kideríteni, Cili gyanakodva szagolgatta az izgő-mozgó kis batyut, és kérdőn nézett rám. Miután konstatáltuk, hogy itt valószínűleg a szűznemzés csodájával állunk szemben, az est további részét a fürdőszobában töltöttük intim kettesben, Cili meg én, ahol egy sebtében kibélelt cipős dobozban éjfélig világra hozott még három kölyköt.

Így esett, hogy házunk macskalétszáma az elgondolkodtató háromról a pánikba ejtő hétre szaporodott.

Jelentem, mind a mama, mind a négy fekete gyönyörűség jól vannak. Cili álmélkodása azóta állandósult, szoptatás után az ablakpárkányra telepedve, elgondolkodva nézi a szaporulatot.

Innen üzenem, hogy szeptemberre a kis partizánok elajándékozható állapotba kerülnek. Főként Csongrád megyei felelős gondolkodású gazdik jelentkezését várjuk a szipeka65@gmail.com-ra. Jelige: „jó házból való úrilány”.